Kyraih And Alyssa

Egyre többet járok ki egyedül éjszaka. Kell a friss levegő a fülledt iroda után. Russ mindig el akar kísérni, hogy ... biztonságban tudjon, hiszen elég veszélyes egy nőnek egyedül ugyebár. De szerencsére mindig lebeszélem róla, vagy kiszökök, mikor azt hiszi alszok. Ma is kénytelen voltam kiszökni a hátsó ajtón, mert betelepedett a nappaliba, hogy lássa, mikor elmegyek hazulról. Már rájöttem, hogy hogyan tudok csendesen és figyelemfelkeltés nélkül elosonni mögötte. Milyen naiv néha. Elhiszi azt, hogy alszok ... Bűntudatom van, amiért átverem őt, de tényleg egyedül akarok lenni és nem akarok vele arról beszélni, mit láttam, vagy mit nem. Hogy mi az ami miatt megváltoztam mostanában.
Mély levegőt veszek, mikor végre leérek a partra.Azért néha-néha a hátam mögé nézek a biztonság kedvéért, de tudom ... vagyis inkább sejtem, hogy az öcsikém már rég elaludt a nagy őrködésben. Mikor lejövök a partra nem tudok máshova menni, csak a pálmafákhoz. Annyira megnyugtató az a rengeteg magas fa, ahogy hagyják, hogy a szél úgy fújja őket, ahogy akarja. Erősek és kiállnak minden időjárási viszontagságot.
Én is olyan akarok lenni mint ők. Erős. De nem vagyok az, jól tudom milyen sebezhető és védtelen vagyok. Már megtapasztaltam a múltkor, hogy mennyire is.
Jobb kezemmel a laptoptáskám pántját babrálom, ahogy lépkedek mezítláb a homokban. Nincs kedvem sokat sétálni, így a legközelebbi padot keresem meg szememmel. Sajnos foglalt. Na nem baj, legfeljebb nem ücsörgök egyedül. Míg melléérek, cégig őt nézem. Olyan tökéletes és hibátlan az arca. Mint egy porcelán baba. Lélegzetelállító. Nem szoktam igazából megnézni a nőket, de most irigykedem rá, nagyon is. Bár biztos sok gondja van a férfiakkal.
- Ne haragudj, leülhetek? - mutatok a mellette lévő helyre.

Kyraih And Alyssa

Hihetetlen, milyen befolyásoló tényező lehet az ember életében egy-egy találkozás. Egy régi ismerőssel, kivel évek múltán is megtaláljátok a közös hangot. Ugyan úgy fogadjátok a másikat, mintha előző nap mentetek volna együtt haza, vagy mintha csak vakáción lett volna a másik. Igen, az igaz barátságok sosem múlnak el, még évek múltán sem. Vagy ami velem mostanában előfordult, hogy olyan emberekbe botlok, akik elég hamar az életem részévé válnak akaratlanul is.
Különös érzés fog el, ahogy a padon ülő nőre nézek. Olyan hibátlan, létező, mégis valótlanul mozdulatlan az arca. Mintha egy tökéletesen megmunkált viaszbábú lenne, akit alkotója ide helyezett ki, hogy mindenki a csodájára járjon és irigykedhessenek szépségében. Jómagam is így teszek. Képes lennék órák hosszat, vagy egész nap csak őt nézni, ahogy itt ül a pálmafák alatt. Öltözéke ugyan kicsit lengének mondható, de nincs hideg még hozzá. Én is szívesen veszek fel szoknyát, de leginkább akkor, mikor tudom a dolgok végkimenetelét. Ilyen éjjeli kiruccanásokhoz inkább zártabb ruhát öltök magamra, amiben ne adj isten még futni is tudok. Elég befolyásolóak a múlt eseményei, az emlékeim, melyeket senki nem tud már elvenni tőlem. Odaadnám-e? Semmi pénzért. Még akkor sem, ha a világ összes kincsét a lábam elé helyeznék. Nem akarom feledni az idegent, ki megmentette életemet, majd csókot lopott. Lopott? Igazából önként adtam neki. Vajon mi lehet most vele? Jól van? Mit mondott a családjának? Akárhányszor rá gondolok, akarva ... akaratlanul, bűntudatom van.
Őszintén szólva nem tudom, mitévő legyek. Mire szabad egyáltalán gondolnom vele kapcsolatban. Nyilván nem az lesz az első, ahogy meztelenül, sérülten fekszik a fák között a puszta földön.
A nő hangja ránt vissza gondolataimból, majd egy sóhaj kíséretében ülök le a mellette lévő helyre. Felé fordítom fejem és csak szorongatom az ölembe helyezett laptopot. Máris menni akar, vagy én üldöztem el?
- Tényleg nem szükséges menned, ha nem tervezted. Belemerülök a munkába és észre sem fogsz venni. - felnyitom a gépet, hogy lássa komolyan gondolom. Csendesen, szinte hangtalanul kapcsolódik be. Gyorsan begépelem a fiókom jelszavát és már a megkezdett munkám meg is jelent a képernyőn. "Hold - A farkas és az ember közötti kapcsolat". Már megannyiszor akartam a biztonsági mentés másolatát (ez az) kitörölni, megremegett az ujjam az enter felett. Egyszerűbb lett volna lehet, ha a "Törlés" és a "Mégse" gombokra az lett volna írva, hogy "Milan" és "Karrier". Tekintetem a monitorra mered és a kurzor ismét a törlés gomb felett nyugszik.

Kyraih And Alyssa

Némán ülünk egy ideig egymás mellett ezzel a fiatal nővel. Nem tudom mit gondoljak róla. Olyan ... hihetetlen jelenség. Nem szokásom más nőket megnézni, de tényleg nem. Főleg nem gondolok róluk semmit. Mármint, nem hasonlítom magam másokhoz, mert azzal csak a saját önbizalmamat ronthatnám, vagy nagyon kis mértékben javíthatnám. Ha most mégis meg kellene tennem, biztos, hogy kevesebb önbizalmam lenne.
Néha mély levegőt veszek, hogy visszatérjek a "gondomhoz", ami napok óta aludni sem hagy. Milan tényleg alaposan összezavart. Rám nem jellemző módon döntésképtelen vagyok, bizonytalan és ... azt hiszem tetszik, de nem hagyhatom, hogy még komolyabb érzéseket tápláljak egy olyan iránt, akit még csak nem is ismerek. Nem tudhatom milyen ő, amikor nem egy szőrös vadállat testében van és azt sem tudom, hogy milyen, amikor igen. Persze, egyszer láttam már, de szerintem egyetlen alkalom nem elég ahhoz, hogy kiismerjük a másikat. Egyáltalán szabad nekem így gondolkodni róla? Én nem szoktam senki után sem kajtatni, aki esetleg szimpátiát ébreszt bennem. Ha valaki akar tőlem valamit, az úgyis megkeres, nem? Ha Ő nem akar, akkor bele kell törődjek.
A mellettem ülő fiatal nő, minden bizonnyal kíváncsi volt arra mivel foglalatoskodok, ugyan is halkan köszörüli torkát, majd újra megszólal. Nem nézek rá egyelőre, csak a monitort bámulom. Marhaság? Ez nem marhaság, de ki vagyok én, hogy elmondjam más titkát?
Ekkor valami fény gyúlik a fejemben. Eddig tényleg azt terveztem, hogy Milan titkát elárulom az embereknek ... Bajba sodornám őt, talán veszélybe is és elveszíthetném. Bízik bennem, hogy töröltem a dokumentumot, én pedig mégis a biztonsági másolattal szemezek. Megfogom a fejem és lehunyom a szemem a nő szavaira.
- Ostoba vagyok ... Megígértem egy kivételes srácnak az egyik éjjel, hogy nem írok erről a dologról cikket ... Nem lenne okos lépés és ... igaza van. - azzal gondolkodás nélkül töröltem a teljes doc-ot. Ennyi, nincs több másolat sem belőle és nem is írom újra. Nem éri meg elveszíteni a bizalmát.
- Ne haragudj, de te érezted már azt, hogy félned kellene valakitől, mert tudod, hogy veszélyes lehet, de te csak aggódtál érte? - nem tudom miért terelem ilyen irányra a témát, de muszáj vagyok valakivel beszélni.

Kyraih And Alyssa

Sosem tűnődtem azon, vajon mit tennék meg azért a férfiért, akit igazán szeretek. Meghalnék érte? Minden bizonnyal. Feladnám érte a munkámat is? Nagyon úgy fest. De ki beszélt itt arról, hogy szerelmes lennék? Én. Kit is áltatnék, hisz ez nyilvánvaló, csak még magamnak is félek bevallani. Nem hogy másnak.
Különös dolog bárkiben is hinni annyira, hogy az életed is rábíznád, de én megtettem a múltkor. Milanra bíztam az életemet. Felkínáltam neki magam, mondhatni majdhogynem tálcán. De azok a szemek, az a vonzás. Ráadásul megmentette az életemet. Tartozom neki, de persze nem azzal, hogy az övé leszek amikor akarja. Ha nem írom meg a cikket, nem csak hogy betartom a szavamat, de még a tartozásomat is lerovom.
- Igazad van, lehetne, de nincs. Sokkal fontosabb nekem az a srác, minthogy megszegjem a szavamat amit neki tettem és megírjak egy olyan cikket, amivel árthatnék neki. - de miért is mondom én ezt el egy olyan valakinek, akit nem is ismerek?
- Ne haragudj, de erről többet nem szeretnék mondani és nem is mondhatok. Sok mindenki kerülne veszélybe, ha olyan illető tudtára kerülne pár dolog, aki árthatna nekik. - ez a lány nem tűnik ártalmasnak, de nem lehet tudni. Életem végéig okolnám magamat, ha történne Milannal vagy a családjával valami.
- De ha ismerős az érzés, akkor megértesz engem. - felé fordítottam tekintetemet a gépemről, majd nem fordultam el újra.
- Annyit viszont elmondhatok, hogy még sosem találkoztam különlegesebb és vonzóbb személyiséggel, mint amilyen az a srác, aki pár nappal ezelőtt éjjel megmentett. Ostoba voltam és elővigyázatlan, csak az érdekelt, hogy befejezzem ezt a cikket és nem gondoltam át mindent. Emiatt majdnem meghaltam. Ha Ő nincs ... én már nem élnék. Bűntudatom van, amiért megsérült miattam. Szörnyen érzem magam. - arcomat tenyerembe temetem.
- Nem tudok elégszer bocsánatot kérni tőle, amiért megsérült. Azt sem tudom hol keressem. Merre menjek? Akarja, hogy megtaláljam? Akar még velem találkozni? - rengeteg kérdést teszek fel, de szinte csak magamnak és még én sem tudom a választ.

Kyraih And Alyssa

A csillagos ég több emléket is felébreszt bennem. Talán olyanokat is, amiket nem volna szabad. Belül azt remélem, hogy Milan felbukkan valahonnan és ... Nem, nem és nem. Most nem kellene rá gondolnom, vagy vele foglalkoznom. Nyilvánvalóan többet jelent számomra egy kósza éjszakánál, de még mindig nem siethetem el a dolgokat. Nem siettethetem, ha ő nem akar velem találkozni. Nem hívhatom, hisz úgy illik, hogy ő tegye meg a következő lépést. Vagy csak én vagyok ilyen maradi? Léphetnék én?
- Igen, ezzel teljes mértékben egyetértek. Én is több személyt is ismerek, aki ahogy te fogalmazol, különleges. - a több azért talán "kicsit" túlzás, hiszen csak egy farkast és egy "halacskát" ismerek. Ebből egy igen érdekes társaság lehetne, hiszen ha jól gondolom a drága öcsim meg vadász akar lenni. Mondjuk ennek cseppet sem örülök és rendszerint vannak is "kisebb" vitáink emiatt, de lényegében igaza van és nem szólhatok bele abba, hogy mit csinál az életével. Én szimplán csak aggódok. Milanért, Nolanért és érte is.
Nehéz lenne eldönteni, hogy most miért mesélek egy idegennek arról, hogy mit érzek és miért tőle kérek tanácsot. Nyilván egy kívülálló személynek más véleménye van az egészről és hátha ő logikusabban tud gondolkodni. Bár arra nem voltam felkészülve, amit mond. Még hogy jártas a farkasok köreiben és meg tudná nekem találni Őt. Rendkívül csábító az ajánlat. Több időre lenne szükségem ezt átvesézni magamban, hogy mi a jó és mi a rossz, de nekem itt és most kell választ adnom neki.
- Először nyilván azt mondanám, hogy ez őrültség. Magában már az is az, hogy farkasemberekről beszélgetünk. De bármennyire is hangzik jól az ajánlatod én mégis visszautasítanám. Nem ismerlek. Nem tudom nem-e vadász vagy és ha most elmondom a nevét nem ártasz-e annak akit szeretek. Nem bízok még benned annyira, hogy az Ő életét is a kezedbe merjem adni. Inkább kivárom azt, hogy Ő keressen meg engem ha akar. - mosolyodom el mert mégsem akartam bunkó lenni.
- De ettől függetlenül kedves, hogy felajánlottad. Talán ha ismernélek elfogadnám. - leteszem magam mellé a gépemet és felhúzom a lábaimat. Talpam a padra teszem és a térdeimre teszem a kezeimet. Mély levegő. Milan ...