Üzenőfal

Anthea & Jonn

Szerző

Üzenet

About...
Anthea Moreira

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
20

Hozzászólások száma: :
13

Regisztráció: :
2012. Jun. 05.

Megjegyzések: :

Tárgy: Anthea & Jonn Pént. Szept. 28, 2012 7:32 pm

- Ó, nem, szerintem nem értettem félre – pillantok most már inkább magam elé, az utat fürkészve, semhogy túl sokat körülményeskednék a továbbiakban; ennek ellenére még mindig nem mosolytalan az arcom. Ritkán esik meg, hogy valaki melegebb éghajlatra küldene, vagy bánná a társaságomat, hát most mit szépítsem a dolgot…? Földi porhüvelyem meglehetősen kellemes látvány a szemnek, ezt nagyjából mindig is ennek tulajdonítottam be. Persze, természetfeletti lények esetén még velem is előfordulhatnak kellemetlen incidensek, és fordultak is elő. Ameddig azonban szabad ég van felettem…khm, elég bátor az, aki úgy gondolja megkockáztatja-e, hogy vajon át merek-e változni a szeme láttára, hogy ropogósra süssem. - Áh, szóval csak rosszul keverte az Ön számára kártyáit a véletlen – mondom szórakozottan, ez nagyjából kielégítette a kíváncsiságomat is. És persze a tény sem mellékes, hogy nem keveredtem senkinek az útjába. Nem mintha különösebben tartanék éppen egy warlocktól. De még a szagukat sem állhatom a sötétség imádóinak. Nem véletlen ez, hiszen mi a fény teremtményei vagyunk minden téveszme ellenére – Érdekes választás a tenger felé távozni így hajnalban, minden esetre…ki tudja, talán még bőven nyakon csípik a nap sugarai – újra vágyakozva nézek el a horizont felé; erősen rózsállik már az ég alja, nemsokára az egész várost ellepi a melengető napfény. Ahogy az általában lenni szokott, nem is szeretem a nappalokat négy fal között tölteni…ha valakinek a bőre nem sínyli meg az egész nap parton való dőzsölést, akkor az az enyém. Még akkor is, ha ugyancsak fehér, legyen az évszak bármilyen. De hát mit lehet tenni…egyszerű halandó már sosem leszek, hogy ilyesmin kelljen törni a fejemet. - Ha nem veszi rossz néven, hogy ezt mondom…a sárkányfajt nem is igazán egyszerű kiismerni, ne fájjon a feje ezen – jegyzem meg kis mosollyal, nem tehetek róla, hogyha ebbe keveredik egy kevés némi büszkeségből, vagy önelégültségből. A sárkányok talán a legváltozatosabbak minden természetfeletti lény között. Nekünk nem muszáj semmi – nem kell a vér, nem kell vadászni, nem kell a sötétség, nem kell a víz közelsége…a fényre, igen, arra talán valamennyien áhítozunk, de ezt igen egyszerű megszerezni. Lehetünk jók, lehetünk rosszak, lehetünk semlegesek, érdektelenek…bizonyára számos sárkánynak vannak titkos agendái, biztos sokan hajtják valamerre a vizet, de hogy példának okáért én mit csinálok? Az elmúlt évtizedben igazán semmi olyasmit, ami másokat is érintene…egy vadászt legalábbis semmiképp. Idejét nem tudom, mikor volt utoljára, hogy megpróbáltak volna nyakon csípni…sok okot sosem szolgáltattam rá, legalábbis igyekeztem nem. - Mehetünk, természetesen – végül elfogadom a felkínált kart, már ha ezúttal nem bizonyul „túl soknak” a soha nem változó testhőmérsékletem, és könnyedén felnevetek – Óh, talán meg tudjuk győzni őket, hogy éhesek vagyunk…elvégre Ön sebesült, talán megsajnálják, és ha mégsem…nos, egészen meggyőző tudok lenni – folytatom derűsen, végül csak megindulhatunk a sétány és ezzel együtt a reggelivel kecsegtető hely felé. - Ha már emberként eszek valamit, jobb szeretem, ha íze is van. Na de az olasz konyhára semmi panaszom nem lehet – bólintok rá, egyenest menekültem Londonból a hét elején…szeretek efféle emberi apróságokkal élni. Emberibbnek érzem magam tőle, valóságosabbnak…aki mindig csak sárkánybőrben él, annak valóban vajmi kevés humanoid jellege lesz az évek múlásával. Én élvezem ezt a kettősséget. Változatosságot hoz. És az, amire igen nagy szükség van, majdnem két évszázad alatt.

About...
Jonnahn Marquez

Vámpírvadász

Faj: :
Mágusvadász

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
64

Valódi kor: :
39

Foglalkozás: :
biológus, tengerkutató

Hozzászólások száma: :
32

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Anthea & Jonn Szer. Okt. 03, 2012 5:16 pm

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy még elsülhet - nem, ezt nem poénnak szántam - jól is ez a nap. Már csak azért is, mert mióta beszélgetni kezdtünk, a sárkánykisasszony minden perccel emberibbnek hat és derűsebbnek tűnik. Eleinte ezt betudtam annak, hogy jót szórakozik szánalmas módon összeszedett sebesüléseimen, ám talán kezdetben túl szigorú lehettem vele szemben, hiszen most úgy tűnik, nem szánhat annyira, ha még a reggelizésre szánt idejét is hajlandó rám szánni. Még úgy is, ha közben valóban reggelizünk. Minden percben újra és újra megfogadom, hogy most már kétszer is meggondolom, mielőtt újra szólok valamit, hiszen veszélyes lehet, ha valamit mégis elért, és én csak az elmúlt percekben legalább négy-öt olyan dolgot mondtam véletlenül, amivel legszerencsétlenebb esetben meg is sérthettem volna elég könnyedén. Szóval egyelőre csendben figyelek, és csak válaszolgatok, míg sikerül valami általam is kellemesen kibontható témát találni. - Valahogy úgy, de szerencsére az ilyesmi viszonylag ritkán esik meg - vonok vállat, és rögvest fel is szisszenek merő bénaságom miatt. Hová tettem az eszem mégis? - Igen, én is abban reménykedem, hogy a Napocska majd elintézi, ami nekem nem jött össze - mondom, pedig egyébként nem kívánnék én rosszat senkinek, sem a warlocknak nappalt, sem például egy sárkánynak éjszakát. Közben lopva odapillantok néha a hölgy arcára, és észlelem, milyen érzékeny imádattal néz a Nap vörhenyes kis kupolája felé. Igen, megértem. Hosszú ideje él ennek a gyönyörű égitestnek hála. Én is valahogy így viseltetnék iránta, úgy, ahogy ember iránt nyilvánvalóan nem is lehet. Mosolya megmarad, ahogy válaszol nekem, és ezúttal már van erőm viszonozni is. Egyre épebbnek érzem magam, és egészen örülök annak, hogy ebben az állapotban már a sárkánybőr forrósága sem éget annyira. Nem tudom, van ebben valami különös izgalom, bár szexepilnek talán nem nevezném, de hasonló kategóriába eshet. Még a mazochistáknak is biztosan bejön, ha egy nő éget. Majdnem elmosolyodom ezen a gondolaton, de visszafogom magam. Miért is mondják a nők, hogy mi férfiak csak meztelenül tudjuk elképzelni őket? Hisz semmi igazságtartalma nincs. - Ó, a szánalmukra számít, vagy a félelmeikre? - nevetek fel az ötletre, hogy milyen módokkal győzhetnénk meg őket. Azért én reménykedem benne, hogy az étterem nyitva ilyenkor, és nem is tévedek. Csak bólintok az olasz konyha dicséretére, igaza van. De már látom a helyet, ahová megyünk, és próbálom felemlegetni az emlékezetemben ragadt étlapfoszlányokat. - Én egyelőre csak egy jó rántottára számítok, azt hiszem - mondom, hiszen az embernek ennyi vérveszteség után csak a fene tudja, milyen étvágya lesz. - De mindjárt ott is vagyunk - mondom, és kifejezetten sajnálom ezekben a pillanatokban, hogy nem a város másik végébe megyünk. Annyival többet tudhatnék meg erről az igen különleges lényről.

About...
Anthea Moreira

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
20

Hozzászólások száma: :
13

Regisztráció: :
2012. Jun. 05.

Megjegyzések: :

Tárgy: Re: Anthea & Jonn Pént. Okt. 19, 2012 2:58 pm

- Ritkán. Akkor talán mégis csak szerencsés ember. Bár a bajt nem lehet mindig megúszni…akkor erre, vagy arra, kibillenne a mérleg nyelve – Egyensúly. Fontos dolog, nem feltétlenül csak halandóknak. Hogy olyasmi is, amiben valóban, feltétlenül hiszek? Nem kimondottan. Jobb szeretek a teljesen hitetlenek szerepében tetszelegni, de nem egyszer próbáltam már a becses egyensúlyra törekedni. Próbáltam, elvégre valahol mindig kilóg a lóláb, bármennyire is szeretnénk valamit. Nem irányíthatunk mindent. Ha az emberek ezt azonban teljesen elfogadnák, nem is lennének igazán emberek. Makacsabbak szinte mind, mint a hosszú életűek. Igen, az évek tapasztalata valahogy ezt mutatja. És szeretnek mindenfélében hinni. A jóban, a rosszban, a békében, az istenekben. Én jobb szeretem ilyesmikkel nem gyötörni magam. Fárasztóak… Akinek azonban annyi ideje van, mint nekem, valójában kevés dologban fárad el. Vagy örökké fáradt vagyok, vagy sosem vagyok fáradt. Van igen, és van nem, de a kettő között nálam nem létezik semmi. Úgyhogy ha reggeli, akkor reggeli. Nem mert kimondottan gyötör az éhség, pusztán a halandóságnak kijáró rutin miatt. És talán egy kevéssé a társaság miatt is – akármit gondoljak is a halandók felől, kimondottan unalmas lenne nélkülük ez a világ, még akkor is, ha a társaságuk nem csak kellemes, de terhelő is lehet. Most egyelőre még nem jutottam dűlőre ezen kérdésben. Noha remélem egyre kevesebb fejtörést fog okozni „kétéltű” lényem, mert bár az érdeklődés lehet egy ideig hízelgő, hosszútávon mégsem tanulmányozásra váró, különleges állatfaj vagyok. - Miért, talán félelmesen festenék? – ennek gondolata újfent mulattat, mi tagadás, jelen alakomban elég sok mindennek nevezném magam, de félelmetesnek nem kimondottan. Persze a mai világban már…vigyázni kell az afféle szterotípiákkal, hogy ki tud, és ki nem tud veszélyes lenni. Bizony nem kevés olyan halandó hölgy is akad, akivel nem tanácsos összeakasztani a bajszunkat. És hát a halhatatlanok, akik olykor még ártatlanabbnak tudnak kinézni, ám annál félelmetesebbek tudnak lenni. Kétségkívül én is tudnám a frászt hozni bárkire…de így? Jobb szeretem, ha nincs olyasmire szükség. Egy étterem személyzetét talán nincs okom terrorizálni – Jobb szeretnék a szimpátiájukra alapozni – folytatom könnyed mosollyal, az azért tény és való, ha nem is a félelemre számítok embernek kinézve, de arra mindenképpen, hogy ebben az országban különösen szeretnek a csinos teremtések kedvére tenni…még mindig jobban járnak, ha az asszony csáberejének dőlnek be, mintha a sárkány haragjával találják szemben magukat. Sokkal jobban – Egyébként is kevesen vannak, akik felismerik, hogy mit is látnak valójában. Nem kimondottan a félelem az első, ami eszükbe jut, még egy bizarr színű szempárról sem. A halandók felejtenek, pedig sokkal rövidebb életet élnek. Vagy ki tudja, talán épp azért. Hamar a sírba viszik magukkal a tudást. Így igaz, nem gyakran fordul elő, hogy tényleg úgy néznek rám, hogy tudják, mi vagyok. Ma már egy-egy feltűnő szemszín sem olyan megbotránkoztató, mint régen. Az emberek festik a hajukat, az arcukat, sebészekkel rakatják össze magukat, és olyan a szemük színe, amilyet csak akarnak. Éppenséggel lehetne akár vibráló aranyszínű, mint az enyém, bárkinek, aki csak ezt akarná. És éppen az a sok-sok minden segít nekünk is elbújni. Persze, néha semmi kedve az embereknek a színjátékhoz. Nem számítottam rá, hogy éppen olyasvalakibe botlok hajnalok-hajnalán, akinek akad némi köze a természetfelettihez. Annyi baj legyen most már, nem sült ez el olyan rosszul, mint amilyen lehetett volna. - Áh, az lesz az, ott? – biccentek a lassan felbukkanó, jellegzetes kockás terítős asztalok felé, amiket éppen rendbe szednek – Én a magam részéről egy kis lágy tojásra szavazok. Talán egy kis gyümölcsre.

About...
Jonnahn Marquez

Vámpírvadász

Faj: :
Mágusvadász

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
64

Valódi kor: :
39

Foglalkozás: :
biológus, tengerkutató

Hozzászólások száma: :
32

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Anthea & Jonn Szomb. Jan. 05, 2013 4:11 pm

Megint csak félszeg mosolyt villantok rá, amikor kijelenti mindezek után, hogy szerencsés vagyok. Az lennék? Végül is egy csinos nő mentett ki a balul elsült kora hajnali helyzetemből, még hogyha ez egy kicsit siralmas is. És még a fizetésemet is megkapom majd, hiszen a munkát sikerült elvégeznem még időben. A csónakért fáj még egy kicsit a szívem, de ki tudja, lehet, hogy visszanyerem majd a vén kis darabot. - Talán az vagyok. Legalábbis nem mindenki életét menti meg egy sárkány - veselkedem neki az egyetlen értelmes mondatnak, ami épp eszembe jut. Arra jutok, nem fejlesztem tovább bókká, még a végén a hölgyemény félreérthetőnek találná a szituációt, amiért reggelizni viszem. Felettébb csinos, ez tény, de vajon biztos jót tenne az egzisztenciámnak egy olyan nőismerős, aki hétszerte erősebb nálam? Ezen majdnem sikerül el is nevetnem magam. - Nem, nem hiszem. Jelenleg nem tudom elképzelni - vetek rá valamiféle szelídebb arckifejezést, a világért sem gúnyolnám, és le sem becsülném, sárkány alakjában miféle isteni hatalma lehet. Igen, biztosan tud félelmetesen hatni, de nem hinném, hogy az a kinézete miatt lenne bármikor is. Az pedig kifejezetten jó hír, mondjuk rá, jó hallani, hogy a szimpátiájukra alapozna. - A kíváncsiság emberi dolog, és mivel állítólag az ember hamar meg is öregszik tőle, így aztán gyorsan is felejt. Nem tudom, én sem vagyok benne biztos, hogy egy furcsa színű szempár elég a meggyőződéshez: félni kell. Én nem félek, ha érdekli - mosolygom meg enyhe hangon. - Különben nem is hiszem, már bocsásson meg, hogy leghőbb vágya lenne nézni, ahogy rohangálnak kegyed előtt, mintha maga volna a Katrina hurrikán. És tényleg. Kinek vágya egészen maga maradni akár félezer éven át pusztán azért, mert másmilyen színűek a szemei? És tényleg: honnan máshonnan is különböztetnél meg például egy sárkányt a rendes emberektől? Ma már minden bizarr, mégis minden elmegy tipikusnak, ha ugyan normálisnak kifejezetten nem is. Örömmel veszem tudomásul, hogy kellemes, mediterrán jellegű ízléssel bíró reggelizőtársat tudhatok a magaménak. Ennél talán nagyobb boldogság már csak az lehet, hogy van nálam pénz, amiből kifizethetem a reggelit. Másképp nem lenne már ennél rosszabb reggelem ebben az életben. - Nem rossz variáció - mondom. Kinyitom az ajtót a hölgy előtt, és amint belép rajta, követem.

About...
Ajánlott tartalom

Tárgy: Re: Anthea & Jonn

Anthea & Jonn

1 / 1 oldal

Anthea & Jonn

Anthea & Jonn

Similar topics

Similar topics