| Üzenőfal |
|
| Top posting users this month | |
| | | Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó |  |
| |
| Szerző | Üzenet |
|---|
About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: :  Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
 | | Tárgy: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Aug. 13, 2013 11:21 am | |
| Alyssa M. Ricci
Kezdek megnyugodni és lenyugodni egyben. Ő a Holdat nézi, én meg őt, az arcát, a haját. Kissé poros lett, és nyilván szerzett pár horzsolást ő is, amiket nem ártana kicsit fertőtleníteni. Most, hogy így belegondolok, talán nincs nagyon sok értelme annak, hogy itt maradjunk és letelepedjünk. Fázni kezd majd, ha jön a hajnal, én pedig tényleg nem kellene, hogy a kocsiba másszak, de úgy látszik, nehezen jutunk közös nevezőre ezzel a hugicámhoz hasonlóan makacs nővel.
- Nem, ez azért valószínűtlen - engedek meg magamnak egy lagymatag kis vigyort, mikor a kocsi kerekének a kiharapásáról beszél, ami valljuk be, csak valami nagyon béna és eszement farkasnak lehetne jó szórakozás. Vagy legalábbis nekem nem jutott eszembe soha még farkas alakomban sem, hogy ilyesmit tegyek.
- De tudod, mit? Ha ennyire félted a kocsit, nem ülünk sehogy. Amúgy sincs értelme, hogy egyhelyben tartózkodjunk. Könnyebben talál ránk bárki, akivel esetleg nem akarunk találkozni. Viszont van valami, aminek köszönhetően a szagunkat veszíthetik egy darabon.
Zavart nem érezve fogom meg egyik csuklóját, és húzom magam után nem túl erősen, de határozottan. Másik kezemmel a magam köré tekert textíliát tartom, egyrészt azért, hogy ne essen le, másrészt meg azért, mert meg akarok hamarosan szabadulni tőle. Lépteim egy jól ismert helyre vezetnek a kastélyépülethez valamivel közelebb. kőkerítés maradványain kell átsétálnunk, egy ősöreg, félig kidőlt kapu mutatja, hogy a portának egy belső részébe megyünk. Valamiféle elburjánzott labirintus van körülöttünk és előttünk, de nekünk pusztán két-három bokrot kell megkerülnünk, és a felhőket félig tükröző, így sötétkék, lassan hullámzó, fodrozott felszínű víztükör képe tárul elénk.
- Nem fog ártani a bőrödnek, amit végighúzott a fa, hogy kicsit lehűtsd. Kevésbé lesz esélyes a gyulladás. A megtörölközést majd megoldjuk valahogyan.
Beugrik a kép, hogy esetleg az én bundámmal, de ezt alighanem perverz ötletnek tartaná. Mit mondjak? Egy férfi minden lehetőséget elképzel fejben, ami csak eszébe jut. Eleresztem a karját, leszedem magamról a textilt. Neki háttal maradok végig, és nemes egyszerűséggel bevetem magam a hozzám képest csak langyos tó vizébe. Valahol a túlsó részen madarak szállnak fel víjjogva, hát elnézést, nem akartam őket halálra ijeszteni.
- Vetkőzz és gyere!- adom ki határozott, talán némileg közömbös hangon az utasítást és elfordulva úszom valamivel beljebb a vízben, nehogy esetleg a közelséggel meg a kölcsönös meztelenséggel legyen baja. Végül is az előbb már érezhette, ahogy a testem az övének nyomódik... Akkor sem volt rajtam egy szál ruha sem. Szóval akár nem is kell szégyellősködnie. Azt a csókot is akarta, nem ellenkezett. Esélyesen akár több is történhetett volna, ha nem térünk észhez, szóval maradjunk annyiban, hogy nem parázom tőle, hogy visítozni fog, hogy ő aztán be nem mászik egy pucér fazonhoz egy kábé kétszáz négyzetméteres tóba.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: :  Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Aug. 13, 2013 12:28 pm | |
| Milan U. Lowes
Olyan nagy a csend, amit persze egyáltalán nem bánok, hogy így van. Még túl élénk bennem az előbbi. Minden. Egyszerre félek a sötéttől, féltem az előttem álló férfit és ... egyre jobban kedvelem. Ez tagadhatatlan. De nem is akarom tagadni. Mire lenne az jó? De makacsságomból semmit nem fogok feladni, csak hogy megfeleljek neki. Én ilyen vagyok. Ha valaki szimpatikusnak talál és meg akar ismerni, akkor ezzel együtt tegye meg.
Jó elviccelni a dolgokat, oldva a komoly hangulatot. Nem feltételeztem róla, hogy komolyan megrágná a kocsi gumijait, vagy bármi kárt tenne benne, de mikor kimondtam, jó ötletnek tűnt és igazam lett, mert érti a poént és mordult rám, vagy hasonló. Továbbra is mosolygok. Nincs semmi ami lehervaszthatná. Vagy talán mégis. Ha még valaki ránk támadna. Érdeklődve hallgatom őt. Mi az hogy van valami, amitől szagunkat vesztik? Kicsit ködösen fogalmaz, de nem kérdezősködök. Előbb, vagy utóbb, úgyis megtudom mire gondolt.
- Én csak vicceltem. Nem féltem a kocsimat. - csak egy kicsit, de nem igazán tőle. Az öcsémtől sokkal inkább. Neki nem merem odaadni még a kulcsot sem. Egyszer már összetörte a sajátját, állítása szerint nem ő a hibás, mert csak egy parkolóban állt, de jobb az óvatosság.
Már meg sem lepődtem azon, hogy a karomnál fogva vonszol maga után. Hol egy ág, hol egy kisebb kőt kell kerülgetni. Még jó, hogy mezítláb vagyunk, de nem szúrja meg semmi a talpamat. Egyéb lehetséges dolgokról meg ne is beszéljünk, hogy mibe lehet belelépni. De egyre kíváncsibb vagyok, hogy mit talált ki. Előbb nem engedelmeskedtem neki, aminek meg lett a következménye, most meg kell tegyem. Nem keverhetem bajba a makacsságom miatt újra. Persze ha olyat kér, ami nem tetszik nekem, akkor megmondom neki. Nem fogom büdös bogyókkal bekenni magam, az biztos. Már vártam, hogy megálljuk. A sötétben nem láttam túl jól, de a tavat még így is észrevettem.
- Akkor a te válladnak sem fog ártani. - most nagyon örülök, hogy éjszaka van, mert így nem láthatja, hogy mennyire zavarba hozott, mikor csak úgy ledobta a plédet magáról. Egy pillanatra elfordítottam a fejem, majd újra ránéztem. Nagyon jól néz ki és még parancsolgat is. Most kivételesen nem merek ellenkezni vele és igazából nem is akarok. Mély levegőt veszek, mielőtt engedelmes lennék. Nem kapkodom el a ruhadarabok levételét, nem félek attól, hogy leselkedni akarna, ha meg mégis, hát ... látott már nőt, gondolom. Semmit nem szégyenlek az alakomban, szeretem azt, ahogy kinézek. A levetett ruháimat egy kupacba teszem, de nem foglalkozok azzal, hogy gondosan összehajtogassam őket élükre, meg hasonlók, majd óvatosan követem Őt a tóba. A víz elég hideg, de inkább kellemesen érinti bőrömet és a horzsolásokat is, bár enyhén csíp. Amint kellő mély a víz én is úszni kezdek és utána megyek, mielőtt eltűnne.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Aug. 13, 2013 4:31 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Egy tinivel gyakran előfordul, de egy egészséges önbizalommal rendelkező felnőtt esetében talán még természetesebb, hogy időnként - főleg kevéssé józanul és nem túl világosban, nem túl nagy társaságban - bizonyos határokat elveszít szem elől. Talán azért, mert az ösztönei nem akarják igazán követni ezeket, és amikor módja nyílik egyet s mást megszegni, igazából megtenné ő boldogan, ha nem korlátozná a tudat, a kockázat, a féltés. Önzőség szabja meg nekünk, hogy mennyire lehetünk önzők, és ez csakis így működhet. Másképp mindent akarnánk és mindent el is vennénk magunknak, mint én azt a csókot az előbb. Mert nincs senkim, és mert a nő közel került hozzám. Nyilvánvalóan akarta is, és abban a másodpercben nem gondoltam bele, mit kockáztatok. Túlléptem egy határt, és bizony megélénkültek tőle a hormonjaim. Szívesen hátrapillantanék most is a vállam fölött, vajon vetkőzik-e, de maradjon ez inkább rejtély. Ha most hátralesnék, és látni vélném testének pucér körvonalait, ahogy lecsúszik bőrén a finom textília, valószínűleg jóval nehezebb volna megállnom, hogy megérintsem újra, hogy kiéljem rajta vágyaim.
Próbálom magam vigasztalni, nyugtatni: nem vagyok az a típus. Az önuralmam nagy, hála a múltamnak, a családomnak, az életem különféle kis jellemző dolgainak. És egy nő, legyen bármilyen csinos is, aligha fog rávenni, hogy akarjak tőle valamit... Bár azt érzem, hogy nem bármit, hanem mindent szeretnék, nem tehetek semmit, mert valószínűleg holnap már utálnám érte magam, hogy egy lehetőséget talán épp ezzel baltázok el. Mert hagyná magát... Igen, elképzelem, hogy hagyná, ha első pillanataiban talán ellenkezne is, hogy én se nézzem őt valami utolsó sarki rongynak. Nem nézném, semmiképp. De ettől még kicsi rá az esély, hogy újra összefutnánk, ha most lefeküdnék vele. Nagyon kicsi.
- Nem mondom, hogy nem fáj piszkosul- szólok, de hangom derűs, legfeljebb mellette fáradt is egy kicsit. Nem üvöltök, elvégre a víz elviszi szavaim a hátam mögé is, bár ahogy hallom, hogy bejön a vízbe, lassan megfordulok.
Még látom egy pillanatig, ahogy teste hirtelen merül le csípőjétől egészen nyakig, amint belép a tó hűsítő habjai közé. Nyelek egyet, megmoccan bennem valami. Kétségtelen, hogy gyönyörű. Bőre puha, ajkai édesek. Fiatal, szép és iszonyatosan makacs. Fújok egyet, mint valami dühödt bika. Hirtelen döntök úgy, hogy egész testemmel a víz alá merülök egy másodpercre, hátha sikerül észhez térnem, ha a víz éri a fejem búbját is egy kicsit. Majd valamivel közelebb úszom már fejem a víz felett tartva Alyssához, és méternyi távolságra megmaradok tőle.
- Meglep, mennyire bátor vagy, még ha ez felelőtlenség volt is egy kicsit. Mármint nem az, hogy velem úszol. Illetve nem legfőképpen az.
Velem nincs veszélyben. Nem bántanám... Nem tennék olyat, amit nem akar, ez kétségtelen. Viszont nem tudom, megígérném-e neki biztosra, hogy nem fogok egy ujjal sem hozzá nyúlni.
Arcát nézem. Szemem szemeiről ajkaira kapom és vissza. Elképzelem magam előtt testét újra, ahogy az előbb a víz alá merítette azt. A feszes melleit, a gyönyörű, lapos hasát. Szeméremdombját, combjait. Azt hiszem, most lenne illő valamivel jó erősen fejbe vernem magam.
- Nem, ezt vissza kell szívnom. Meztelen férfiakkal úszkálni nem feltétlenül bajmentes éjszakai szórakozás. Nem fenyegetésből...- zavart nevetés szökik ki a torkomon valami hülye morgásnak álcázva. - Viszont tisztázzuk... A farkasok ösztönlények... A férfiak is... És a meztelen, gyönyörű nők jelenléte nem teszi könnyebbé a helyzetüket. Egy szó, mint száz, eléggé hatással vagy rám jelenleg. Még ha rohadtul fáj is a karom.
Csak kinyögtem, nem volt nehéz. Kissé hátrahajtom fejem a vízben, hogy hajam újra érjék a hűs fodrok. Lüktet a seb a vállamon valóban, még ha félig kint is van a vízből az a részem, de nem érdekel. Majd meg fog az gyógyulni rendesen, csak idő és a húgom ápolása kell neki. Most viszont, hogy őszinte legyek, nem pont erre vágyom.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Aug. 13, 2013 7:33 pm | |
| Milan U. Lowes
Van valami különleges ebben a pasiban. Valami megmagyarázhatatlan, amitől képe vagyok őrültségeket tenni. Miatta. Nálam ez alapból nem természetes, hogy akárcsak megfontoljam azt a lehetőséget, hogy egy meztelen férfival ússzak, szintén csak meztelenül éjjel, egy elhagyatott tóban. Ráadásul nem is ismerem őt csak ... mióta? Egy órája? Kettő? Nem tudom, de teljesen felzaklatott. Ha már csak a közelségét vesszük az erdőben. Nem vagyok egy ribanc, aki minden adandó alkalmat kihasznál arra, hogy valaki legyen a lába között, de tény, hogy megfordult a fejemben, hogy ott helyben lefeküdhetnék vele. A csókja pedig ... mindent megmozgatott bennem amit csak lehetett. Talán újra ezt akarom érezni, hogy valakinek vonzó vagyok. Hogy nem csak egy idegesítő újságírót lát bennem, hanem a nőt is.
Száz százalék, hogy valami történt a fejemben, ugyanis egyetlen szavára vetkőzni kezdtem. Azt hiszem az még csak meg sem fordult a fejemben, hogy talán más is lehet a környéken, aki megláthat ruhátlanul, vagy épp végignézi, ahogy leejtek minden ruhadarabot magam mellé a fűbe. Fehérneműm, pedig lecsúszik puha és jelenleg kissé koszos bőrömön. Bár ő tenné ezt. Egy pillanatig állok a tó partján és csak utána megyek be a vízbe. Szememet mindvégig rajta tartom és látom, amint körvonala felém fordul, míg én félig kint vagyok a vízből. Hogy zavar-e? Nem, cseppet sem. Van bennem talán némi szándékosság is, hogy lásson.
Nekem is ég a lapockámon lévő nagyobb horzsolás, melyet a fa okozott, de nem nyavalygok. Nem akarom, hogy azt higgye rólam, én is csak egy tipikus nő vagyok, aki minden apróság miatt hisztizik. Kibírom, az ő sérülése sokkal nagyobb, mint az enyém.
Elmosolyodok, ahogy felé úszok és ő eltűnik a víz alatt. Gondolhatnám, hogy micsoda perverz, hogy a víz alá bújik, de nem hiszem, hogy túl sok minden látna a sötétben.
- Elhiheted, ma magamat is sűrűn meglepem. - a víz mellemig takar, csak a dekoltázsom látszik ki belőle és persze a felett. A parton kivettem a hajgumit is a hajamból, így most vége annak is a vízbe lóg. Eligazítok egy kusza tincset a fülem mögé, majd újra Milanra nézek. Gyomrom görcsben van, mintha ideges lennék valamitől, de ez sokkal inkább kellemes érzés. Mély levegőt veszek, miközben befogadom szavait. Bár mást is tehetnék.
- Ezt akartam hallani. - suttogom. Hogy miért akartam? Nem tudom, de testem felvidult, ahogy azt mondta, hatással vagyok rá. Ő is rám. Meggondolatlanság igen, egy meztelen férfival úszni, aki ráadásul farkas is, de meggondolatlanság az érzéseink és megérzéseinkkel harcba is szállni.
Megvárom, míg hátrahajtja fejét, majd közelebb úszok hozzá. Tenyereimet mellkasára helyezem, majd az említett részt nézem néhány pillanatig, végül felnézek rá. Tekintetemmel az övét keresem. Eltol magától? Vagy ... nem? Nem akarom. Lassan fentebb csúsztatom kezeimet és átkarolom nyakát. Véletlenül sem szeretnék a sérüléséhez érni. Fájdalmat okozni. Biztosan elment az eszem, mert hozzábújok.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Vas. Aug. 25, 2013 3:18 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Amikor egy farkasember épp teliholdkor ott szuszog, mororg benned, a legapróbb ingerület is heves, ahogy megéled. Minden mozdulatot sokkal élesebben érzékelsz, minden aroma ezerszer intenzívebben tör át szaglómezőid kereszttüzén. És most - most pontosan valami olyan fázisban vagyok, amit úgy nevezhetnék e téren, hogy túltöltődés. Túltöltődöm ennek a világnak minden impulzusával, de főleg ennek a nőnek a pollenjeivel, ha ugyan elképzelhető ez.
Hirtelen jött vallomásom pedig egészen korrektül tükrözi a valóságot legalábbis a tekintetben, ami ezt a kívánatos, locsogó újságírónőt illeti. Leginkább a férfi és a vadállat kellemetlen egyvelege beszél belőlem, ez tény, de kinek ne volnának vágyai, és ki viselné el frigid szájhúzással az arcán, hogy egy meztelen csoda kíséretében egy tóban tölti az éjjelt meztelenül?
- Miért is? - bukik ki belőlem a kérdés, de a hangom már nem egészen az enyém. Elmélyül, biztosan a hormonok és az állati gének teszik. Csak nézem Alyssát, ahogy közeledik hozzám forró, puha testével, szemeim résnyire szűkülnek. Voltaképp szükségem sincs rájuk, és nagyon szívesen bekötném az övéket is. Ám nincs nálam semmiféle textília.
Egyik kezem emelem fel, mégpedig az épet, és tenyerem homlokára helyezem, majd onnan csúsztatom le a szemeire. A sajátomat nem takarom le, viszont becsukom.
- Lehet, hogy zavarba jövök, ha nézel - mondok valami hülyeséget indoklásképp, de nem is számít. Talán könnyebb, hogy nem látom. Főleg azért nem, mert ki tudja, mikor elbúcsúzom tőle (vagy itt hagyom a kocsijában alva, amint elmúlik a veszély és pirkadni kezd), találkozunk-e valaha még? Nem vagyok benne biztos, hogy felkeresném, mint ahogy máskor sem kerestem fel másokat. Ilyen vagyok. Ritka, hogy engedjek a vágyaknak, és rettentően tudom érte szégyellni magamat.
- Mit vársz tőlem? Próbállak megvédeni, és elveszed a józan eszem. Ezzel nem könnyíted épp meg a dolgomat, újságíró kisasszony. Veszélyes vagy rám.
Közelebb kúszom hozzá, tenyeremmel emelem fel egész fejét. Légvétele súrolja az államat.
- Vagy inkább én vagyok veszélyes rád - teszem hozzá szinte csak morogva. Dühös vagyok-e magamra? Nem. Még nem. Tudom, hogy akármit akarhatnék, ő is akarná. A büszkeség és a vadászösztön talán kielgítetten hever, de egy vadállat lakik bennem, aki ha nem is bántaná Lyssát soha, de megmentette, és ezért a legősibb törvények szerint "a zsákmány" engem illet...
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Hétf. Szept. 30, 2013 5:38 pm | |
| Milan U. Lowes
Kicsit meglep az, hogy visszakérdez. Erre nem számítottam. Nem is tudok mit mondani rá. Miért akartam azt hallani, hogy hatással vagyok rá? Talán mert rég mondta ezt bárki is, a főnökömet leszámítva. Tőle nagyon nehéz megszabadulni. Már nem is emlékszem, hogy hányszor mondtam neki, hogy hagyjon békén, mert nem érzek iránta semmit. Ő csak a főnököm és sosem lesz több, de nem adja fel. Pofára fog esni, de ne mondja, hogy én nem szóltam neki jó előre. Biztos vagyok abban, hogy ha az öcsémnek elmondanám, ő nem hagyná szó nélkül a dolgot és elég meggyőző tudna lenni, de nem szeretném, ha börtönbe kerülne testi sértés miatt. Képes lenne rá.
Egyenesen Milan szemeibe nézek és próbálok rájönni a helyes válaszra.
- Fontos ezt megindokolni? - ezt akár magamnak is feltehettem volna, mégis kimondtam hangosan. Vannak dolgok, amiket jobb megválaszolatlanul hagyni. Senki sem hibáztatna, ha ez is egy lenne közülük. Bár azt hiszem, elég lenne csak az előttem álló férfira ránéznie bárkinek is és rögtön értené mit miért mondtam.
Mint a gravitáció, úgy vonz felé valami és én követem az érzéseimet. Nincs mit vesztenem, mert vagy látom még a ma este után, vagy nem. Egyébként még fiatal vagyok és miét ne tehetnék néha meggondolatlanságot? Az öcsémnek jól megy, akkor nem lehet olyan nehéz nem gondolni a következményekre.
Érintése még így is álomszerűnek hat. Elmosolyodom. Még hogy szégyenlős. Aki szégyenlős, az nem akar meztelenül fürdőzni. Nincs takargatnivalója az biztos. Legalábbis az alapján, amit láttam nem rég ... Óvatosan alsó ajkamba harapok, hogy visszafojtsam magamban a késztetést, hogy megcsókoljam akarata ellenére. Tiszteletben tartom azt, hogy mit szeretne és mit akar, így amíg ő nem kér meg rá, nem teszek semmit.
- Nem várok el semmit. Teszel amit jónak látsz. - hangom kissé bizonytalan, mert nem akarom, hogy szavamat hallva elmenjen, mert ahhoz van kedve. Talán ez az egyetlen, amire nemet mondanék. Azt akarom, hogy itt maradjon.
Víz hullámzása még jobban érzékelteti velem közeledését és most már én is kezdek azon gondolkodni, hogy ki van nagyobb veszéllyel a másikra.
- Ha veszélyt jelentenél rám, akkor nem maradtál volna velem. Nem aggódtál volna értem. - azt akarom hogy megcsókoljon, de ezt neki kell észrevennie.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Pént. Jan. 03, 2014 7:31 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Minden percben ott dalol bennem az ösztön: én vagyok az erősebb! Én vagyok a vad, ő pedig az áldozat. Én vagyok az, akinek hatalma mindent megenged és lehetővé tesz. Ha akarom, akár most azonnal a testem rabjává tehetem a testét, hisz a lelke láthatóan máris közelebb akar kerülni az enyémhez. Más esetben talán volnának kétségeim, de egy farkasember teliholdkor nem arról híres, hogy valóban zavarban érezze magát, mint ahogy arról az előbb beszéltem neki.
- Talán nem olyan fontos - vallom be. Pedig esküszöm, hogy érdekel, mit mondana. De még jobban érdekel az, hogy biztonságos helyre juttassam, hogy megvédjem, hogy tartozzon nekem, hogy tartozzon hozzám - miért akarhatom ezt ennyire?
Megérintem. Nem rökönyödik meg, legalábbis nem tűnik úgy. Talán azt hittem, ennél durvább reakciókat váltok ki belőle, hiszen most már tudja, mi vagyok. Furcsa, de egyúttal hízelgő is, hogy mégsem idegenkedik tőlem. Még jobban akarom. Még többet akarok. És miért is ne kaphatnék meg akár MINDENT?
Szemeim résnyire szűkülnek, amikor felhatalmaz rá, hogy azt tegyek, amit csak akarok. Úgy értem, tényleg tegyem azt? Nem vagyok benne biztos, hogy el akarom rontani mindazt, ami valaha történne köztünk. Főleg nem most azonnal. Ennyire nem vagyok gátlástalan. Sosem voltam az a típus.
Szavai még másodpercekig visszhangzanak bennem. "Ha veszélyt jelentenék..." Miért hisz benne, hogy nincs így? Hogy jó ötlet egy olyan személy környezetében töltenie a teliholdat, aki képes széttépni nála komolyabb ragadozókat is? Kissé meglep, de az az igazság, meglepett az eddigi szavaival, tetteivel is. Ez a lány kész... Csoda.
- Aggódhatok érted azért is, ha én okozok veszélyt neked. Ha én vagyok a gond. Még lehetek az. Mit tennél...?
A kérdés költői. Mélyen magamba szívom forró levegőjét. A kémia, úgy érzem, hibátlanabbul működik most, mint valaha. Ösztöneim minden porcikájával akarom ezt a nőt, de az akaratom, a tudatom ellenáll. Mit szólna most a húgom? Mit szólna holnap Alyssa, ha most megtenném vele, amit csak akarok? Ez nem én vagyok.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Pént. Jan. 03, 2014 10:23 pm | |
| Milan U. Lowes
Mint egy álom, mely rabul ejt és nem ereszt addig, míg teljesen meg nem szédít. Eléri, hogy gondtalanul át add magad a cselekményeknek, majd mikor megfeledkezel arról, hogy semmi sem valós ... felébredsz. Sosem találkozol azzal a férfival akit megálmodtál, hiszen csak a képzeletedben van jelen. De ez is csak egy ilyen álom? Milan tényleg nem is létezik? Az nem lehet. Ilyen tökéletes férfit nem tudnék kitalálni akarva sem. Az egyetlen biztos pontom, hogy valóság és nem álom, hogy vérfarkas. Honnan is tudnék én ezeknek a lényeknek a létezéséről? Nem is néztem hasonló témával foglalkozó filmet sem moziban, sem a gépem előtt ülve.
- Elég, ha kérdésedre csak én tudom egyelőre a választ. Mert így talán újra látlak majd, hogy elmondhassam neked. - vajon most azonnal ki nevet? Vagy hozzám vág még valami frappáns megjegyzést és majd csak utána? Mindenesetre érintése megborzongat és nem titkolom, hogy hátam libabőrös lesz belé, de jó értelemben.
Kíváncsi vagyok, hogy mi történt volna akkor, ha én ma este nem jövök ide. Ha mondjuk úgy döntök, hogy otthon maradok és inkább megnézek egy filmet Nolannel, ahogy szoktuk. Találkoztunk volna valaha is? Túl nagy a világ én pedig oly kicsi vagyok benne. Most is aprónak érzem magam, ahogy Milan fölém magasodik.
- Aggódhatsz, de bíznod kell magadban, ahogy én is bízok benned. Volt már rá lehetőséged, hogy árts nekem. Bennem is könnyű szerrel kárt tehettél volna, mikor hagytad hogy önmagad légy. De hogy válaszoljak is kérdésedre, valószínűleg ugyan úgy állnék akkor is előtted, mint ahogy most. Nem tennék ellened semmit, amivel sérülést okozhatnék neked. A sorsunk rég meg van írva. - legbelül mélyen lehet, hogy rettegek, de most a félelem érzete parányi ahhoz a különös vonzáshoz képest, amit irányába érzek.
- Engedj közel. - hangom halk, hogy épp csak ő hallja. Ostoba és felelőtlen vagyok. Már rég el kellett volna mennem innen. Volt rá lehetőségem, de nem éltem vele és nem is fogok.
Maradok, itt maradok történjen bármi is. Hiába próbál elrettenteni, nem sikerül neki, mert túl makacs vagyok és addig nem nyugszok amíg meg nem kapom azt, amit akarok. Sosem mondtam, hogy mindig jól döntök, de eddig nem kellett semmit sem megbánnom.
- Magamnak sem tudok hazudni, hiába is próbálom, így veled is őszinte leszek. Vágyom arra, hogy veled legyek bármily felelőtlenül is hangzik. Meg akarlak érinteni, érezni hogy te létezel és nem fogsz eltűnni, amint kinyitom a szemem. Meg akarlak csókolni, hogy te is érezd nem bántanál. Csak ne kérd, hogy magyarázkodjak vagy hogy itt hagyjalak, mert úgy gondolod, nekem úgy a legjobb. - mi ez a végtelen őszinteség? Jobb, ha tiszta lapokkal játszunk és nem rejtünk el semmit.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szomb. Jan. 04, 2014 2:14 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Nem tudom pontosan kikövetkeztetni, hogy mire gondol, mit akar. De szerintem ez nem is lehet meglepő, elvégre egy nőről van szó, és én nem vagyok nő, hogy mindent pontosan úgy érthessek, ahogyan ő. Vannak sejtéseim arról, mit érezhet, mit gondolhat rólam, milyen szándékai lehetnek. De a finomságok, azok az apró kis szilánkok, amiket nem tudok látatlanban megmondani - vajon hogyan hatott rá az a csók? Vagy eltaszítana-e bármi okból ezekben a pillanatokban, ha közelednék? Ezek rejtélyesek. Csakis akkor kaphatok választ bármelyik ilyen kérdésemre, ha valamit teszek. Ha megpróbálkozom vele.
És szerinte elég, ha ő tudja a választ kettőnk közül. Nos, nekem nem - de ezek szerint hiába is próbálnám megmagyarázni. Nem igazán akarja, hogy egyszerű dolgom legyen. Mintha feltételezné rólam, hogy megbirkózom a dolgokkal, ami persze így is van, csak hát nem sokszor álltam még úgy hozzá valakihez, mint ahogy most. Nem vagyok egy Casanova, aki különösebben ért a nők nyelvén, és csakis magamat tudom adni, mégpedig az összes létező hibámmal együtt.
Próbálom olyan szemmel nézni az arcát, hogy minél többet leolvashassak róla, de hiszen én magam vagyok az, aki elvettem a látását az imént, hogy csakis az egyéb érzékeire hallgathasson.
- Nem aggódom annyira. Egyszerűen tisztában vagyok az erőmmel, míg talán te még nem. De véletlenül sem tudnék annyira önzetlen lenni, hogy itt hagyjalak. Azért persze hízelgő, hogy úgy látod, képes lennék rá. Nos, nem.
Nem fogok eltűnni, amikor kinyitja a szemét? Akkor még semmiképp. De később muszáj lesz. A kérdés az, akarunk-e most foglalkozni azzal, hogy mi lesz később, vagy mindegy még? Ha a sorsunk meg van írva, ahogy ő mondja, akkor bármit teszünk most, azt a lehető legjobban tesszük.
És ő vágyik arra, hogy velem legyen. És én is vágyom rá, hogy vele. Lehet, hogy ez csak kémia, és az is lehet, hogy a Hold arca hat mindkettőnkre úgy, hogy ösztöneink vadító mosolya alatt ne próbáljuk leplezni a nyilvánvalót: érdekeljük egymást. A többi csak erkölcsi kérdés. Vajon azt hiszi-e, ha most történik köztünk valami, annak folytatása is lesz? Vagy azt, hogy ez az éjjel egyetlen éjjel, és minden szikrája eltűnik reggel mindkettőnkben, így tehát akár azt tehetünk most, amit csak akarunk? Képtelen vagyok belelátni a fejébe. Csak a magam nevében mondhatom: természetesen kívánom a testét, mely ruhátlanul lebeg előttem a sötétlő vízben. És természetesen bennem a tudat, hogy ő is kíván. De alighanem túl erős bennem a gerinc ahhoz, hogy itt és most megfektessem csak azért, mert meg akarom. Nem ilyen vagyok.
- Én is meg akarlak csókolni. Megint. Szép dolog, hogy ugyanazt akarjuk, de vajon mi lesz reggel? Vagy az nem fontos? - adok hangot értetlenségemnek. Hátha ő többet tud, mint én.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szomb. Jan. 04, 2014 3:34 pm | |
| Milan U. Lowes
Úgy érzem kellenek azok az apró pillanatok, mikor egyikünk sem beszél, csak érzünk. Már nem bánom, hogy betakarta a szemem. Talán kezdek hozzászokni a sötéthez. Elvette egyik érzékszervemet, de még van helyette pár. Hallom szívének ritmusos dallamát. Hallom ahogy lélegzik. Érzem a meleg levegőt államon, ahogy távozik tüdejéből. Ez ... elég romantikus, akárhogy is nézzük. Nem vagyok és sosem voltam az a végtelenségig romantikus típus, de tudom értékelni az apró gesztusokat.
- Nem akartalak megbántani. Ne haragudj rám. - miért kérek tőle bocsánatot? Egyáltalán nem mondta, hogy megbántottam volna, de talán a megbántás lenne a legutolsó, amit jelen pillanatban akarok. Rég volt, hogy mágnesként vonzott volna magához valami, valaki és hogy úgy forrjon a vérem, mint a legaktívabb, legforróbb vulkán lávája. Ha filmekben láttam ilyet, mindig azt gondoltam, hogy ilyen márpedig nem is létezik. Túl valótlannak tűnt. Még most is az. Meg akar újra csókolni. Még érzem őt, tisztán emlékszem milyen lágy volt, mégis erős.
- Tedd meg. - ez nem utasítás volt, inkább kérés. Szeretném, ha újra megcsókolna, ha újra érezhetném ajkának puhaságát és melegét. Nincs is a világon kívánatosabb dolog most nála. De közel enged valaha is magához?
- Nem tudom mi lesz reggel, de hamar eljönnek a napnak sugarai és választ adnak erre a kérdésedre. De tudom, hogy semmit nem fogok bánni. - lassan felemelem egyik kezemet. Meg akarom érinteni újra és újra. Lassan közelítek újra felé. Valami azt súgja, hogy meg fog állítani, de ha nem ... Meg kell próbáljam bármi is lesz. Azt bánnám meg, ha nem így tennék. Nem akarok kétségbeesettnek tűnni. Nem vagyok elveszett csak mert nincs pasim, vagy mert rég voltam férfival. Nem ez az oka annak, hogy vele akarok lenni.
- Szerinted mi fog történni? Bánni fogod, hogy most velem vagy? Hogy megcsókoltál és vágysz rám? - nem is tudom miért akarom ezt tudni. Fontosnak érzem, hogy halljam tőle is. Még nem tudom mit, de hallani akarom.
Egyre erősebb egy belső érzés, hogy tartozom valahova, hogy hozzá tartozom.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szer. Jan. 15, 2014 3:11 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Én látom, ő nem lát. Persze ez igazságtalan, de legalább megkönnyíti a dolgomat. Sosem voltam az a tipikus Casanova, a férfi, aki képes körüludvarolni a nőt. Talán mert nem csak szeretőként, férjként nincs nagy tapasztalatom, de nő alapvetően sem sokat volt a közelemben hosszú távon. Mostanában persze a húgom éppen elég változást hoz ebben a tényállásban, de lássuk be, ő azért igyekszik engem kímélni. Mindketten éljük a saját életünket, miközben együtt lakunk. Mindketten igyekszünk dolgokat túlélni, elfeledni és megbocsátani.
Talán ez csakis akkor lehetséges, ha a helyüket, az űrt fel tudjuk tölteni valami mással, új emberektől kapott érzésekkel és élményekkel. Ami azt illeti, ezt sem rohantam megtenni mostanában.
Így amikor ezzel az idegen, de máris a testemhez olyan közel lévő lánnyal beszélek vagy csak hallgatom a lélegzetvételét, minden pillanatban azt érzem, hogy az ő energiájával töltekezem föl. Ez lehet, hogy igazságtalan, de tudom azt is, hogy van mit adnom cserébe. Például védelmet. Bajba kerülni láthatóan szeret, most is így történt. Ha én nem vagyok, igaz, lehet, hogy nincs is ekkora baj, de ha nem vagyok, az sem biztos, hogy élve megmenekül. Szóval mondjuk, hogy egy-egy. Egálban vagyunk. És voltaképpen ez az egész alkudozósdi engem teljesen hidegen hagy - mert nagyon más dolog érdekel.
És láthatóan őt is. Kér vagy parancsol, nem tudom. Lágy hangon, de annál erősebb érzésekkel a hangjában mondja ki ezt a két szót. Hogy tegyem meg. Hogy csókoljam meg újra. De ha akarnám sem tudom, hiszen tovább beszél.
Azt mondja, nem tudja, mi lesz. De egyúttal azt is, hogy talán most ne ezzel törődjünk? Talán most csak éljünk, olyat az ember manapság úgyis nagyon ritkán csinál.
Kétségbeesettnek tűnő kérdései egyre inkább elveszik a kedvem attól, hogy megszólaljak. Valóban, ha végig akarjuk beszélgetni az előttünk álló időt, akkor csak kételkedni és reménykedni tudunk, elvégre nem mondhatunk biztosat arról, ami még előttünk áll. Szóval elhatározom magam, vagy ha jobban tetszik úgy, nem is határozok el semmit, csak azt, hogy nem akarok most elhatározásokat. Elvégre miért szalasszak el lehetőségeket, amik előttem állnak, ha helyette csak a nyálamat csorgathatom?
- Ha bánni akarnám, majd te elfelejteted velem, mit akarok. Mint eddig is. Azt tudom, mit nem akarok. Kihagyni, hogy a kérésednek eleget tegyek.
Szabad kezem a vízbe eresztem, hátához érnek ujjaim, majd bőrére tapadnak. Nem sokkal húzom közelebb magamhoz, elvégre nem megerőszakolni akarom. Másik kezem feljebb húzom valamivel az arcáról, hogy legalábbis ajkaihoz hozzáférjen a szám. Valamivel kevésbé magától értetődően, kevésbé ösztönösen, viszont annál inkább izgalomtól hevesen dobogó szívvel kóstolom meg újra az ajkait, és elégedetten tapasztalom, hogy igen, pontosan ez az, amit akarok.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Csüt. Jan. 16, 2014 1:46 am | |
| Milan U. Lowes
Eszembe jutott már az is, hogy talán csak a telihold van rám is hatással és csak amiatt ég bennem a tűz ilyen hevesen. De most ki akarom zárni ezt a lehetőséget, vagy inkább nem ezzel törődni. Nem ez a legalkalmasabb időpont arra, hogy kielemezzem. Bármikor máskor megtehetem, mikor egyedül ücsörgök a szobámban és épp nincs semmi dolgom. De most nem is tudnék ésszerű öntésre jutni, mikor ilyen közel van hozzám.
Mikor megtudtam, hogy Nolan micsoda, kicsit meglepődtem a dolgon és nyilván való is lett, hogy nem ő az egyetlen különleges lény ezen a földön. Nem is lény, hiszen ő is egy ember, ráadásul a legjobb barátom. Mondhatni már-már a testvérem. De akkor inkább csak azt tudtam elképzelni, hogy aki nem átlagos, az hozzá hasonló vízilény. Később, miután sok haláleset körülménye titokzatos volt, alaposabban el kezdtem kutatni és utánajárni egyes dolgoknak. Órákon keresztül ültem a laptop előtt az internetet böngészve, mikor rábukkantam a vérfarkasokra. Miért ne lehetne alapon belevágtam a cikkembe, de nem gondoltam komolyan, hogy ma este itt találok bármit is. Belül reménykedtem abban, hogy tévedek és egy hülye elképzelés volt csupán a farkasos elméletem.
Most pedig egyetlen szavára, egyetlen csókjáért odaadnám magam egynek. Jó érzés, hogy valaki velem akar lenni és az nem a főnököm, akit legszívesebben a hüvelykujjánál fogva lógatnék fel.
Fenébe a holddal. Érzem, hogy Milan különleges férfi, akit képes lennék szeretni, ha közel enged magához. És most nem a testiségre gondolok. Nem csak így akarok közel kerülni hozzá, ahogy most. Igazán szeretném megismerni, még több időt vele lenni, de fogalmam sincs hogyan tudnám kezelni azt, hogy farkas. Tudom, érzem, hogy nem bántana engem, de folyton aggódnék érte, félteném.
Féloldalas mosoly jelenik meg arcomon válaszára. Ez sokkal jobban hangzik, mintha azt mondta volna, hogy inkább ne tegyünk semmit és nincs mit esetlegesen megbánni. Ezer örömmel elfeledtetek vele bármit.
Szívem egyre hevesebben ver, ahogy újra érzem a víz hullámzását, majd kezének érintését bőrömön. Ahogy közelebb von magához, tisztában vagyok azzal, hogy nem hátrálhatok meg. Nem is akarok. Azt akarom, hogy megcsókoljon, hogy újra érezhessem őt. Ő pedig megteszi.
Sokkal erősebben hat rám a csók, mint korábban. Talán kicsit követelőzőbben viszonozom ajkainak érintését, hisz vágyom rá. Akarom és ez ellen már késő bármit is tenni. Lábujjhegyre pipiskedek, teljes testemmel hozzásimulok Milanhoz, majd kezeim lassan felcsúsznak mellkasáról és átkarolom nyakát, ügyelve, hogy ne nyomjam meg a vállát.
- Örömmel. - suttogom ajkai közé, majd ez úttal én csókolom meg.
Nem akarom, hogy véget érjen ez az éjszaka.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szomb. Jan. 25, 2014 11:42 am | |
| Alyssa M. Ricci
Az idő most úgy telik, hogy tudatom nem is érzékeli. Gyorsan, sebesen, mégis teljesen lényegtelen. Lehet, hogy hamarosan el is tűnik a Hold az égről? Nem tudom. Nem számít. Ha visszaváltozom ma még, akkor sem lesz semmi baj. Nem fogom bántani őt, mindketten tudjuk. Lehet, hogy épp most kezdem érteni azt a tudatosságot, melyre egyes farkasok már képesek olyankor, amikor annyi ideje hordozzák az átkot, mint nagyjából én is. Ez kellett volna hozzá? Hogy megismerjem őt, akiről tudom, hogy százszor bajba fog keveredni még az élete során, és hogy nem lehetek pont én az, aki minden másnál jobban veszélyeztetném?
Csókja megint felbolydít, megint nem tudom, hol jár az eszem, és főleg így, hogy hozzám is bújik egész testével, amit én direkt igyekeztem kerülni, hiszen pucér vagyok. Mindketten azok vagyunk. Bár a víz nem éppen nagyon meleg, ezen keresztül is érzem már az ő testéből áradó forró hőt, a farkas-ösztöneimnek köszönhetően pontosan hallom a szívdobogását. Igazából most is veszélyben van. Egy meztelen férfi közelében, aki nála jóval erősebb. Bármit akarnék, megkaphatom. Úrrá lehetne rajtam az őrület.
Azonban ugyanez a csók meg is szelidít valamennyire, és miközben a bőrünk több ponton összeér, pontosan tudom, hogy vissza kell fognom minden értelemben a bennem lakozó állatot. Szívesen hagynám, hogy eluralkodjanak rajtam a vágyaim, de ezt mindenképp megbánnám utólag. Így amikor elhúzódunk egymástól, és elvesztem orromból az illatát, elvesztem a csókja ízét, akkor kicsit távolabb is kerülök tőle a vízben.
- Meg fogsz fázni. Ideje visszamennünk a kocsihoz - mondom halkan, csak figyelmeztetésül. Nem teszem hozzá, hogy talán túl sokat engednék meg magamnak vele szemben, ha ennyire közel maradok hozzá még egy rövid ideig.
De a válaszát megvárom. Addig sehová nem indulok el.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szomb. Jan. 25, 2014 5:39 pm | |
| Milan U. Lowes
Az öcsém szerintem ki sem nézné belőlem, hogy csak így bárkinek is odadobom magam. Valószínűleg ha mástól ezt hallanám, kiröhögném, hogy az biztos nem én voltam. Sosem másztam rá senkire sem, ismeretlenül meg főleg. Mindegy az, hogy megmenti-e az életemet, vagy csak úgy összefutunk egy szórakozóhelyen. Nem vagyok egy könnyen kapható, aki örül ha valaki vagy valami van a lába között. Bár lehet, hogy az az élet sokkal izgalmasabb lenne, mint csak monoton dolgozni, miközben egy tündérmesében élek és várom a herceget, aki majd egyszer elnyeri a szívemet. Gondoltam már arra, hogy egyszer-egyszer élnem kellene az életet és úgy viselkednem, ahogy a korombeliek és nem úgy, mint a nagyanyám, aki sokkal jobban kedveli azt, ha otthon ülhet és megnézhet egy filmet, vagy kettőt. Persze ő nem enne közben fagyit, de ez most olyan apró részlet, amire nem is kellene kitérni.
Hiszen hahóóó, itt áll előttem egy olyan pasi, aki igazán férfias és nem az a lenyalt hajú meleg pöcs, akikkel bármikor találkozni az utcán. És akar engem. Miért ne adjam meg neki azt amit akar. Azt amit én is akarok. Nekem pedig most ő kell. Fel sem tűnik a víz hűvössége, vagy a szél, hiszen elég forró a levegő körülöttünk és kétlem, hogy csak a hol miatt lenne így, vagy mert Milan farkas.
Szomorúan konstatálom, mikor elválik ajkaimtól, majd elhátrál tőlem. Igen, meglehetősen kellemesebb volt a közelében lenni, de most a távolság és a csípős szellő talán kitisztítja a fejemet. Nem mondom, hogy megbántam volna azt, hogy megcsókoltam, de akkor is ... ez a kifogás. Most már én is teszek egy lépést hátra, vagy kettőt, hogy keze ne takarja el a szememet.
- Aha, megfogok fázni, mert hideg a víz, hm? Szerintem teljesen más oka van annak, hogy elutasítasz. Most azon gondolkodom, hogy van-e valakid, vagy csak szimplán ezt élvezed. Tudod, hogy keresel valakit akit elcsábítasz ezzel a ... stílusoddal, megcsókolod, leveszed a lábáról, majd keresel valami ostoba kifogást, hogy otthagyd ő meg érezze magát hülyén, amiért kis híján odaadta magát neked. - tovább hátrálok. Fejemet fogva fordulok meg bizonytalanul. Hogy is képzeltem ezt? Mit gondoltam, mikor bejöttem egyáltalán utána a vízbe meztelenül? Pff, szánalmas vagyok.
- Jah, ilyen ostobának sem éreztem magam mostanában. Sőt, szerintem még soha. - tétován állok szemben a parttal. Most jobb ha nem fordulok meg és nézek rá. Legalább lesz ideje magátdicsérően vigyorogni. Vagy tudom is én mit szokás ilyenkor.
- De tudod mit? Megkönnyítem a dolgodat és nem kell kétszer mondanod. Mennyünk szépen vissza a kocsihoz, hogy elmehessek innen, te pedig keress mást szórakozni. - oké, azt hiszem mostanság sem akadtam ki ennyire senkire sem. Még a főnökömre sem, pedig ő napi rendszerességgel feszegeti a húrt.
Még mindig nem fordulok meg. Milant most nem akarom látni, mert még véletlenül behúzok neki vagy nem tudom. De ha már eltökéltem, hogy elmegyek innen, akkor nem ártana lépni is, nem? Elindulok a part felé, remélvén, hogy a ruháim nem estek bele ebbe a kicseszett tóba.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szomb. Jan. 25, 2014 7:29 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Igaz ami igaz, egy percig sem gondoltam volna, hogy minden porcikám ennyire ellenkezik majd az ellen, hogy egy centit is távolodjak tőle. Azért teszem, mert így helyes. Nem tudok mást mondani - alig ismerem, és bármilyen, nem kertelek, sz@r érzés is, hogy most el kell engednem, képesnek bizonyulok rá. Legalábbis az első néhány másodpercben mindenképp.
Ám amikor hallom a szavait, hallom, hogy hogyan mondja őket, azonnal összeszorul és összetörik bennem valami. Bár nem nagyon volna mit elrontani még a kapcsolatunkon, hisz alig ismerjük egymást, mégsem hagyhatom, hogy így folytatódjanak a dolgok hajnalig. Addig, amíg elbúcsúzunk, legalábbis egyelőre. Vagy mit akar? Menjek most? Lehet, hogy ez lenne a jobb?
Nem. Ezt akkor sem engedhetem.
Bár első pillanatban nem követem őt, csak figyelek, azért amikor elindul kifelé, már nem csak a tekintetem marad a hátán. Az agyamban csikorognak a kerekek. Mit tegyek, mit mondjak? A hűvös szél hideg zuhanyként csap végig most rajtam, ahogy a sekélyebb részbe érve egyre nagyobb felületen érint a késő éjjeli levegő. Szóval komolyan azt gondolja, ez csak egy duma? Hogy nem azért csókoltam meg őt, mert mindennél jobban azt, akartam? És őt...
Fejem fognám én is legszívesebben, de ehelyett csak farkasom minden erejét kihasználva mélyülök el sebesen a víz alatt, és úszva érek a parthoz gyorsabban, mint ahogyan ő. Előtte alig két méterrel bukkanok fel, azonnal felé is fordulok. Nem tudom pontosan, mit mondhatnék, de vállalva akár egy pofont is, közelebb lépek hozzá. Ha elfordulna, nem teszek ellene többet, csak két karom emelem fel, és két karját fogom meg óvatosan. Szeretném a figyelmét magamra irányítani.
- Tudom, hogy a lehető leghülyébben hangzó dolgot mondom, de nem az volt a célom, hogy eltaszítsalak, hogy hülyét csináljak belőled, sem hogy játsszak veled. Én ezt egészen komolyan gondoltam.
Nem tudok ellent állni egy feltörő félmosolynak, mert egyszerűen hülyén érzem magam ebben a helyzetben. Nem akarom viszont, hogy azt higgye, rajta somolygok, hisz nincs is így. A rémület igenis elfog, hiszen bármit is mondjak, nem biztos, hogy el akarja hinni nekem. De azért megpróbálkozom vele, hogy megértessem vele az álláspontom, mielőtt tényleg itthagy. Nehezen, de utána belenyugszom, ha kell, hogy menni akar.
- Azt is, hogy megcsókoljalak, de azt is, hogy megfázhatsz. Ember vagy, a szervezeted sérülékeny. Arra kérlek, hogy most menjünk vissza a kocsihoz. Szeretnék veled menni, ha nem bánod. Hogy tudjam, rendben vagy-e. Ha akarod, utána küldj el. Ha azt hiszed, játszom veled - mondom. Még nem tudom, mit felel, arról pedig a leghalványabb sejtelmem sincs, mi történhet még mindezek után, ha elfogadja, és a kocsihoz érünk.
Elindulok kifelé a tóból, de szigorúan mellette maradok, tartom a tempóját. Közben néhány másodperces szüneteket tartva mondok mindent, ami épp eszembe jut. Hogy ebből mi sülhet ki? Nem tudom. Amikor eljöttem ide este, nem gondoltam, hogy találkozni fogok egy olyan lánnyal, akinek inkább tépem a szám megállás nélkül mindenről, minthogy két másodperce legyen kimondani, hogy menjek a fenébe nyugodtan.
- Nincs senkim, de nem volt célom levenni a lábadról. A helyzet hozta így, és az az egyértelmű vonzalom, ami köztünk van. Ezt te sem tagadhatod.
Első fejezet pont. Két levegővételnyi szünet, közben némi előremozdulás kifelé a tóból. Ha jobban siet, jobban sietek. Ha irányt vált, akkor is utána indulok.
- Nem szórakoztam! És képtelen is lennék rá. Nem tagadom, nem bántam volna, ha megtörténik köztünk. De egy tóban? És... Nem, ennél azért mindenképpen többre tartalak. Bárcsak engedelmeskedtem volna az ösztönnek, hogy a karjaim közé kapjalak, és ne eresszelek, de nem tettem, és azt hiszem, nem érted, pontosan miért.
Kimászik. Kimászom. Előre kellett volna mennem, kisegíteni. Megőrültem? Hiszen a lehető legrosszabb irányba terelem ezt az egészet, holott nem megbántani akartam, csak megvédeni. Talán valami olyasmitől, amit inkább tényleg hagynom kellett volna. Miért lenne rossz, kinek lenne rossz, ha folytatódott volna az a csók? Ha folytatódna...
A ruháit keresi. Én is szétnézek az enyémek után. Nem igazán érdekel most, de azért magamhoz kapom őket. Nem öltözöm most fel, de lehet, hogy ő sem. Biztosan mérges még, sietve indul tovább. Szólj egy szót, az isten szerelmére!
Utána sietek. Karomon a ruháim, mindenem, ami volt, a jobb kezemben. A balom üres. Ő szinte rohan, úgy látom, a ruháit szintén a karján viszi. Nem érdekli, hogy láthatom? Akkor tényleg elég dühös lehet. Máskor nem sokszor érdekel, mit gondolnak azok, akik csendben vannak. Most bármit megtennék, hogy egy kicsit a fejébe lássak.
- Alyssa!
Méterekre a kocsitól veszem a bátorságot, hogy felém eső, szintén üres karját megfogjam, hogy megállítsam, hogy szembe tudjam magammal fordítani. Kifújom magam. Forró párája az arcomhoz csapódik, és tudom, neki nehezebb volt ezt a tempót diktálnia, mint nekem tartani. Eleresztem a ruháimat, essenek, ahova akarnak.
- Először arra gondoltam, azt kéne mondanom, hogy: mondj valamit. De úgy gondoltam, ha eddig nem szólaltál meg, ezt hiába is kérném. A haragod jogos, bár tényleg nem akartam rosszat. Viszont most itt vagyunk. Most már vélhetően megtörölközhetsz, vagy paplanba burkolhatod magad, nem tudom. Szóval most már megpróbálom tudatosítani magamban azt, hogy nem beszélsz velem. De azért azt valahogy add a tudtomra... Ha újra megcsókollak, az tisztázza benned, játszani akartam-e, vagy sem, amikor megkértelek, hogy jöjjünk vissza ide?
S lőn, ideje befogni kicsit a szám.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Szomb. Jan. 25, 2014 10:46 pm | |
| Milan U. Lowes
Túl gyorsan történik minden, egyszerűen kezdek összezavarodni. Kezdem úgy érezni magam, mint valami holdkóros vagy mi. Nem vagyok tisztában azzal, hogy mit is érzek jelenleg ezzel a helyzettel kapcsolatban. Mit kellene tenni, vagy mit várna tőlem Milan. Azt sem tudom én mit akarok. Nyilván akartam, hogy megtörténjen, hogy tartozzak hozzá, de most. Valahogy nem tudom. Levegőre és időre van szükségem. Főleg időre azt hiszem. Rossz arra gondolni, hogy csak játszott velem, hogy neki nem jelentett semmit a csók, de ostoba mód még csak esélyt sem adtam neki, hogy megmagyarázza. Én is makacs vagyok és nem is akarom meghallgatni. Hiába érzem hajtogatom magamnak, hogy biztos van ésszerű magyarázat, nem találom a kiutat. Legszívesebben most tényleg elmenekülnék innen. Beszállnék a kocsiba és elhajtanék, még csak az sem érdekelne, hogy nincs rajtam semmi sem. Na és. Sötét van, senki nem látná a kocsiban. Az öcsém nincs otthon ... Nolan meg nem érdekelne, ahogy a többi szomszéd sem. Éjjel senki ne nézelődjön és kész.
Néhány pillanatig azt hitem, hogy minden szó nélkül hagy elmenni, de tényleg meglepett, mikor utánam jött. Kis híján hátraestem, mikor felbukkant előttem, mert nem akartam nekimenni. Nem mondom, hogy zavarna érintése, hogy lefog, de ha már legalább egy dologban döntésre jutottam, hogy hazamegyek, hagyhatná. Mert minél több időt vagyok vele és minél közelebb van hozzám, annál nehezebb lesz az elválás. Főleg ha utána nem is találkoznánk. És mekkora annak az esélye, hogy valaha is megfordult a fejében? Végül is pasi. Állom tekintetét, mert miért ne? Csak nehéz. Túl dühös vagyok ahhoz is, hogy bármit is mondjak. Micsoda lovag, hogy aggódik értem. Meg ne fázzak. Erre akkor is gondolhatott volna, mikor behívott magával. Akkor is ugyan olyan hideg volt a víz és az idő sem volt plusz harminc fok. De nem akkor jutott az eszébe.
Végre ott tartunk, ahol most akartam. Menjünk vissza a kocsihoz. És nem, még mindig nem mondok semmit. Pedig még mindig volna mit mondanom, viszont hülyébben érezném magam, ha megtenném. Néha jobb hallgatni, vagy legalábbis okosabb döntés. Valahol belül megnyugtat, hogy komolyan meg akart csókolni, de mi van ha ez is csak olyan csajozós duma vagy mi? Tartom a tervekhez magam. Első sorban ki kell menni innen, felkapni a ruhákat, mert mégse hagyjuk már itt ezeket, utána ... utána nem tudom. Egyre jobban azt érzem, hogy menjek el innen és tőle minél messzebbre, de nyilvánvaló okok miatt nem vagyok rá képes. Még nem.
Most eszembe jutott arról, ahogy követ, hogy a főnököm is kb ezt szokta csinálni, csakhogy őt el is hajtom a fenébe. Nem burkoltan, hogy hát na és hogy izé, hanem szó szerinte leordítom. A baj csak ott kezdődik, hogy nem érti még így sem. Pedig ez nem célozgatás. Feljelenteni meg nincs kedvem.
Igen, szóval az egyértelmű vonzalom nem csak nekem tűnt fel. Viszont szerintem én vagyok az egyetlen, aki fél attól, hogy a másik nem akarja majd látni, vagy nem akar majd vele találkozni máskor is. És hogy ne lenne senkije ... Csak rá kell nézni. Egyszerűen ... szóval túl jól néz ki ahhoz, hogy magányos farkas legyen és most ne azzal foglalkozzunk, hogy tényleg farkas. Elég lehetetlen ezt is elhinni, de nem tudok róla semmit. Nem tudom mennyire őszinte típus és mennyire mond most igazat. Bár nyilván nem törné magát, hogy kimagyarázza, ha nem így lenne. Vagy tévedek? Nem vagyok az a nagy pasizó típus, szóval nem tudom. Ismét egy újabb dolog, amit nem tudok. Listát kellene lassan vezetnem. Szavaira csak bólogatok néha, mint aki érti mit mond, de nem hajlandó mondani rá bármit is. Mert így is van.
Kiérvén a szárazföldre nem gondolkodok sokat, hisz majdhogynem egy helyre dobtam az összes ruhámat és nem, nem fogok nekiállni felöltözni. Nem vagyok magamutogató, de elvégre tudja mit hol talál rajtam és nemrég a saját bőrén érzett, akkor mi takargatni valóm lehetne? Csak haladjunk már.
Csak pár lépés, csak pár lépés.
Távolról már látom a kocsim sötét körvonalát és kicsit meg is nyugszok, hogy hamarosan a célhoz érek. Megnyugszom? Nem, egyáltalán nem érzem magam nyugodtnak, csak még idegesebbnek talán. Sehol nincs ebben düh, csak ... látni akarom őt. Viszont meg kell találnom azt a pontot a szavai és a tettei mögött amibe kapaszkodhatok, ami azt sugallja, hogy bízhatok benne. Ide bizalom kell és nem csak üres tettek, szavak, gondolatok.
Alyssa! Hangja megtöri újra a csendet, de ez úttal határozottabb. Egész belsőmig eljut a saját nevem. Az ő szájból valahogy máshogy hat, mint mondjuk Russtól, vagy valaki olyantól, aki kevésbé érdekel. Ahogy megfogja kezem, szinte automatikusan fordulok felé, ruháimat elejtve. Reménykedem. Nos, ez tényleg így van. Ahogy újra közel van hozzám, ahogy újra érzem testének melegét és minden lélegzetvételét ... kétségbeesek. Könnyeimmel küszködök, mert nem akarom elsírni magam mint valami hülye liba, akit most dobott ki a pasija.
Több lehetséges dolog is az eszembe jutott, hogy hogy adhatnám a tudtára, hogy az sokat segítene, de nem tűnök attól kétségbeesettnek? Bár most annak érzem magam, de nem kell még neki is tudnia róla. Csak hogy túlságosan vonzódok hozzá. A kémia erősebb nálam. Igazán szeretném megismerni, nem csak testileg. Mi lesz ha ma mégsem leszek az övé? Semmi. Egy kapcsolat nem azon alapul. Szabad kezemmel megérintem ajkaimat, melyek az ő nyomait viselik, majd lassan közelebb lépek hozzá. Megrázom a fejem. Cseppet sem azért, mert elutasítom, vagy mert nem szeretném. Csak nem hiszem el, hogy ezt teszem. Tenyerem lassan mellkasára teszem és megcsókolom őt. Nem tartok attól, hogy ne hagyná, de attól tartottam, hogy végül itt hagy.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Vas. Jan. 26, 2014 2:44 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Csak az utolsó pillanat marad meg, de az nagyon határozottan. Az ideg, az őrlődés, amíg odaérünk a kocsihoz, egyszerűen elviselhetetlen. A hideg szél minden tagomat csapkodja, és bár figyelhetném Lys testét hátulról ruhátlanul, mindez most mégsem annyira tereli el a figyelmemet, mint például az előbb. Az előbb, amikor majdnem elvettem tőle mindent egy tó kellős közepén - ami mégis hogy nézett volna ki?
De a szavai azt mondják nekem, hogy épp olyan csalódás ez neki is, mint nekem. Hogy a vágy köztünk elég komoly, és nem is véletlen, hogy próbálom minél hamarabb visszafordítani ezt a dolgot. Rendbe lehet hozni vajon?
Tekintetem megfagy az arcán, ahogy megérzem: küszködik a könnyeivel. Nem akarom, hogy sírjon. Tudom, hogy megbántottam, hogy nem a lehető legérettebben kezeltem ezt a helyzetet. Még azt is pontosan tudom, hogy felnőtt emberek vagyunk, és a holnap nem attól lesz vagy nem lesz, hogy mi történik meg közöttünk ma este, és mi nem. Akaratlanul is lejjebb vándorol pillantásom a testén, a domborulatain, bár az egész csak egy villanásnyi ideig tart. Hogy tudok ilyenkor ezen gondolkodni, miközben épp egy elég sorsdöntő kérdésre várom a választ?
Egyszerűen. Mindennél jobban akarom most őt, és most már nincs indok, amivel kikerülhetném ezt a tényt. Fejét rázza. Figyelem. Szívem rettenetes tempóban üti a mellkasomat belül, hogy szinte fáj.
De ahogy közeledik hozzám, mégis az üt bennem egyre hangosabban, hogy ő is akar, hogy a vágyaink erősebbek, mint hogy hülye szappanopera-szereplőkhöz hasonulva most sértődötten távolabb vonuljunk egymástól, és ő hazamenjen, és én is haza, hogy soha ne lássuk többet egymást. Nem, azt én sem fogom hagyni, semmiképp sem.
És bár nem tudom, mennyire fogja hagyni magát ezek után, vagy nem, ahogy közel érzem magamhoz, mindkét kezét fogva közelebb húzom őt magamhoz, egészen közel, hogy mellkasom már érintse ziháló kebleit. A jelenet jobb, mint ahogy el tudtam volna képzelni, a hátamat csapkodó hideg helyét átveszi a forróság. Megindul bennem a vérkeringés, így csípőm egyelőre távolabb emelem az ő testétől. Nem kell, hogy tudja, mennyire kiéhezetté tettem magam, és tett ő is a látvánnyal, és a távolsággal, mely köztünk keletkezett. És amit máris bánok.
Hogy volna-e kedvem most megtenni, amire az előbb mindketten készek voltunk? Nem kétséges. És igazából nincs is semmi okunk rá, hogy ne tegyük meg. Hevesebben csókolom most, mint tettem bent a vízben, mint eddig bármikor. Az ajkai után álla vonalát is falom, közben két kezét lassan engedem el a hátam mögött. Balomat a hajába túrom, jobbom a derekán vándorol lefelé. Csípőjének csontjánál egyelőre megállok, hogy tudjam, mit akar végső soron. Azt-e, amit eddig, vagy fölötte győzött az ész, miközben az enyémet leverte a vágy csúfosan?
Persze most nagyon is örülök neki. Semmi okom rá, hogy ne okozhassak örömöt ennek a nőnek, még ha valami gyáva szemérmesség azt is mondatta velem, hogy itt és most nekünk ehhez nincs jogunk. Tény, hogy a kocsi nem volna a legromantikusabb - de az sem biztos, hogy mindennek meg kell történnie. Történjen az, amit ő akar.
Mindeközben azonban szinte zihálva török nyelvemmel utat ajkai közé, derekáról felemelve kezem mohón simítom végig a gerince vonalát egész az utolsó csigolyáig, és ott megállapodik kezem.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Vas. Jan. 26, 2014 7:40 pm | |
| Milan U. Lowes
Érintése magával ragadó. Egyszerre biztat és bizonytalanít el. Még többet akarok belőle. Mindenét érezni akarom. Ahogy megsimogat, ahogy megcsókol, ahogy magáévá tesz. Most semmi sem tűnik helytelennek, vagy tilosnak. Érzem, hogy ez a valami köztünk, nem csak hálából alakult ki amiért megmentett. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, ha valaki megment, nem dobom magam oda neki. Kell hogy legyen egy férfiban valami különleges és megmagyarázhatatlan, ami megfog. Ami legalább arra késztet, hogy megnézzem magamnak alaposabban is.
Milan pedig nem hogy elérte, hogy beszéljek vele, hogy aggódjak érte, féltsem ... Minden porcikámmal percről percre jobban akarok vele lenni. Mintha valami megbabonázott volna. De mégis ki vagy mi? Csak ketten vagyunk éjszaka egy sötét erdőben, egy romos vár közelében, teliholdkor. Ugyan már. Ezen nincs mit kattogni. Vonzódunk egymáshoz és úgy tűnik, hogy ezt a kémiát a telihold csak még jobban felerősíti. Ez pedig biztos.
Nem kell erőltetni azt, hogy közelebb menjek hozzá, sem azt hogy akarjam érezni bőrét az enyémen. Melleim újra Milanhoz érnek, hozzásimulok ez úttal a víz közelsége nélkül. Nincs most köztünk semmilyen anyag. Vicces, hogy pont azon gondolkodom, mi férkőzhetne közénk, mikor épp az ellenkezőjét akarom.
Kissé alsó ajkába harapok, mikor újra egymásra találnak ajkaink. Olyan kívánatos. Szinte felfal és én élvezem. Az sem zavarna, ha ez lenne életem utolsó napja, mert karjaiban halnék meg. Fogai által, ő általa.
Államat csókolván felemelem a fejem. Nem bánnám, ha lentebb haladna. Egyenesen a nyakamra, majd kulcscsontomra, mellemre, hasamra ... Körmeim hátába mélyednek. Magamhoz ölelem, ahogy gerincemen végigfut valami különleges érzés. Lehet, hogy ezt nem itt és nem most kellene? Nem így? Nem ...
Ujjaim lazulna, majd előre húzom őket mellkasára.
- Milan ... Milan - zihálva ejtem ki nevét, ahogy próbálom magam rávenni arra, hogy elváljak tőle. Olyan nehéz. Azt hiszem most már megértem mit akart a tóban. És én hülye mód kiakadtam rá. Tényleg ostoba voltam.
- Akarlak. Akarom, hogy ez megtörténjen köztünk. Hidd el, hogy egy férfira sem vágytam még így. De ... talán igazad van. - arcomat mellkasára hajtom.
- Gyűlölöm magam ezért, hisz lehet többé nem látlak, de ... ennek lehet, hogy nem itt kellene megtörténnie. - testem még mindig ég, sajog utána. Az övé akarok lenni, de többet érdemel ennél, többet érdemlünk.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Vas. Jan. 26, 2014 8:33 pm | |
| Alyssa M. Ricci
Pontosan tudom, hogy a csókunk valami olyasmi, amit félig öntudatlanul produkálunk újra meg újra, mert valami, és az igazából még csak nem is a hold, elnyeri felettünk az uralmat. Az, hogy kívánjuk és akarjuk egymást, megakadályozza, hogy igazán ép ésszel gondolkodjunk, de azért másodpercről-másodpercre felrémlik bennem az, amit elmondtam neki már a tóban is, az, hogy ez így nem tökéletes.
Többet akarok belőle, de tudom, hogy ez most egyáltalán nincs rendben. Veszélyben vagyunk, ő tőlem is és más farkasoktól is, én leginkább saját magam és a hold miatt. És bármi történhet - de az nem történhet meg köztünk itt és most. És bár egyre hevesebben kapok ajka után, ahogy egy pillanatra elszakadunk, és bár hallom és érzem, ahogy egyre erősödik benne a kéj, a vágyak nem elnyomhatók, amíg tudjuk: ez nem az igazi. És most, hogy egy perc alatt harmadszor gondolok erre, úgy tűnik, már neki is sok. Ő is tudja, és ő is ugyanezt érzi. Ahogy nevem hallom, a szemeibe pillantok.
Azt mondja, akar. Még szép, hogy én is akarom őt. Kezem a vállára csúszik, másikkal átkarolom, ahogy a mellkasomhoz hajtja a fejét. Vajon hallja a szívdobogásom?
Gyűlöli magát. Ne gyűlölje - miért tenné? Nem, nem tudom elképzelni, hogy ne találkozzunk megint. Ez az első alkalom volt, hogy láttam őt. Hogyan lehetne egyben az utolsó? El sem tudom képzelni ezt.
Csak bólintok. Bólintok, és egy apró érintést hagyok számmal a homlokán. Aztán ellépek tőle, ruháimat emelem fel a földről. Pár lépéssel távolabb húzom fel a nadrágom, és ami még megmaradt. Az persze nem sok. Javarésze foltokban van már, a trikóm teljesen szét is szakadt.
Némán öltözök, neki háttal. Nem látom, de hallom, ahogy mozdul. Lehet, hogy ő is öltözik. Még nem fordulok vissza.
- Szállj be, én kint őrködöm - mondom neki halk hangon, amikor végre megfordulok. Nem nézek a szemébe, de azért figyelem minden rezdülését. Nem akarom, hogy nyugtalan legyen, de nem tudom, mit mondjak most neki. Azt, hogy meg fogom keresni? Hogy meg is fogom találni őt? Fogalmam sincs. Nem tudok róla semmit, hogyan ígérhetném tehát, hogy egy nap majd ott leszek az ablaka előtt, és bekopogtatok? Átölelem, és megnyugtatom, hogy végig itt voltam és figyeltem őt - ez csak a romantikus filmekben létezik.
Odalépek hozzá.
- Lys...
Szavam halk. Megint elkapom a kezét, megint magam felé fordítom, mielőtt még beszállhatna a járműbe. Lenyelem az első gondolataimat, hogy talán nem kellene tiszteletben tartanom azt, amit mindketten akarunk, talán hallgathatnánk mégis az ösztöneinkre. De nem teszek ilyet.
- Nem fog ennyiben maradni. Emlékszem az illatodra... Találkozni fogunk újra, bár nem tudom, mikor, hol és hogyan. Mert én is azt akarom - jelentem ki, majd elengedem. Megcsókolnám újra... Talán nem vagyok most képes rá, mert akkor megint fejbe kell kólintanom magam a gyűlöletes valósággal, hogy nem lehet itt és most az enyém.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Hétf. Jan. 27, 2014 7:00 pm | |
| Milan U. Lowes
Jóleső érzés tudni, hogy ő karol át engem, még így, hogy végül jobbnak látom, ha most nem lépjük át azt a bizonyos határt és nem teszünk olyat, amit később megbánhatnánk. És most nem arra gondolok, hogy azt bánnánk, meg, hogy megtettük, hanem hogy itt. Biztosra veszem, hogy egy kellemes hőmérsékletű szobában, ágyban mégiscsak romantikusabb lenne ez az egész, de végső soron, nem mi irányítunk mindent.
Mellkasára hajtom fejem, ajkaim egy pillanatig hozzáérnek bőréhez, majd jön a jól ismert önutálat. Nem fogok semmi hülyeséget tenni, de akkor is. Ki tudja, látom-e őt, karol-e még át, csókol-e meg újra úgy, mint az előbb. Lehet elrontottam mindent, de legalább nem fut el fejvesztve, hogy most én vertem át. Nem, nem vertem át, de ha mégis megtettem volna véletlenül, akkor magamat is becsaptam, hogy egy ilyen férfi, mint ő, akarhat engem. Talán idővel még szerethet is.
Mélyen magamba szívom jóleső illatát, ahogy homlokon csókol. Ez annyira kedves, ahogy ő is. Mikor ellép tőlem, szomorúan nézek utána, majd lehajtom a fejem és némán követem tetteit. Megkeresem leejtett ruháimat, majd lassan öltözni kezdek. Ez így nem ér, nem jó. De nem tehetek mást, mint némán cselekszem, mint akit cseppet sem zavar az, mit mulasztottak el. Lehet ennek így kellett lennie? Lehet később mikor végül megtesszük, az lesz a legcsodásabb dolog. Pozitívan kellene hozzáállnom a dolgokhoz. Nem hiszem, hogy az öcsém bármikor is érzett volna így, mikor egy-egy hódítása nem sikerült. Annyi különbség azért csak van, hogy én nem akarom meghódítani őt. Vagyis ... nem akartam.
Hangja most olyan távolról hat, pedig itt van tőlem néhány lépésnyire. Ha kinyújtanám a karom és kicsit nyújtózkodnék, akár el is érhetném. Most szükségünk van erre a távolságra. Már épp indultam a kocsi fel, mikor újra megfogta a kezem.
Úgy tűnik, egyikünk sem tud meglenni ma a másik nélkül. Ahogy magamba szívom szavait, legbelül megnyugszok. Választ kaptam egy csomó kérdésemre most. De nem bírom ki. Közel hajolok hozzá és nyomok egy apró csókot ajkaira. Tudom, ha hosszabban csókolnám, ez úttal nem tudnám leállítani magunkat.
- Ezt ígéretnek veszem. - egyenesen szemeibe nézek, majd a kocsira, végül újra a szemeibe.
- Nem akarom, hogy kint maradj. Kellemetlenül érezném magam. Szeretném ha te is beszállnál velem abba a kocsiba. - remélem nem kezd el ellenkezni és meghátrálni. Felnőttek vagyunk és hiszem, hogy képesek vagyunk megállni, hogy egymásnak ne essünk, egy szűk, zárt helyen.
- Ülhetsz előre és kapcsolgathatod a rádiót. - óvatosan elmosolyodok. Remélem ő is mosolyog majd rajta és nem sértődik meg érte. Bár ha tudná, hogy még az öcsémnek sem engedem, hogy a rádióhoz nyúljon, akkor biztos értékelné.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Hétf. Jan. 27, 2014 9:58 pm | |
| Alyssa M. Ricci
-
Hagyom, hogy elengedjen, elengedem én is. Próbálok a szavaira figyelni ahelyett, hogy a teste reakcióit követném nyomon minden pillanatban, bár férfiként és farkasként ez nagyon macerás egy dolog. Szemeim résnyire szűkülnek, ahogy ismét beszélni kezd, és ekkor döbbenek rá, mennyire nevetségesen érzékeny és érzelgős hangulatba hoztam magunkat, mennyire nem én vagyok az, aki előtört majd eltűnt. Mennyire nem tudom: mit is akarok voltaképpen?
Vagy nagyon is tudom.
Ez persze nem jelenti azt, hogy megbántam volna az előző szavaimat, sem pedig, hogy meg akarnám szegni a szabályokat, amiket én hoztam, és amiket aztán Alyssa is elfogadott. Komolyan veszem őt, magamat, és bár múltunk nem nagyon van még, de kettőnket is.
És igen, a szavait is. Megkerülöm hát a kocsit, és belüök előre a volánhoz, miközben a telihold hatása újra fel akar erősödni bennem. Valahol simán bennem az ösztön, hogy újra megpróbáljam, amit az előbb is, azelőtt is, többször már. Hogy elhatalmasodjon rajtam a farkas, és hogy magamévá tegyem Lyst. Élvezné, tudom, mert alapvetően nem az önzőség, csak a vágy beszél belőlem ilyenkor. Lüktet a testem, a jégkék fény fentről, melyet a hold csak kölcsönbe kapott a Naptól, tudom, ott éledezik bennem, ahogy a felhők mögött is. El kellene már múlnia!
Veszélyes vizeken evezek.
Mozdulatlanul, szinte jéggé fagyva ülök a kormánynál. Levegőt sem veszek, próbálok nem is létezni, mert ha megérzem a bőre illatát...!
Morogni kezdek. Mélyről jön a hang, a torkomból. Nem egy farkas dühe adja, hanem az én érzéseim. Nem bírom olyan könnyen teljesíteni, amit ígértem? Komolyan meg kell harcolnom saját magammal azért, hogy ne ugorjak rá, hogy ne akarjam őt most azonnal? Akarom, hogy összesimuljon a ruhátlan testem az övével újra, minden procikám akarja az ő porcikáit, szeretnék a lelkéig hatolni, miközben a testében is minél inkább mélyre hatolok.
És jóval többet is akarok, de mégsem...
Előre dőlök. Önuralom!!! Megdermedt, robotéhoz hasonló mozdulatokkal nyúlok oda a rádió gombjához, engedelmesen pöttyintem be a készüléket. Legszívesebben minden erőm bevetve öklömmel csapnék a szerencsétlen jószágra, de tudom, ez több volna, mint elég. Talán Alyssa nem tudja, mire vállalkozott - sőt. Biztosan nem. A bezártság érzete kerülget, az elégedetlenségé is jön vele. Nem jó. Nem elég! Kifújom a levegőt, úgy érzem, megfővök a saját levemben. Hirtelen fordulok hátra felé, tekintetem végigjáratom rajta. Gondosan rejtem tekintetem összeborzolt tincseim alá, már amennyire az én pár centis hajammal ez megvalósítható. Hátamon feláll a szőr, ha létezik ilyen.
- Ki kell mennem - mordulok fel. Nem akarom, hogy aggódjon, és azt sem, hogy kövessen, bár nem bízom eléggé abban, hogy óvatosan a helyén marad a kocsi hátsó ülésén, ahogy ésszerűen tennie kellene. Sietve szállok ki, szinte kapkodom a hűvös, párás levegőt. A köd oszlik kissé, a kopott fű itt-ott megmutatja az este emlékeit. Képek villannak bennem. A tudatom a helyén, de az önuralmam halványodik - mi a fene fog történni most velem?
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Jan. 28, 2014 12:54 am | |
| Milan U. Lowes
Úgy tűnik nekünk nagyon nem megy szabályok és korlátozások nélkül. Pedig messze még a holnap és a nap sugarai sem hajlandók hamarabb feljönni. De nem hagyom magára addig, míg úgy nem látom, hogy most már nem lesz baja. Nem is magam miatt aggódom ismét, hanem Milan miatt. Amíg mellettem van, tudom, hogy nekem nem eshet bántódásom, de őt nem tudom megvédeni és ki tudja, mikor bukkan fel még több abból a valamiből? Ha többen jönnek meg főleg. Talán ... hamarabb áldoznám fel magam minthogy neki ártsanak.
Azt hiszem túlságosan belemászott az elmémbe és befészkelte magát a gondolataimba és a szívembe is. Pedig ez faszság. Senkit nem szerettem eddig és hogy a csudába szerethetnék pont belé ilyen rövid idő alatt? Azt már nem is említem, hogy jobban kívánom, mint amennyire az embernek szüksége van a levegőre.
Örömmel figyelem, ahogy végül belemegy abba, hogy velem jön a kocsiba. Elmosolyodok, de csak kicsit. Még nem tudom, hogy ez mennyire is jó ötlet. Legalábbis mekkora az esélye annak, hogy két egymás által feltüzelt emberi lény, képes egymás közelében megmaradni órákon keresztül úgy, hogy nem tesznek semmit? Be kell ismerjük, nem sok. De én hiszek abban, hogy meg tudjuk oldani a "problémáinkat" ésszerűen is. Beülök a hátsó ülésre. Felhúzom a lábaimat és átkarolom őket, hogy ezzel is magamat távol tudjam tőle tartani. Nem mert benne nem bízok, hanem mert magamban nem. Lassan, mélyeket lélegzek, ahogy szemeimet le sem tudom venni róla.
Hirtelen morgásától összeszorul a szívem. Fáj neki az, hogy itt vagyok. Érzem, hogy így van. És ez az én hibám. Én okozom neki ezt a szenvedést, pusztán azzal, hogy itt ülök tőle alig egy karnyújtásnyira. Fejemet térdeimre hajtom és ismét a sírással vívok csatát, de lehet ez úttal elveszítem azt.
- Sajnálom... - hangom halk, szinte alig hallható, de tudom, nem kell neki hangosabban mondanom. A rádió gombjának hangjára emelem csak fel a fejem és ekkor veszem észre hogy engem néz. Tekintete nem olyan tiszta, mint mikor beültünk ide. Nem lesz ez így jó. Ő magát emészti, és én is magamat miatta.
- Milan - nyúlok utána, de nem érem már el. Túl lassú voltam. Kinyitom az ajtót és kiszállok én is. Csak nézem, ahogy újra eltűnik a fák között, míg már nem bírom tovább és utána nem szaladok. Meztelen talpaimmal érzem a fű nedvességét, puhaságát. Nincs is más rajtam, mint a sortom, egy topp és fehérnemű, de most mégsem fázok. Melegem van. Ha elég gyorsan futok, még utolérhetem. Remélem nem változott át, mert akkor bottal üthetem a nyomát. Nem akarom elveszíteni. Ahogy karnyújtásnyira kerül hátulról átölelem és magamhoz szorítom ahogy tudom, hogy megállítsam.
- Sajnálom. - zokogásban török fel és ez úttal meg sem próbálom állítani azt a sós tengert, mely az arcomat kívánja áztatni.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Jan. 28, 2014 1:23 am | |
| Alyssa M. Ricci
Nem vagyok eszemnél.
Ez leginkább akkor tudatosul bennem, amikor józanságom épp kezdene visszatérni már, azaz kinn a kocsiból, méterekkel is odébb. Nem tudom, hogy kerülök ilyen messzire tőle, az illatától. Máris visszamennék, érezni akarom őt a közelemben, még ha tudomásul is kell vennem, hogy nem lesz most az enyém.
Megérzem magamon a kezeit. Hallom a hangját, minden szó egy-egy kés, olló vagy véső, amit a mellkasomba vágnak, lehetőleg valami tompább fajta, hogy minél nagyobb területet sértsen. Hogy a francba jutottam el idáig?
- Alyssa...
A saját hangom, mégis alig hallom. Az ő hangja, az én nevem visszhangzik a fülemben. Én is sajnálom, de még hogy! Végig meg kellett volna őriznem a tudatom, vagy végig hagynunk kellett volna, hogy az ösztöneink vezessenek. Mindegy, melyiket, de ez mindennél rosszabb végeredményhez vezetett.
Megfogom két kezét, lefejtem magamról. Csak addig, hogy megforduljak. A szemeibe tudok-e nézni? Menni fog? Nem is kétséges, hogy az iménti észveszejtett húzásommal megbántottam őt. Miattam sír. Nem akarom, hogy sírjon.
Felemelem arcát az állánál fogva, balommal magamhoz húzom, hátát ölelem. Közel akarom tudni magamhoz, nem érdekel, van-e rajtunk ruha vagy nincs, mit csinálunk vagy épp mit nem. Tény, hogy csókolni akarom, és meg is fogom csókolni újra. De most nem ez a fontos!
- Nem foglak elengedni. És nem fogok eltávolodni tőled... - mondom halkan. - Kellett a levegő... Csókolni akarlak... És még mindig nem tudom, hogy te is ezt akarod - mély sóhaj tör fel belőlem.
Mit is nem tudok? Hiszen úgy ölelt az előbb, és most én ölelem úgy, mintha évezredek óta ismernénk egymást, és lennénk összefonódva. Mintha szét akarnának szakítani, pedig nincsen szó ilyesmiről. Nem is lehet.
Könnyei potyognak. Alsó ajkammal akarom felitatni őket, és hacsak el nem fordítja az arcát, meg is teszem. Állának ívén balommal morzsolom el, ami után számmal későn nyúlok. Bár minden porcikája sós és forró, bőre könny-égettén is épp ugyanolyan bársonyos. Több ezt, mint vágy arra, hogy enyém legyen a teste egy darabig, és hirtelen a megvilágosodásnak hála már nem is értem, hogy nem foghattam fel ezt előbb. Halvány mosoly jelenik meg szám sarkában, neki is éreznie kell ezt.
- Csak ölelj át - mondom valahogy máris sokkal nyugodtabban. Nem veszíti el varázsát egy pillanatra sem, de az egész olyan más. Végigsimítok haján a balommal, nem marad több könnycsepp már, amit fel kell itatnom. Nagyot nyelek. Számmal lassan érintem csak az övét, olyan lassan, hogy szinte minden sejtünket érzem összeérni. Két kezembe fogom arcát, ahogy csókolom, ha hagyja. Majd elengedem, de csak azért, hogy egész testét húzzam magamhoz, és egészen átkaroljam hátát.
- Nem vagyok hajlandó találgatásokba bocsátkozni. Reggelig a kocsiban maradok veled... És igenis ott fogok ülni melletted, mert ott a helyem. Aztán hazaviszlek. És közben... Közben kiderül, hogyan legyen tovább. Én akarom, hogy legyen. Te mit akarsz? Akarsz még bármit tőlem?
Szemébe nézek. Hangom határozott, bár azt, hogy mit fog válaszolni, csak remélni tudom. Csak remélem, igen, hogy olyan sokat jelent nekem az, ahogy most itt állunk, mint amennyit nekem.
|
| | | | About...Alyssa M. Ricci
Halandó
Faj: :
Halandó
Nem: : Aktivitás-pontok: :
66
Kapcsolatok: :
Milan U. Lowes
Russel A. Ricci
Rionei lakhely: :
Városperem / Via Cardano 3.
Hozzászólások száma: :
45
Regisztráció: :
2013. May. 19.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Jan. 28, 2014 2:31 am | |
| Milan U. Lowes
Alyssa. Bármit képes lennék megadni azért, hogy újra hallhassam a nevemet az ő szájából. Hogy hallhassam, hogy jól van. Hogy nem lesz baj.
Szívem hangosan dübörög mellkasomban, ahogy lefejti magáról kezeimet. Újra eltol? Újra megálljt parancsol nekem? Nem. Nem tudom azért, mert sajnál, vagy mert ő sem akarja, hogy magára hagyjam. Gondoltam arra egy pillanatig mikor kiszállt a kocsiból, hogy most kellene elhajtanom innen. Itt kellene hagynom, hogy ne fájjon a távolság, amit kettőnk közé erőltetünk. De képtelen voltam rá. Hogy is hagyhatnám magára az erdőben teliholdkor ilyen állapotban? Nem vagyok gonosz, sem lelketlen.
- Nem is akarom hogy elengedj, vagy hogy újra eltávolodj tőlem. De a csókot annál inkább. - nem csak a csókot akarom. Nem ezért jöttem utána. Azt bármelyik férfitől megkaphatnám, ha úgy tartaná kedvem. Nekem tőle kell. Azt szeretném, ha az ő ajkai illetnék az enyémeket, nem holmi idegeneké. Most már biztos, hogy ez többről szól, mint két ember kölcsönös szexuális vonzalmáról. Nem az a mozgatórugója ennek, de talán a csúcsdísz a fán.
Lehunyom szemem, ahogy lecsókolja könnyeimet. Mintha nekünk ez meg lett volna írva, hogy egyetlen éjszaka alatt érezzünk mindent egymás iránt. Haragot, aggodalmat, vágyat, kínt és szenvedélyt, szerelmet. De mégse legyünk egymáséi. Megmagyarázhatatlan, de annál szorosabb kötelék van közöttünk és ez csak erősebb lehet azzal, hogy egymást tiszteljük. Tudnék nevet mondani, aki nem állta volna meg és itt helyben letepert volna lelkiismeret furdalás nélkül.
Milyen meleg és puha ajkainak óvatos érintése. Úgy érzem tőle magam, mint egy kislány, akit most csókoltak meg először és az a személy az élete szerelme.
- Ostoba vagy ha azt hiszed utánad jövök, ha nem akarok tőled semmit sem. Többet érzek irántad, mint csupán szex iránti vágyat. Én veled szeretnék lenni és ezt értsd úgy, ahogy akarod. - tényleg úgy érzi, hogy mellettem van a helye? Elmosolyodok és lassan közelebb hajolok hozzá, hogy egy gyengéd puszit nyomhassak arcára. Gondoltam rá, hogy én is megcsókoljam, de arra még lesz lehetőségem. Tudom.
- Menjünk együtt vissza. Kimerültél - óvatosan végighúzom ujjaimat a sebének alsó vonalán, ügyelve hogy ne okozzak még több fájdalmat - pihenned kell. - és persze nekem is kellene. Túl sok vagy sokk volt ez egyetlen estére. De megérte.
|
| | | | About...Milan U. Lowes
Farkasember
Faj: :
Farkasember
Nem: : Aktivitás-pontok: :
124
Valódi kor: :
40
Kapcsolatok: :
húgom: Kyraih Lanisee
nevelt fiam??? Jeremy Jack Lowes
legjobb haverom: Jack D. Netenly
ismerem őket: Tya Petite, Dailen Nesgale
Rionei lakhely: :
65/a viale isola ogigia
Foglalkozás: :
még semmi, katona voltam régebben
Hozzászólások száma: :
81
Regisztráció: :
2012. May. 08.
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó Kedd Jan. 28, 2014 3:24 am | |
| Alyssa M. Ricci
Nem akarom, hogy véget érjen a perc.
Hülyén hangzik ez tőlem, aki soha nem éltem meg semmit rendesen. Volt családom, és ott hagytam őket. Aztán visszatértem volna, de már késő volt. Nem találhattam meg őket. A szüleim addigra mindketten halottak voltak, a húgom pedig vadász, majd azután vámpírrá vált. Soha azelőtt nem tudtam rosszabbat elképzelni annál az érzésnél, hogy talán ha ott lettem volna, ha nem hagyom el őket kölyök fejjel, akkor minden másként alakul.
Arcára pillantok. Lassan minden csepp könnyét felszárítottam, bár maga a tudat, hogy ezeket én okoztam neki, szörnyen érint. Részben az emlékeim miatt, részben azonban ez már ő, az, amit őriánta érzek.
Amit mond, végigsöpör a belsőmön, és úgy hat, mint valami tornádó. Felkap dolgokat, végigkarcol dolgokat, kitisztítja azokat a gondolatokat, melyeknek nem volt jó helye bennem, és már lehetőleg ne is legyen. Tisztább tekintettel nézek rá. Ha egyszer pontosan tudom, hogy a múltban milyen hibákat követtem el, talán ideje lenne nem rágódni többet azokon, és nem félni, hogy valamit újra rosszul csinálok. Persze, ez nyilvánvaló. De itt vagyok, és ő is itt van. Én nem menekültem el, ő pedig nem hagyta, hogy egy szó nélkül elmenjek.
Ez jelent valamit. Nagyon sokat jelent.
Úgy érzem magam, mintha belém döftek volna pár tárgyat az elmúlt percekben. Mindent a tüdőm, a hátam, a mellkasom, a szívem kapott, alig tudok levegőt venni, alig tudom kivenni légzésem zaját a saját szívdobogásom erejétől.
- Igazad kell, hogy legyen - szólok lassan. A logikám is, a belső reményem hangja is ugyanazt mondatja velem, amit most ő szól, nem mintha neki nem hinném el. Szavai édesen csengenek, és egyben biztatóan is.
Akarom, hogy folytassa, hogy mondja még. Ennyire határozatlan lennék? Vagy egyszerűen csak tovább akarom hallgatni a hangját, tovább akarom érezni azt a melegséget, ami eltölt, miközben épp azt közli burkoltan, hogy komolyan gondol engem. A biológia és a kémia is komolyan gondolta volna, ez kétségten, de amiről most beszélünk, az ehhez képest merőben más.
Csókom is végtelenül szelíd ugyan, amivel szeretném meggyőzni róla, hogy fontos, hogy nem akarom egy vadállatként való viselkedésemmel elrontani azt, ami összességében közöttünk lehet. De ajkainak apró érintése az arcomon még inkább ezt igazolja. Azonban bármennyire is elhatározzuk, hogy jól vagyunk, és most már nem csak az agyunkkal tesszük ezt, mégis úgy érzem, ennél valamennyivel többet érdemlünk. Többet annyival, hogy amint kezét végighúzza a sebemen, én elkapjam szelíden ujjait, másik kezemet pedig az arcára tapasztva húzzam magamhoz, és lágy, de igen határozott mozdulattal fogjam újra rabságba száját, majdnem olyan lendülettel, mint amikor legelőször tettem meg. Amikor még nem értettem, mindez önmagánál mennyivel többet jelent. Az, hogy nyelvét ajkaim satujába fogom, az, hogy saját nyelvemmel simítok végig az övén. Hogy miközben ujjaim a tincsei között kalandoznak, másik kezem pedig nem engedi el az ő kezét, szánk egészen összeforr, és bár most ruha van rajtunk, és abszolút nincs kilátásban, hogy ennek a csóknak a nagyon közeli jövőben folytatása legyen, így tökéletes.
És igen, persze, menjünk együtt vissza, üljünk csöndben egymáshoz bújva. De nem kell annyira elsietni ezt. Most, amíg végre nincs sem szégyenérzet, sem pedig bűntudat, jóformán teljesen nyugodtan eresztem el egy rövid pillanatra, hogy a szemeibe nézzek, meg persze azért is, hogy levegőt vegyünk. Jóformán zihálva, de teli torokból mosolyogva nézem őt, az arcát, hátha felfedezem rajta ugyanannak a furcsa boldogságnak a jeleit, ami engem is átjár.
És nem kell még, hogy vége szakadjon. Lágyabban csókolom meg, arcát, halántékát, nyakát, szemeit. Most már tudja, nincsenek túlzó szándékaim - egyik kezem továbbra is arcán, haján, a másik az ő ujjait fogja közre. Nincs mitől tartania. És akkor sincs, amikor elengedem, és ha arcán végre a nyugalom jeleit látom, akkor bólintok, és megindulhatunk visszafelé.
|
| | | | About...Ajánlott tartalom
| | Tárgy: Re: Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó | |
| |
| | | | | | Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tó | |
|
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| | Ki van itt? | Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 22 fő) Hétf. Jan. 11, 2021 1:51 pm-kor volt itt. |
| Legutóbbi témák | » Innocent & GuiltyVas. Feb. 08, 2015 7:29 pm by Jonah Keith Merlo» Kyra & Nolan ~ Először a kilátónálSzomb. Szept. 20, 2014 7:16 pm by Kyraih Lanisee» Jonah & Elin - GyermekbőrbenKedd Május 06, 2014 9:32 am by Elin F. Norberg» Útban hazafele /otthon Jon&CarolVas. Május 04, 2014 1:40 pm by Caroline Moore» Lyssa, Milan: kastélypark, kerti tóSzer. Ápr. 09, 2014 7:39 pm by Alyssa M. Ricci» Jonah Keith MerloKedd Márc. 04, 2014 7:49 pm by Jonah Keith Merlo» Midnight TalesPént. Feb. 28, 2014 2:50 pm by Nicolaios d'Arvada» Lyssa & Kyra a tengerparti pálmasor alattVas. Feb. 16, 2014 7:47 pm by Alyssa M. Ricci» Wilbers és DuncanPént. Feb. 14, 2014 8:56 pm by Calla B. Duncan» Ky-tól - Jacknek - ha akarjaCsüt. Feb. 13, 2014 6:13 pm by Jack D. Netenly |
|
