Üzenőfal

Jonah & Elin - Gyermekbőrben

Szerző

Üzenet

About...
Elin F. Norberg

Halandó

Faj: :
Halandó

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
30

Foglalkozás: :
Tanuló

Hozzászólások száma: :
6

Regisztráció: :
2014. Jan. 27.

Tárgy: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Hétf. Ápr. 07, 2014 7:06 pm

A vidámpark egyike az olyan helyeknek, amelyek egy kisgyerek legvadabb álmait is fölülmúlják. Minden megvan benne, ami szem szájnak ingere: mesebeli kastély, rémisztő kisvasút a hegy gyomrában, a szerelmeseknek mesecsónak, a bátrabbaknak meg hajmeresztő hullámvasutak. Ja és persz ne feledjük az édes nyalánkságok ezreit. Hát ide jöttem el én most tized magammal, azokkal az emberekkel,akik ezalatt a kevéske itt töltött idő alatt legjobban a szívemhez nőttek. Egy jóhangulatú társaság ez, kedves és szeretnivaló lányokkal és fiúkkal. A legfőbb dolog talán az, hogy ők tényleg a barátaim és nem csak kihasználnak. Nem úgy néznek rám, mint egy hányatott sorsú tinilányra, akit pusztán azért sodort ide a vihar, hogy legyen egy senki is a csapadban, akit szét lehet szivatni. Kart, karba öltve, nevetgélve lépek oda egyik barátnőmmel a pénztárhoz. - Szép estét lányok! - köszön a pénztáros hölgy. - Jó estét! Tizenegy jegyet kérek szépen! A nő láthatóan meglepődik aztán a hirtelen hatásszünet után már pötyögi is be a gépbe a dolgokat és kis idő mulva meg is kapjuk a színes jegyeinket. - Jó szórakozást! - Köszönjük! - odaintek neki, majd tovabbállunk. Utunk egyenest a vattacukros bódéhoz vezet, itt leszakadnak rólunk a merészek és a hullámvasúthoz mennek. Nekem nem bírja az ilyet a gyomrom, szóval maradok inkább az óriáskeréknél. Míg a sorban ácsorgunk, rápillantok karórámra. Fél tíz. Van még időnk bőven, a vidámpark reggel hatkor zár csak. Végre mi kerülünk sorra. Én választok utoljára, mert meghívtam a többieket. Hmm... Akkora a választék, nem is tudom melyik ízlene a legjobban... Legyen egy... - Egy vörösáfonyásat kérek szépen. - és már önti is a gépbe a csillogó vérvörös cukrot. Hamarosan kis, piros vattapamacsok jelennek meg, a bácsi hurkapálcára csavarja, a végén pedig a kezembe nyomja a hegynyi vattacukrot. Átadom barátnémnak, fizetek. Enni kezdem szerzeményem. Mikor is ettem legutóbb? Nem tudom, de nagyon rég, ahogy kikapcsolódni is rég voltam már.

About...
Jonah Keith Merlo

Vámpírtanítvány

Faj: :
Vámpír

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
49

Hozzászólások száma: :
13

Regisztráció: :
2014. Mar. 03.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Kedd Ápr. 29, 2014 8:36 pm

- Óóóóó, hogy állna belé a merevgörcs! Ez van, ha én próbálok leszokni erről a kurva káromkodásról. Igaz, hogy az a nyomorult rágó leszedhető, na de az én méregdrága Adidasomról? Ma még valaki megbánja, hogy ilyen szarul indult az estém. Ja igen, épp próbálom háttérbe szorítani az alpári stílusom, elvégre ha sokáig él az ember, nem mosathatja ki naponta százkilencvenszer a száját szappannal. Mit is egyek, mit is egyek? Rohadt sok ember mászkál a városban. Jönnek a turisták, mert miért ne engedhetné meg magának a sok burzsuj állat, hogy elcsesszen ennyi pénzt a semmire, na meg a sok helyi fiatal is úszik a pénzben. De ez nekem csak jó, így könnyebb kíméletesen és diszkréten elintézni ügyes-bajos dolgaimat. Ha mázlim van, még valami laza felfogású lánykát is találhatok, aki szívesen pörög egyet a farkamon egy kis véres kéjért cserébe. És akkor, ebben a szent pillanatban a szemem elé tárul az a kép, aminél csicsásabbat, rongyrázóbbat, és pláne ocsmányul vidámabbat kívánni se tudtam volna magamnak. Vidámpark. Nagyot sóhajtok. Végül is, miért ne? Vajon én mit hánynék a hullámvasúton? Kurvára megnézném a pofájukat, ahogy kiderül, régen nem nevettem egy jóízűt. Ahogy a kapu felé tartok, eszembe jut, hogy vadászathoz nem igazán szoktam tárcát hordani, káromkodok is egy isteneset, mire a pénztáros megrökönyödve bámul rám. Sarkon fordulok, és újdonsült fasza elhatározásommal, hogy én márpedig be fogok menni, lesétálok pár utcát, ahol kisebb a tömegnyomor, meg persze a fényár is. Ha már lúd, legyen rendesen elbaszva az estém, nem is válogatok sokat, kinézek magamnak egy jól öltözött, középkorú nőt, annak biztosan van zsebpénze a csinos kis táskájában. Pár perc múlva, dolgom végeztével egyedül sétálok ki egy szűk utcából. Nem volt könnyű menet, de a kis ribanc jobban élvezte a végén, mint elvárható lett volna. Persze szépen kimostam az agyát, hogy ne járjon el a szája sehol, de összességében gyengéd voltam és humánus. Járna nekem egy vállveregetés. Tehát vidámpark. Most, hogy van pénzem, a furcsán néző kasszás még furcsábban méreget, mint az előbb, mikor visszafordultam. Ha tudná, mennyire irigylem tőle, hogy ilyen munkája lehet.... egy ilyen kalitkában, mint az övé, engem sajnos ropogósra baszna a Nap. Mikor végre bejutok, furcsa, de szinte gyermeki izgalom fog el. Ha lehetséges ez egyáltalán, a gyomrom gombóccá zsugorodik, és izgatottan fürkészem a környéket, merre is menjek először. Nagy lébecolásomban észre sem veszem az embereket. Csak az zökkent ki a mélázásból, ahogy ütközést érzek. Valahogy nekitolattam egy lánynak, akinek szimpatikus kis vattacukra most miattam landolt a felsőjén. Ha pirulni nem is tudok, de attól még hirtelen zavarba jövök. - Basszus, ne haragudj, egy kicsit.... elbambultam, nagyon súlyos a helyzet? Nem is tudom, mihez kezdjek, csak állok, párat hadonászok a kezemmel, de csak nem kezdem el törölgetni azt az átkozott cukrot a melleiről. - Szívesen veszek neked egy másikat, ha szeretnéd, ennek a nagyja már menthetetlen. Oh igen, egy ilyen szimpatikus színű, vérvörös pamacsot még talán szívesen is finanszírozok meg. Vajon kaphatók ezek véres ízesítésben is?

About...
Elin F. Norberg

Halandó

Faj: :
Halandó

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
30

Foglalkozás: :
Tanuló

Hozzászólások száma: :
6

Regisztráció: :
2014. Jan. 27.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Szer. Ápr. 30, 2014 7:42 pm

- Nézd milyen király! - visítja barátnőm és elmutat a távolba. Arra fordítom fejem és meg is látom a csilivili óriáskereket. Tényleg szuper! Irányt váltunk, tovább sétálunk a kerék felé. Hirtelen nekem csapódik veleki, olyan szerencsétlenül, hogy az egész vattacukrot a mellkasomnak nyomja, ami sztán ki is esik a kezemből. - A pics... - nem káromkodom el magam csak majdnem. Lehajolok, hogy összekaparjam a maradványokat. - Csupa ragacs lettem, a vattacukrom is tönkrement! - szitkozódom tovább miközben feltápászkodok. Legszívesebben az illető arcocskájába kenném az egészet. - Jobban is figyelhetne a láb... - belém szorul a szó mikor megpillantom a fölém magasló férfi arcát. Elpirulok. - Hehe... Tudod mit felejtsd el... Semmi gond! Lenézek, felsőmre a cukor kezd ragacsossá olvadni a fehér anyagon. Remek. - Remélem kijön belőle. Hmm... Hálás lennék ha szereznél egy másik vattacukrot. Miért ne fogadnám el a felajánlást? Kedves mosolyt eröltetek mogorva arcomra. Barátnőm könyökével oldalba bök, majd otthagy kettesben a férfival. Nem túlzottan örülök ennek, mert a férfi bár kedves és láthatóan egy kicsit ő is zavarban van furcsa kisugárzása nem hagy nyugodni. Nem mutatom neki, de nem bízom benne igazán. Tudom csak én vagyok kicsit bizalmatlan. Múltam miatt nehezen bízom meg bárkiben is. Eljátszom tehát a naív, szőke kislányt. Na jó, azért jól esik, hogy nem hagyott itt bunkó módjára, sőt még egy újat is hajlandó venni. Kedves tőle. Mivel hirtelen nem tudok mit mondani neki odébb lépek és kidobom a kukába a mostanra ragacsos masszává olvadt cukrot és hurkapálcát. Visszaérve újra szemügyre veszem a villodzó fények által ijesztőre festett vonásokat. Ha én most a barátnőm lennék biztos egyből azon kattogna az agyam mekkora mákom van, hogy pont egy ilyen pasas ütött el. Végül is... Áh, de én én vagyok és nem ő! Hogy megtörjem a már-már kínos csendet megfordulok és vissza bandukolok a vattacukrosbódé előtt ácsorgó sorhoz. Szerencsére hamar kiderül, hogy az előttünk álló tíz fős banda együtt van és mindössze hárman kérnek a nyalánkságból. Így hamar sorra kerülünk. - Megint egy vörösáfonyásat szeretnék! - közlöm a bácsival félig pedig a férfival. Az árus egy pillantást vet pirosfoltos pólómra, elvigyorodik, aztán észbe kap: illetlenség az, amit tesz és gyártani kezdi újabb adagot. - tudod szeretem ezt a színt csak azért kértem ilyet. - fordulok a mellettem ácsorgó férfihoz gyerekes mosollyal az arcomon.

About...
Jonah Keith Merlo

Vámpírtanítvány

Faj: :
Vámpír

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
49

Hozzászólások száma: :
13

Regisztráció: :
2014. Mar. 03.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Pént. Május 02, 2014 8:36 pm

Persze kislány, harapd csak le a fejem.... majd valahogy megpróbálom viszonozni. Nagy levegő, kifúj. Ha ennyi ember között pipa leszek, akkor kárba vész a belépő és lépnem kell, márpedig ehhez kurva drága volt az a rohadt jegy. Mikor a kicsike észreveszi, kivel van dolga, nehéz nem észrevenni, hogy lelohad a harci kedve. Gyorsuló pulzus, zavaros mondatalkotás.... Vagy egy rohadt látnok, és kiszúrta, hogy vámpír vagyok, vagy csak szimplán bejövök neki. Nincs más hátra, ki kell deríteni, hogy pontot tehessek a dolog végére. - Tényleg nagyon sajnálom az egészet, tudod nagyon régen nem voltam vidámparkban, és nem néztem a lábam elé. Vagyis mögé. Óvatosan elmosolyodok, és végignézek a bemocskolt felsőn. A kicsi, vörös foltok szinte végigpöttyözték a tiszta, fehér anyagot. Mintha már fel is szakítottam volna a csinos kis nyakán a vékony bőrt, és pár kósza vércsepp tarkítaná az anyagot. Most rajtam a sor, hogy izgalomba jöjjek a puszta gondolatra, a mosoly lassan leolvad az arcomról, helyét valami ösztönösebb kifejezésnek átadva. Vágyakozás.... talán. Mi vagyok én, egy elcseszett lélekbúvár? Mikor észreveszem, hogy tekintetem már egy ideje a látványon időzik, már csak ketten vagyunk ott, és némileg kínossá váló csend telepszik körénk. Mindkettőnk rohadt nagy mázlijára a lány mozdul, először a kuka felé, majd a sorhoz. Ahogy meg is ígértem, üsse kő, más pénzéből hajlandó vagyok valóban venni neki egy új cukorpamacsot. Míg sorra kerülünk, próbálom rendbe szedni kusza gondolataimat. Furcsa, hogy pár perce még a látvány taglózott le teljesen, most pedig azon kell baszakodnom, hogy gátat szabjak démonomnak. Az istenit, előbb vacsoráztam meg, nem lehetek ennyire gyenge pöcs! Kifizetem az édességet, és odébb is állunk. Bambán nézek a lányra, mikor beszélni kezd, gondolataim még félig máshol járnak, de egy kis fáziskéséssel felfogom, hogy miről karattyol. Újra rámosolygok, a kijelentés, és az ő mosolya miatt egyaránt. - Megértem, én is szeretem ezt a színt. Néha úgy érzem, még ölni is tudnék érte.... A végét persze ironikus felhangon mondom, és elnevetem magam. Nem muszáj tudnia, hogy tényleg tudnék érte ölni. Néha. Nagyon ritkán. És akkor se szoktam megtenni, csak tervezgetem. - Amúgy Jonah vagyok. Inkább csak Jay. Ha nem is indult jól, örülök, hogy megismertelek. Most, hogy itt hagytak a barátaid egy ismeretlennel, esetleg felajánlhatom a kíséretem az estére? Komolytalan kérdés, hiszen pontosan tudom, milyen évet írunk, és mennyibe kerülne megtalálnia a csapatát, de sosem lehet tudni. És úgysem ismerek még sok embert (vagy egyebet) itt, egy kedves kis kalauz bármikor jól jöhet. Meg persze ki tudja, még mi másra számíthatok ezen kívül....

About...
Elin F. Norberg

Halandó

Faj: :
Halandó

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
30

Foglalkozás: :
Tanuló

Hozzászólások száma: :
6

Regisztráció: :
2014. Jan. 27.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Szomb. Május 03, 2014 5:28 pm

Elgondolkodva az előbb történteken... nem is a csend lett kínos. Akkor még nem is vettem tudomást arról, hogy engem bámul, most meg hirtelen belevörösödök a gondolatba. Mi a szar ütött belém. Hmm... irritál ez a felső. Remélem csak elbambult. Bevillan arca, ahogy lassan eltűnik róla a kedves mosoly és tekintete éhező vadra kezd hasonlítani. Nem is a csend miatt lett kellemetlen a helyzet hanem ez miatt. Pánikra semmi ok.A jobbik fele ennek a nézésnek, hogy nm olyan éhes vad, akiket Dan kliensei között láttam, hanem egészen más. Ijesztő, rémisztő, hátborzongató. Libabőrös leszek kezem felállnak az apró szőrszálak. Ki az az ember? Sok férfival találkoztam már, egy sem borzolta fel ennyire az idegeimet. - Tényleg semmi gond. Le tudom cserélni a felsőm, aztán otthon kimosom. - válaszolom neki még mindig gondolataimba merülve pusztán ösztönösen. Közben a bácsi a kezembe nyomja a vérszínű finomságot. Tépek is belőle egy nagy darabot, mutató és hüvelykujjammal gombóccá gyömöszölöm és belenyomom a számba. Egyből olvadni kezd és a vörös áfonyás lé végigfolyik a torkomon. - Hmm nagyon finom. Köszönöm! Kérsz? Tolom a féri elé a pamacsot. - Tényleg? Háát az ölni kicsit erős kifejezés nem? Sokan nem kedvelik a pirosat. A vér színével, a gyilkolással hozzák össze. Valamilyen szinten igazuk van... én inkább a szerelmet és a vágyat látom benne. Te hogy vagy vele? Cseverészek mint egy kislány. Vajon érdekli? Odasandítok felé, hogy lássam untatom-e. Újabb adag vattacsomót kezdek el majszolni mikor bemutatkozik és hirtelen nem is tudok neki mit válaszolni rá. - Szintén örülök, hogy találkoztunk Jay. Elin, és igen szeretném ha velem tartanál. Biztos jó ötlet? Na mindegy már nem lehet visszaszívni. Örülök is meg nem is társaságának. Arcomon őszinte kedves mosoly jelenik meg. - Visszatérve, ha régen voltál ilyen helyen itt az ideje újra átélni a gyerekkorod. Persze csak ha hajlandó vagy egy kicsit őrült lánnyal tölteni az estédet. Beletúrok táskámba. Igen a női táskák rejtelmei. Minden van ebben a táskában is. Szerencsémre egy régről itt hagyott vékonyka, hosszú ujjú pulóver is. - Ömm... mindenek előtt szeretném átvenni a pólómat, szóval légyszi keressük meg a mosdót. - Nem igazán tudom merre induljak el, csak állok egy ideig tétován. Végül úgy döntök megkérdezem az egyik eladót. A mellettünk álló bódéhoz fordulok, ami tele van plüssállatokkal meg mindenféle játékkal és megkérdezem az árust merre találom a mosdót. Kedves mosoly kíséretében útba igazít minket. - Rendben köszönöm! Jayhez fordulok. - Azt hiszem könnyen megtalálom. Mehetünk?

About...
Jonah Keith Merlo

Vámpírtanítvány

Faj: :
Vámpír

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
49

Hozzászólások száma: :
13

Regisztráció: :
2014. Mar. 03.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Szomb. Május 03, 2014 7:47 pm

Atyaég, nők, és az ő híres, misztifikált táskájuk. Komolyan, minek is lepődöm meg egy ilyen kijelentésen, az évek alatt igazán hozzászokhattam volna, hogy egy nő társaságában bármi megtörténhet. Óvatosan megrázom a fejem, mikor a cukorral kínál. - Nem, köszönöm, neked vettem. Én most beérem a hely varázsával. Meg kár is lenne belém ez a nyalánkság, de erről neki nem muszáj tudnia. Már azt is sajnálom, hogy az előbb elsütöttem azt az ártatlan kis viccet a vörös színről. Ártatlan. Vicc. Hát persze. Magamban fintorgok saját maflaságomon, de rohadjak meg, ha hagyom kiülni az arcomra, inkább csak mosolygok a fejtegetésen. - Persze, csak túloztam kicsit. De alapból nekem a vörösről a vágyakozás jut eszembe legelőször. És utoljára is. Na de milyen vágyakozás, ugye? Ez nem teljesen mindegy, de tulajdonképpen kurvára minden szintű vágyakozás benne van, egészen attól a bizonyos vérre való éhségtől a testi vágyig bezárólag. A szerelem meg.... nos, a pisiseknek és az embereknek való. - Még szép, hogy hajlandó vagyok, és eddig észre se vettem, hogy őrült lennél. Sok minden feltűnt, de ez semmiképp. Fürkészőn nézek rá, próbálom kitalálni, milyen érzések kavarognak benne. Az arcából nehéz lenne megállapítani.... talán zavart. Ami teljesen érthető, elcseszett egy helyzet ez, akárhogy is szépítjük. De miért ne szépíthetnénk? Ha nem veszünk tudomást az elfuserált oldaláról, még akár vicces is lehet. Mikor a mosdót hozza szóba, csak bólintok, és követem a felfedezőúton. Hamar feltalálja magát, én meg közben turistát játszhatok, és ámulhatok a cifra és már-már undorítóan színpadias környezeten.Hiába, létformámból adódóan ódzkodom az erős fényektől, és itt kifejezetten nappali világosság van a sok reflektortól és színes lámpától. Ahogy akad egy kis időm elmélázni, újra felfedezem a tömeg zavaró forgatagát. Egyszerre bosszant és borzolja fel idegszálaimat, felébresztve a vadászösztönöket. Ahogy egy ember szájában összefut a nyál a svédasztal előtt, úgy én sem tudom megállni pár bűnös gondolat nélkül. Akaratlanul is a fehér felső jelenik meg lelki szemeim előtt, vörössel pöttyözve, és egészen elkalandoznak a gondolataim.... egészen addig, amíg vissza nem fordulok a lány felé, és az említett felső ki nem szúrja a szemem. Zavartan pislogok párat, és megköszörülöm a torkom. - Persze, mehetünk, csak természetes. Terelően megérintem a hátát két lapockája között, hiszen ő tudja az utat. Nagyjából rendezett gondolataim közepette ravaszan elmosolyodok, azon tűnődve, vajon reagál-e bárhogy az érintésre, ami nyilvánvalóan teljesen felesleges volt, és talán még tolakodó is. Ha odaérünk a mosdókhoz, illedelmesen megvárom odakint, s próbálok azon gondolkozni, melyik játékot próbálnám ki szívesen. Bár ez egyszerű: a hullámvasút. El is határozom, hogy ha visszaér a lány az öltözködésből, felvetem neki az ötletet.

About...
Elin F. Norberg

Halandó

Faj: :
Halandó

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
30

Foglalkozás: :
Tanuló

Hozzászólások száma: :
6

Regisztráció: :
2014. Jan. 27.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Vas. Május 04, 2014 9:25 am

- Hát jó. Pedig finom! Nem is erőltetem tovább. Ha nem hát nem. Több marad nekem. Hogy a vágy... hmm valóban? - Végre valaki, aki ugyan így gondolja. Szórakozottan vizslatom a piros vattafelhőt, Még véletlenül sem nézek Jayre. Manapság a vágy puszta említésétől is zavarba jövök. Minek is hoztam szóba?! - Például mik tűntek fel? - kérdezem nevetve. - Na jó nem őrült csak gyerekes. Na de ki nem az egy ilyen helyen? - töltődök fel újra jókedvel. Csillogó szemekkel nézem ahogy ő is néz. Vajon min töri a fejét? Megpróbálok úgy tenni mintha nem vennék tudomást mindent látó tekintetéről. Az az érzésem támad keresztül lát rajtam, belelát a gondolataimba. Jesszus. Hirtelen megcsörren a mobilom. összerezzenek, majd kihalászom táskámból, ránézek a kijelzőjére. Clara az ő hagyott minket magunkra. Felvegyem? Áh nem veszem. Kinyomom és visszateszem a táskába a telót. Biztos nem tudja hol vagyok nem gond, majd otthonról felhívom. Nagyot sóhajtok aztán odafordulok Jayhez, hogy közöljem gondolataimat, de a szavak ismét bennem maradnak a meglepetéstől. Átható tekintete még eszelősebb most. Amint észreveszi újra rá figyelek szemei visszasimulnak normálissá. Gyorsan a földre bámulok, aztán vissza rá égő arccal. - Minden rendben Jay? Csak mert... mindegy nem fontos. Jobb nem közölnöm vele buta képzelgéseimet. Ez már tényleg gyerekessé tenne. Biztos csak elbambult. - Okkés. - válaszolom kétkedő hangon. Menjünk csak, menjünk. Belépek elé mert a hatalmas tömegben nincs kedvem eltűnni. Ekkor megérinti a hátam. Megdermedek. Meglepetésként ért. Mint mikor szikrák szaladnak szét úgy vág keresztül a jéghideg borzongás gerincemen, minden csontomon. Reflexből kapom el kezét, megragadom alkarját, gyorsaságommal magamat is meglepve nyomom vissza karját az oldalához. Abban a pillanatban fel is ocsúdok és rémülten nézek fel arcára. Ez meg mi volt? Igazán megszokhattam már a férfiak érintését. Úgy szégyellem magam. Lesütöm szemeim. - Ne haragudj, nem tudom miért csináltam. Nem tudom eldönteni kellemes volt e vagy kellemetlen az érzés. Ahogy azt sem tudom még magamnak sem megmagyarázni miért tettem. Mély levegőt veszek. Nem merek felnézni rá, arcom most nem a zavartól, hanem a szégyentől lángol. Miközben várom a lecseszést körbe pillantok, a távolban feltűnik egy fehér téglából épített kicsi épület, falán hatalmas betűk hirdetik ez a wc. Jelenleg nem a pólóm izgat a legjobban. Lehet most csesztem el mindkettőnk estéjét.

About...
Jonah Keith Merlo

Vámpírtanítvány

Faj: :
Vámpír

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
49

Hozzászólások száma: :
13

Regisztráció: :
2014. Mar. 03.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Hétf. Május 05, 2014 7:35 am

Nagyvonalúan túllendülök a kérdésén, talán mindkettőnknek jobb, ha egyáltalán nem reagálom le. Mi tűnt fel? Szeretek titokzatos lenni. - Egy ilyen helyen bárki az lenne, még egy ok, amiért ne akadjak fent ezen a tényen. Telefonok. Újra eszembe jut, miért rühellem annyira ezeket a vackokat. Én örömmel megmaradtam volna a nyilvános telefonfülkék szintjén, francnak kell egy sipákoló ketyere a zsebébe. Ilyenkor mindig elborzadok, mennyire technofób kezdek lenni. Ezt vajon mellékelik a vér utáni vágy mellé, vagy alapból is egy ilyen elcseszett alak lennék? Értetlenül nézek Elinre, mikor félbehagyja a kérdését. Talán túl sok érzésem ül ki az arcomra, túl jól leolvashatóan? Ez esetben nincs más választásom, mint elhurcolni egy kihalt helyre, kiszipolyozni és valami szép kis nyuszikás emlékeket beültetni a fejébe. Biztos, hogy szükség van erre? Kurvára nem hiszem, de 'B' tervnek akkor is megteszi. Válasz helyett inkább féloldalas mosolyra húzom a számat. - És veled minden rendben? Mikor megérintem, mintha a szívverése kihagyna egy ütemet. Rémület? Izgalom? Elborzadás? A picsába, még mindig nem vagyok lélekbúvár. Mikor ilyen hevesen reagál valaki, elég nehéz megakadályoznom, hogy a "ragadozó" énem felülkerekedjen józan eszemen. Mint mikor a csöpp gyermek meglátja az ajándékait a karácsonyfa alatt, de tudja, hogy még nem jött el az idő, még várnia kell, még uralkodnia kell kíváncsiságán és kultúrgyerekként kell viselkednie. Valami ilyen pörög le bennem is. Nem fordítom ki a karját. Nem szorítom magamhoz, és fújok bele jeges leheletemmel a nyakába. Talán túl hosszú időre szorítom magamba a levegőt, arcom is szoborszerűen megmerevedik, valami közöny és mély szenvedés ötvözeteként tükrözve belső háborúmat. Mikor észbe kapok, már magyarázkodik. Arcomról leolvad a gyászos kifejezés, és az ő zavarának tükrévé válik. Bár még mindig inkább élnek bennem természetes ösztöneim, egy normális ember nyilván így reagálna. Ugye? - Nem, semmi gond. Nem akartam tolakodni. Hogy a faszba ne akartam volna? Konkrét szándékom volt. De meg kell hagyni, talán a lányka nem is az a védtelen virágszál, amilyennek elsőre tűnik. Ez mulattat. Vajon mi az az egészséges határ, ameddig hisztiroham nélkül feszíthetem a húrt? Bátortalanul vállára teszem a kezem, amolyan barátságos gesztusként, persze ha engedi. Ha igen, kicsit megszorítom, vagy megrázom a vállát, hogy visszarántsam a valóságba, és ne süppedjen abba a kétségbeesett letargiába, amibe látszólag tart. - Nekem kell bocsánatot kérnem, hiszen én voltam túl merész. Tudom, hogy nem kellemes, ha megsértik az ember magánszféráját. Néha én is meg tudnám fojtani ezért az elkövetőket. Nem, megfojtani nem, de a nyakát szívesen kitörném, esetleg kivéreztetném, vagy darabokra tépném. Néha úgy érzem, beteges gonoszság lakik bennem. De hát tényleg így van! - Ha mindketten kiaggódtuk magunkat, még mindig ragadsz ám. Próbálok barátságosan rámosolyogni, és fejemmel a mosdó feltételezett irányába bökök. Leengedem a kezem, és várom, hogy földbe gyökerezett lábai feloldódjanak.

About...
Elin F. Norberg

Halandó

Faj: :
Halandó

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
4

Valódi kor: :
30

Foglalkozás: :
Tanuló

Hozzászólások száma: :
6

Regisztráció: :
2014. Jan. 27.

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben Kedd Május 06, 2014 9:32 am

Szépen kikerüli kérdésemet… hmmm. Hát ez van. - Igazad van! – vigyorgok rá. Ahogy ő sem teszi, én sem törődök többet ezzel. Ezt a témát azt hiszem túltárgyaltuk. Nem csak én lepődök meg, reakcióm őt is váratlanul éri, nagyon is. Bár nem tesz semmit ellene arca drasztikusan változik meg. A nyugodt arckifejezés eltűnik egy kővé dermedt maszk mögött. Az egész férfi egy kőszoborrá dermed. Meg mernék esküdni arra, hogy még levegőt sem vesz egy jó ideig. Kíváncsian figyelem azt a kétségbeejtő grimaszt, ami eluralkodik rajta. Befejezem a magyarázkodást, mire ő felébred ebből a különös helyzetből. Nem akarom mondani neki, de egy pillanatra nagyon ijesztővé vált. Gyorsan válaszolok meglepő kérdésére. - Ömm persze miért ne lenne minden rendben? Azt hiszem… Nem… Nem kell már ezt csinálni, ezt utálom a legjobban. A magyarázkodást és a hosszan elnyúló vitákat arról ki miért volt hibás és miben. - Bizony nem kellemes. Én különösen allergiás vagyok erre, de nem tudhattad. – Ismét megérint, ám ez már kellemesebb érzés. Egy pillantást vetek vállamon pihenő kezére, összeszedem magam. Kimászok a zavarból, a mély gödörből, újra a jelenbe csöppenek. - Aha… egy pillanat és jövök. Már a mosdó ajtajánál járok, mikor észbe kapok, hogy a vattacukromat nem kéne bevinnem. Így visszasietek Jayhez. - Addig vigyáznál erre… légyszi? – félig a kezébe adom a pálca végét, majd végre bemegyek az ajtón. Magamra csukom az egyik wc ajtaját, bezárom, táskámat a lehajtott wc fedélre teszem. Kezemmel beletúrok hajamba. Elég érdekes lesz ez az este. Talán még most kéne kiszállni. Beletúrok táskámba, kiveszem a csíkos vékonyka felsőt és kirántom. Véletlen kizuhan a telefonom és hangos koppanással a csempére zuhan. Nem hajolok le rögtön érte, ehelyett leveszem ragacsos pólómat. Összegyűröm és beletuszmákolom bőrönd nagyságú szatyromba. Megmagyarázhatatlan szorongás fog el. Miért? Nem akaródzok felvenni a pulcsit, kinyitni a reteszt és visszamenni a férfihez. Mintha a szívem és a józan eszem vitatkozna. A szívem azt súgja menjek vissza, lesz egy jó estém tojjak a rossz, paranoiás előérzetre, az agyam meg leordít, hogy meg ne próbáljam, igen is komolyan kell vennem a dolgokat. De akarok magamnak egy jó estét, így gyorsan belebújok kék fehér csíkos pulcsimba felemelem a földről telómat belecsúsztatom az egyik cipzáros zsebbe és újult erővel lépek ki a szűk fülkéből. A csaphoz lépek, megengedem a hideg vizet. Aláteszem mindkét tenyerem, aztán egy jó adagnyiba hajtom arcomat. Miután a víz kellően lehűtötte lángoló arcomat, tépek egy csomó kéztörlő papírt és szárazra törlöm vele bőrömet. Kidobom az összegyűrt galacsint a kukába. Megigazítom felcsúszott pulóverem és egy mély levegő kíséretében kilépek a langyos esti levegőre. - Köszi, hogy vigyáztál rá! - kiemelem kezéből a hurkapálcikát. - És most merre tovább?

About...
Ajánlott tartalom

Tárgy: Re: Jonah & Elin - Gyermekbőrben

Jonah & Elin - Gyermekbőrben

1 / 1 oldal

Jonah & Elin - Gyermekbőrben

Jonah & Elin - Gyermekbőrben

Similar topics

Similar topics