Tárgy: Innocent & Guilty Szomb. Május 03, 2014 6:38 pm
Hogy lehet egy elbaszott vámpír melankolikus? Komolyan mondom, az egyetlen pozitív dolog, amit ettől a faszom állapottól vártam, hogy kiüresedek, nem lesznek érzéseim, idővel elvész minden szenvedélybetegségem és csak csendesen figyelem az idő múlását, és a világ alakulását. De mi a kurva eget kezdjek akkor, mikor rám tör az alkohol iránti vágy, vagy akár a drog utáni sóvárgás? Párszor próbáltam belőni magam, még akkor, miután átváltoztattak, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nemcsak a vér utáni epekedés okoz majd problémát. Ahogy a szűk utcákon sétálok, úgy érzem, bárkit szarrá tudnék verni, aki csak a közelembe merészkedik. Tudom, hogy emberként most lüktetne a fejem, talán remegnék is, de hogy már egy dealer felé vettem volna az utam, abban tuti vagyok. Ritkán előjönnek még ezek a tünetek, azt hiszem, már csak az agyam kreálmánya, de bele tudnék dögleni. Legjobbnak látom, ha legalább pár töményet magamba öntök, abból baj még nem származott. Ezen a sötét környéken bizonyára akad egy édes kis lebuj, ami csak arra vár, hogy az én tárcámat üresre facsarhassa. Nem is kell sokáig kutatnom, egy kopott bejáratú, üregszerű bolt pár percen belül az utamba akad. El se olvasom, ki van-e írva bármi, elég a sört ábrázoló rajz, és már bent is vagyok. Lepusztult, kevés vendéggel és egy zsémbesnek kinéző, megtermett pultossal. Ahogy belépek, máris ferde szemmel kezd méregetni, és gyanakodva ereszti le kezeit a pult alá. Vajon mi rejtőzhet ott...? De mindegy is, ilyenkor sok előnye van új létformámnak, egyrészt nem kell az ilyen parasztok miatt aggódnom, másrészt szinte semmi nem látszik rajtam belső gyötrődésemből. Ha minden nap iszik egy kis vitae-t a vértestvér, azt se mondják meg róla, hogy már kurva régen halott. Megfontoltan a pulthoz sétálok, és a lehető legkevesebb fenyegető éllel mozdulataimban a férfi elé támaszkodom. - Jó estét. Mennyiért veszteget egy üveg jó minőségű vodkát? Az első meglepetés után lassan kinyögi azt a bizonyos borsos árat, én pedig rosszallóan ciccentek. De miért is ne? Mostanában úgyse költök sok dologra.... - Rendben. Kérem, tegye félre nekem, megveszem az egész üveget, ami esetleg marad belőle, az az Öné. És decinként kérném. Kiteszem a lapra a kért összeget, és várom, hogy megkapjam az első adagot. Ahogy kiadja, sarkon is fordulok, és kémlelő tekintetek mellett egy félreeső asztalhoz sétálok. Egy darabig szemezek még a pohárral, majd pár másodperc alatt eltüntetem. Érzem, ahogy bizsergeti a számat, de semmi egyéb. Ahogy leér a gyomromba, semmi kézzel fogható hatást nem vált ki. Csalódás, de hátha az agyam kicsit lenyugszik.
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Miért mindig este jön meg az ember lányának egy kis sétához a kedve? Azt hiszem, ezen a kérdésen a legnagyobb filozófusoknak is illene eltöprengeniük, de most csak én maradtam, hogy a téma hálátlan gondolkodója legyek. Egy farmerban és szellős, világos színű, nyaknál fűzős blúzban sétafikálok, lábamon kényelmes éktalpú papucs. Ilyenkor nem képzeleg az ember, á, dehogy, hogy útján majd rálelnek az élmények, talán valami sorsfordító, esetleg rögtön az igaz szerelem vagy a halál érkezik. Jó, a halált inkább ignorálom, ha lehetőség adódik, de lényeg a lényeg: az ember egy jócskán nagy kudarc után kicsit kimerül a nagy reménykedés közepette, és kifogy belőle a szufla az optimizmus iránt. Szóval most, ha nem is kókadtan, de lógó orral slisszoltam ki a nővérem lakásából, hogy bejöjjek a városba szétnézni kicsit. Vele az élet egy merő unalom, kell hát a kihívás! És egy fiatal lánynak mint én, abból mindig bőven akad. Miért is ne legyek hát olyan merész, hogy egy kocsmába tegyem be a lábam? Nem mondom, a két kezem összefonom magam körül, mikor betolom az ajtót és félig rothadó, félig alkoholban és hányásban csúszkáló szagok fogadnak. Vagy inkább csupa ilyen ember szaga? Ha a lecsúszottak városnegyedében valami másban reménykedtem volna, a valóság a kelleténél gyorsabban és sikeresebben ábrándít ki. Bár törékeny vagyok, szinte még gyermekien ártatlan és nem is bírom jól a piát, erre a tömény csalódásra most inni kell. Adva a menő csajt, leteszem magam a bárpultnál lévő egyik székre. Körbepillantok a kocsmáros után, felüdült vigyorral az arcán érkezik. Nem akarom tudni, mitől ilyen fenemód vidám az uraság. Megköszörülöm a torkom, adom a frankót. - Rumot kérek, külön egy deci kólával, jég nélkül. És kifúj! Hátat fordítok a pultnak, két könyökömet a nagynak láttatás minden trükkjével tolom ki oldalra, hogy minél nagyobb helyet foglaljak el. Oké, Jen, jól csinálod! Végül is a lényeg, hogy egyetlen perverz őrült se kapjon el ma este. És ahogy körbenézek az emlegetettek után, a terepszemle a vártnál jobban sikerül. Tekintetem - ha ő is akarja - összeakad egy fickóval, aki valahogy nagyon más, mint a többi. Egyrészt tisztábbnak néz ki, másrészt fiatalabbnak. A szívem hangosabban kezd dobogni. Fene a fejét, csak nem ő fog keresztbe tenni a ma esti menőző körútnak? Ártatlanul kapom el tekintetem, mielőtt esetlegf (vagy miután) észrevesz.
Filozofálgatásom már-már freudi magasságokba szökik, és a jelenlévő díszes kompánia édesanyáit veszem számra. Bűzösek, kulturálatlanok, tipikus "dekibaszottulfeltépnémanyakad" alakok. De az alkohol nem hat, az idegeim kezdenek lenyugodni, az agyam is pihenni tér, így könnyűszerrel visszafogom magam az öldökléstől. El is határoztam, hogy csak akkor kerülhet erre sor, ha a pultos le akarja csalni az üvegem egy részét, vagy tagadni mer. Akkor ő halál fia. Mikor kikérem a második decimet, nem adódik semmi probléma, úgyhogy pofázás nélkül vissza is telepedek királyi helyemre, és mélyebb eszmecserébe süllyedek a kínálkozó legjobb társasággal, saját magammal. Természetesen csak gondolatban, nincs rá szükségem, hogy még bolondnak is nézzenek, ha már nyilvánvalóan azért méregetnek, hogy az üvegnyi piám elfogyasztása után kirabolhassanak. Még javában szemezek a poharam tartalmával, mikor váratlan fordulat következik be. Egy igen szemrevaló kislány sétál be a késdobálóba, látszólag cseppet sem zavartatva magát a kísérő pillantásoktól. A pulthoz telepszik, és a helyiség fölé magasodva pásztázza körbe az egybegyűlteket. Ennél a pontnál úgy döntök, hogy ezt nem bírom tovább nézni józanul. Legurítom a vodkámat, majd rájövök, hogy ettől még ugyanúgy józanul kell végignéznem a jelenetet. Ez lesújt. Porig. Mikor legközelebb felnézek, a kislány egyenesen rám bámul. Mikor egy pillanatra elkapom a tekintetét, félre is néz. Mint egy ártatlan kis szűz. Ez tetszik. Féloldalas mosolyra görbül a szám, és felállok, hogy hozzak magamnak egy újabb kört. Hiszen barátok között is még legalább nyolcat megihatok. Leteszem a poharat a pultra, és felkönyökölök. - Kérném a következőt. Kissé furcsán néz rám a pasas, de ki nem szarja le? Miközben méricskél, egy kíváncsi pillantást vetek a lányra. Mikor kellően végigmértem, felegyenesedek, és felé fordulok. - Mi vitt rá egy ilyen csinos lányt, hogy késő este ilyen helyet válasszon kikapcsolódásként? Már ha nem vagyok tolakodó. Ahogy koppan a pohár, biccentek a férfinak, de többre nem méltatom a pofáját. Még mindig a lányt fürkészve felemelem a poharat, és lötyögtetni kezdem benne az alkoholt, csak úgy időhúzásból. - Esetleg állhatom a következő körödet? Feszítsem még tovább a húrt? Talán ő is belátja, hogy én vagyok a legjobb társaság, akit kifoghatott magának ebben a porfészekben, és beadja a csinos kis derekát. - Elnézést, milyen modortalan vagyok, be sem mutatkoztam, és máris jópofizok. A nevem Jay. Kezet nyújtok neki, és valami kedves mosoly félét erőltetek az arcomra.
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Foglalkozás: : diák vagyok még, zenét tanulok
Hozzászólások száma: : 18
Regisztráció: : 2013. Mar. 06.
Tárgy: Re: Innocent & Guilty Hétf. Május 05, 2014 10:30 am
A dolgok nagyon gyorsan történnek, ami bevallom, egy picit megijeszt. Úgy értem, alig kapom félre a tekintetem egy rövid percecske erejéig, és a fickó, akit az előbb igyekeztem óvatosan megnézni magamnak, máris ott terem. Azaz mit ott, itt van, itt van mellettem, és úgy morran rá a csaposra, hogy a hátamon nem lévő szőr is feláll. Ahogy tekintetünk találkozik, persze felmerül bennem, hogy esetleg neki is feláll valamije, és az az oka annak, hogy idejön és az itala kikérése után egyértelműen hozzám intézi szavait. Nem szeppensz meg, Jen, érted?! Próbálok nem morcos lenni és a lehető legkedvesebben pillantani rá. Mit is felelhetnék erre? Gyorsabban mond új és új dolgokat, minthogy sikerülne egyáltalán kinyitni a szám. - Nagyon kedves, mire ez az italom elfogy, vélhetőleg kiderül majd, hogy elfogadok-e egy újat. Addig is, az én nevem Jenna. És ennyit bőven elég is lenne mondanom magamról! Hiszen bárki is ez a pasi, veszélyes lehet rám. Mégis kezet nyújtok neki, az illem ezt diktálja. - Hogy mi vett rá? Egyelőre semmi nem halálta meg az erőfeszítést, szóval lehet, hogy ezt a kérdést holnap kellene megkapnom újra. Miért, és téged mi vezérelt a szellemi roncstelep közepébe? - érdeklődöm. Nagyon remélem, nem valami olyasmi lesz a válasz, "hogy jobban bekaphassalak".
Jenna. Harapós kis dög, annyi már szent. Vagy csak kibaszottul be van tojva, és adnia kell a nagylányt, nehogy sírva omoljon össze előttem, védelemért könyörögve. Pedig Isten látja lelkem (remélem, hogy nem így van), én igazán alkalmas lennék hős lovagnak. De én egy rohadt szemétláda vagyok, és nem fogom illegetni magam itt a két szép szeméért. Ha lepattint, hát pattintson, öt perc múlva majd betalálja egy büdös és erőszakos fasz, majd meglátjuk, ki lesz akkor a csúnya bácsi. - Szóval holnap. Sajnálom, de nem fogadhatom el ezt a kedves meghívást, ami egyértelműen egyenesen a lakásodra szólt, hogy reggel újra kérdezhessek, tudod én nem olyan srác vagyok. Kortyolok egyet a kis lötyimből, és elgondolkozva nézek magam elé. - Én csak egy alkoholista vagyok, aki a napi piájáért jött. Ellököm magam a pulttól, és még utoljára a lányra kacsintok. - Ha megittad, döntsd el, kell-e még egy, nem rovom majd fel, ha kihasználsz, hisz ezt megígértem. Sarkon fordulok, és visszaballagok a helyemre. Ha eddig úgy gondoltam, hogy stikában engem figyel ez a sok kétes figura, hát most mégannyira így van. Talán gonosz voltam, nekik meg van szívük, és érdekli őket egy szegény kislány hangulata? Igazán röstellem a dolgot. De ha már ennyire beletiportam az ő kicseszett lelkükbe is, felőlem vigasztalgathatják egymást a kis Jennával. Otthon, édes otthon. Még egy kis korty a nedűből, most nem akarom egyszerre felhajtani, irtó gáz lenne hamar visszamenni a pulthoz, a trónoló lány közelébe. Ahogy leteszem a poharat, egyenesen oda nézek, ahol az előbb hagytam a portékát. Azt meg kell hagyni, nem venném a szívemre, ha baja esne egy ilyen csúnya helyen. Ez valami olyasmi lehet, mint a terület megjelölése az állatoknál. Ha egyszer kiszemeltem, és már beszélgettem is vele, kurva ég, hogy csak én bánthatom. Ha meg egy testnedvemmel is megjelölöm, először azt kell bántanom, aki a közelébe megy. A gondolatra elvigyorodom, és újra kortyolok. Vajon milyen lehet a tömény alkohollal jól átitatott vér? Nem fűlik a fogam az alkoholista csövesek kóstolgatásához, de egyszer mindent ki kell próbálni....
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Bevallom, igyekszem kerülni a tekintetét. Valami különös hűvösség árad a lényéből, amit abszolút nem tudok mire vélni, de gerincemen jó és rossz érzéssel egyszerre párosulva fut végig a hideg. Miközben várom, vajon hogyan reagál szavaimra, eltöprengek, nem voltam-e durva vagy épp túl mézesmázos vele. Nem lenne-e egyszerűbb csak válaszolnom arra, amire kérdez, magamat adva, anélkül, hogy ide-oda riszálná bennem a fenekét valaki, aki nem is én vagyok. De megbánni már késő - szemeim is elkerekednek, és az államat is alig tudom megfogni, ahogy hallom, mit válaszol. Riadtan emelem magam elé a poharat, és gyorsan kortyolok belőle vagy kettőt. Sietnem kell ezzel az ivás dologgal, ha túl akarom élni a ma estét, úgy tűnik. Ugyanis az egyetlen, akiből kinéztem volna, hogy nem egy kretén, már itt is hagy, mielőtt annyit mondhatnék magamban vagy neki: milyen durva vagy! Mert ez az volt. Nyelek egyet, utána pillantok. De csak addig, míg még háttal van - amikor leül, szinte dacosan fordulok magamba, de legalábbis a poharam felé, és sietve a fenekére nézek. Magadnak csináltad, Jen, hát legalább rúgj be jól! Miután elegen megerőszakoltak és elloptak tőled mindent, amit lehetett, a kocsmáros hátha kikeresi a zsebemből a cetlit, amin a nővérem telefonszáma van felírva. Bár mobilt nem hoztam, ezt a zsebembe gyűrte még valamelyik nap, ha esetleg nem találnék vissza oda, ahol lakik. Mert józanon sem biztos, hogy megtalálja az ember lánya a kis kunyhót a város peremén. Felhajtom hát az italom, és kikérek gyorsan egy újat. Az első korty undorral megy le, de a hirtelen ivászatnak ez az átka. Minden esetre legalább meghozza a bátorságomat. - Adjon egy olyat, amit a fickó iszik - szólok a csaposnak immáron igen csillogó szemmel, és kezemben a két pohárral battyogok el az asztalig. Talán egyes népeknél tiszteletlenség, amit most csinálok, de ha az előbb megsértettem volna, minimum, hogy legalább kompenzálom egy itallal. És ha még mindig meg akar hívni, üsse kő, úgyis innék egy harmadikat is. Már ha a második egyáltalán lemegy. Szóval megállok az asztala előtt, és először leteszem a neki szánt poharat, hogy lássa: nem csak akkor kapja meg, ha újra szóba elegyedik velem. Majd megpróbálkozom egy normális mosollyal is. - Szerintem félre sikerült érteni egymást - mondom megadóan, már szinte gyengéden. Egy piásabb Jen ettől most (és tényleg ettől, még nem a rumtól) el is hányná magát. - Úgy értem, egyrészt én sem az a fajta lány vagyok, másrészt a nővérem tutira kibelezne téged, ha az éjszaka közepén a lakásába tennéd a lábát. Ő nem igazán viseli jól az embereket - nem mondhatja, én igazán megpróbáltam kezdeményezni egy tisztességes beszélgetést. Hogy meginvitál-e leülni az asztalához, vagy elküld a fenébe, azt csakis ő döntheti el.
Elmélkedésemből a lány hangja zökkent ki. Vagy rá akar szokni a pia keverésére (ez elég korai lenne, de egy ilyen helyen ki kövezné meg érte), vagy hajlandó újratárgyalni a történteket. Elégedett vigyorral a képemen lehúzom a piám maradékát. Ha bakot lövök, még így is van..... mennyi? Hét köröm? Vagy hat? Remélem az a szarházi húzza nekem a strigulákat, különben még kénytelen leszek megcsókoltatni vele a bárpultot. Ahogy a lányka valóban közeledik felém, próbálom letörölni a kaján kifejezést a pofámról, hiszen normál esetben nem is hallhattam volna igazán, hogy ő mit duhajkodik ott elöl. Sandán felnézek rá, és végighallgatom a monológot. Szóval a nővére, igaz? Szimpatikus ribancnak tűnik a leírás alapján. És mintha csak a magamfajtákat hallanám beszélni, ilyen szépen masírozva a szavak és jelentésük között. Nem bírja az embereket? - Akkor azt hiszem, én remekül kijönnék a nővéreddel. Gáláns kézmozdulattal intek neki, hogy foglaljon helyet. Közelebb húzom magamhoz a kis poharat, már-már védelmezőn, nehogy valamelyik részeg állat szemet vessen rá. A lányt vihetik, most már nem préda, hogy megtudtam, hogy van egy ilyen harcias nővérkéje is. Szeretem a kihívásokat. - Szóval mesélj, a nővéred is felbukkan majd valamikor az este folyamán? Ha jó testvér, hazarángat, nehogy túltöltsd magad azzal a vacakkat. A pohara felé intek, és elmosolyodok. Kortyolok egyet a sajátomból, bízva benne, hogy nem akar valami partidroggal hazavágni, és megerőszakolni. Hé, várjunk csak, hisz pont azért szenvedek itt, mert nem hatnak rám azok a kurva drogok! Ez aztán a remek hír.... - Szóval együtt laktok? Te vagy a kitörni vágyó hugica, aki várja az alkalmat? Mindig akartam egy testvért, nekem bezzeg csak egy részeges nevelőfater jutott.... Lemondóan iszom megint. Vajon elvárja tőlem, hogy bebasszak, vagy képes elhinni, hogy egy ilyen jókötésű legény jól gyűri az ipart? Valószínűleg ennyire semmiképp sem, úgyhogy lassan ideje lesz leállnom. A picsába, kell nekem ismerkedni, hát már egy istenes bebaszást sem mímelhetek. - Amúgy ne aggódj, az előbb csak viccből mondtam ám, hogy alkoholista vagyok, ráadásul most, hogy egy ilyen csinos, fiatal hölgyet kell gardíroznom, semmiképp nem adok alább az elveimből.
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Zavartan kapom össze magam, mert bár nagyon élesen próbálok figyelni rá most, hogy elméletileg elássuk a csatabárdot, mégsem értem, mi ez a szöveg arról, hogy a nővérem kedvelné őt. Úgy értem, lehet, hogy az antiszocok bírják egymást? Mert mire gondolt volna másra? Ő is csak ember, hisz ufók nincsenek... Int, hogy leüljek, és én megteszem. Igaz, óvatosabban, és most már a mesterkélt mozdulatokat is kerülöm, amennyire lehet. Magam elé könyökölök, orrom előre tolom, fejem a két tenyeremre támasztom. Kíváncsi lennék? Kétségtelenül, no meg, szeretem a tényt, hogy valahogy mindig megúszom a legnagyobb bajokat. - Nem, dehogy - ábrándítom ki, ha esetleg abban reménykedett, hogy Calla hamarosan megszabadítja majd őt a társaságomtól. - Ő jó lány, nem jönne ilyen helyre, én meg egy fokkal kevésbé, így hát azt sem tudja, hol vagyok. Iszik. Követem a példáját, bár félek, nekem előbb fog hatni a dolog, hiszen termetemet tekintve is, meg az életmódomat nézve is rosszabbul bírhatom, ha igaz, hogy ő tényleg csak a napi alkoholjáért van itt, ahogy azt korábban említette nekem. De nem hagy sokáig elmélkedni ezen, máris újabbat kérdez. Bizony, sokat voltam a tehetséges festő nővérem árnyékában, és bár picit zavar, hogy tudni akar rólam dolgokat, a pia megoldja az ember nyelvét rendesen. - Én... Én már kitörtem. Csak nem sikerült valami jól. Úgy értem, ő ide költözött, én máshová. Aztán egyszer csak kénytelen voltam beleütni az orromat az életébe, a nappalijába meg betoltam a gurulós bőröndömet - mélyet sóhajtok. Utálok erről beszélni, utálok beszélni magamról már úgy alapból is. Ideje lenne, hogy ő kezdjen fecsegni. Hatalmas szerencsémre meg is teszi. Figyelmesen hallgatom, egyik lábam eleven kopogásba kezd az asztal alatt, de valószínűleg inkább a tudásvágy, mint a mérhetetlen unalom miatt. Felpillantok rá, bármit is mond, mégis egyetlen szó ragadja meg úgy igazából a figyelmemet. - Nem kell ám engem gardírozni - tagadok, bár nem sok tagom mozdul a heves ellenkezés eljátszására. Sem megsértve nem érzem magam, sem lehúzva, inkább csak kedves gesztusnak találom, de ugyanakkor feleslegesnek is, hogy így látja a helyzetet. Talán csak ülök itt és beszélgetek egy jóképű pasival, nekem végül is az is megéri. Ennek örömére le is húzom a harmadik pohár tartalmát, és elkezdek azon merengeni, mennyit ihatok vajon még.
Jó lány, hát persze, általában a jó lányok akarnak ilyen hozzám hasonló szépfiúkat kibelezni az éjszaka közepén. Tudja vajon a kislány, miket beszél össze, vagy csak rám akart ijeszteni a felmenőivel? Ha tudná, kivel van dolga, talán egyből kibaszott vadászokká avanzsálna a fél rokonsága. - Elég bátor dolog éjnek évadján úgy járkálni, hogy senki nem tud a hollétedről. És mi van, ha kiderül, hogy ez egy maffia tanya? És én is rossz fiú vagyok, aki csak arra vár, hogy eléggé leidd magad, aztán pedig elhurcol, megerőszakol, és megcsonkítva visszaküld a nővérednek? Mert ugye maffiozóként könnyedén kiderítek egy lakcímet. Gonoszkásan nézek rá poharam fölött, de titkon azért remélem, nem veszi véresen komolyan. Megcsonkítani nem lennék képes. - De ferdítés nélkül, csak arra céloztam, hogy szerintem ez felelőtlenség. Nem mindenkiben találhatsz olyan barátra a sötét utcák rengetegében, mint bennem. Kisvártatva arra is fény derül, hogy Jenna nem őshonos ebben a városkában. Ha eddig felelőtlennek gondoltam, hát most kijelentem, hogy tévedtem, sült bolond. Rosszallóan megrázom a fejem, és - igen, némi hátsó szándék is befurakodik a szavaim mögé, tudva, hogy a nővére mégsem egy zabolátlan amazon, ő pedig elveszett kislány a nagy dzsungelban - határozottan nézek rá. - Jézusom kislány, azt gondolod, hogy ezek után nem szegődök melléd, mint patronáló, hogy valószínűleg a várost sem ismered? Kérlek, én ennél lovagiasabb pasas vagyok.... Meg ki tudja, hátha csurran-cseppen nekem valami útközben.... vagy inkább spriccel, azt jobban szeretem. Válaszra nem várva markolom fel a poharakat, és felállok az asztaltól. -Erre azért inni kell. Leteszem a pultosnak az üres poharakat, és elgondolkozom. - Ömmm, a kishölgy mit is ivott? Mindegy, adjon egy olyat, meg az enyémből egy újabb adagnyit. Érdekesen néz rám az ürge, némileg megvetően, és talán irigykedve is, ki tudja? De teljesen megértem, ha ő táncoltathatna egy ilyen pipit a farkán, neki tíz évig nem is kéne több karácsony. De kérem, én ilyesmikben nem is gondolkozom, tisztességes és tapintatos ember vagyok. Ugyebár. - Kösz. Felveszem a kész piákat, és megyek is vissza az asztalhoz. Leteszem a szállítmányt, és leülök a lánnyal szemben. - Remélem nem fog még megártani, de az ígéret szép szó.
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Keresem az árulkodó arcvonásokat, de egy sincs, amiből kivehetnék valami használhatót vagy fontosat. A pia hatására kissé feloldódom lassan, így tekintetét is állni merem, ha úgy hozza a sors. Keresem is a lehetőséget, hogy a szemébe nézzek, és a gonosznak szánt pillantása hatására végig is fut valami a gerincemen. - Akkor így jártam. Csak reménykedni tudok, vagy maximum sikítani - vallom be merészen, mert valamiért még mindig hiszem, hogy bajok ugyebár mindig csak másvalakivel történnek, márpedig erre eddig semmi sem cáfolt rá életem során, hozzá nem véve persze, hogy a szüleim meghaltak egy autóbalesetben, amikor kicsike voltam még, és Calla is. - Még nem döntöttem el, hogy barát vagy-e vagy sem, ehhez több kellene, mint egy pohár pia, és kérlek, most ne érts félre - próbálok komoly hangot megütni csak egy másodperc erejéig, ne higgye már azt megint, hogy a fejét akarom elcsavarni. Bár nem lenne rossz. Jézusom, Jen, totál meghibbantál? Vagy a pia vesz rá, hogy ilyeneket gondolj... - Igazából nem gondoltam semmit - motyogom, de hangom egészen elhalkul, szinte le is nyelem a mondatot, ő úgyis feláll és megy, és hát hadd menjen, amíg teli pohárral a kezében tér vissza. Elmosolyodom, de csak aztán szólalok meg újra, hogy leül. - Ha felelőtlenség, akkor épp most segítesz nekem rossz útra térni. Nem akarok nagyon libának tűnni, meg nyilván nem is gondolkodhatok a te fejeddel, de ez úgy néz ki, mintha minden vágyad az lenne, hogy engem patronálhass - felnevetek, lendületesen fektetem állam újra a tenyerembe. Nem, komolyan, ekkora baromságokat csakis a pia mondathat velem, és én még mindig iszom...
Szóval a lánykának több kell, mint egy pohár pia, hogy tudja, hogy barát vagyok. Felőlem lehet akár két pohár is. De őszintén, még jó, hogy nem tekinthet barátjának, úgyhogy ezzel a kijelentéssel nem tudok tiszta lelkiismerettel vitába szállni. Bár ha van még bennem bármi, ami tiszta, akkor az csakis a tekintetem lehet. Basszameg. Mikor visszaérek, legalább egy kicsit ő dumál, bár igaz ami igaz, annyira nem megyek falnak a gonoszságomtól. - Ha nem akarnál rossz útra térni, felőlem akár a padlóra is önthetnéd azt a szart, vagy összetöröd a falon, vagy tudom is én. Nem öntöm beléd tölcsérrel, hogy kötelező legyen meginnod. Cheers! Soha kegyetlenebb igazságot, mint visszahárítani a felelősséget, amit épp rám akarnak sózni. - Ami meg a minden áron akarok veled valamit csinálni részt illeti, hát elég régen keféltem, de kísérgetni az anyámat is tudnám. Kortyolok egyet a friss decimből. Az a jó ebben az ál-alkoholizálásban, hogy kibaszottul nem tudja senki, mennyire nincs rám hatással ez a biszembaszom vodka, így simán ráfoghatom az őszinte taplóságomat a spiccességre. Miután kimondom, azért elgondolkozom a dolgon. Lehet, hogy ez kicsit túl sok volt. Pláne egy ilyen fiatal és (akármit is mond, lerí róla) jó lánynál. Megrázom a fejem, és szokásomtól eltérően visszakozni kezdek. - Ne haragudj, nem úgy értettem. Persze férfiúi kötelességemnek érzem, hogy ha már együtt részegedünk le, legalább ne hagyjalak magadra. De azért tényleg nem lenne rossz megdugni. Az a szép kis ívelt nyak, formás derék és lábak.... megannyi csábító és remek lehetőség a véres kéjben fürdőzésre. Sosem csináltam még magamnak harapásfüggő halandó rabszolgát. Vajon jó buli az ilyesmi? Mikor rájövök, miken jár az eszem, legszívesebben egy kurva nagy üvegdarabot állítanék a kezembe, hogy kitisztuljon a fejem. Miről gondolkozom én? Hiszen én becsülöm az embereket, és nem akarok maradandóan ártani nekik. Csak néha. Kicsit. Mikor elborulok. De ez igazából Jennának is jó lenne, nem? Nem, nem lenne. A francba, beteg vagyok. - Megbocsátasz? Meg kell keresnem az illemhelyet. Válaszra se várva pattanok fel, ás rövid keresgélés után magamra is zárom a koszos kis vécé ajtaját. Higgadj le Jay, ez a begőzölés semmi jóra nem vezet. Talán a legjobb lenne kifordulni és elmenni innét. A lassú lélegzés még ennyi év után is nyugtatólag hat rám. Pár perc is eltelhet, mire összeszedem magam, és elindulok vissza az asztalhoz. - Ne haragudj, hirtelen kicsit beütött a pia, fel kellett frissíteni magam.
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Már szinte várom, hogy mondjon valamit. Nem mintha egyébként kongana a fejem az ürességtől, de azért kezdenek a gondolataim megőrülni, és ilyenkor jobb a fejemet inkább valaki más szavaival megtölteni. No, nem mintha olyan nagy tapasztalatom lenne az ivásban és a fej kiürítésében, hogy mosolyogva tűrhessem a pia egyéb hatásait is, mint azt, hogy hülyeségeket beszélek a jóképű úriembernek itt velem szemben. Annak, aki egyik szavával elmondja magáról, hogy alkoholista vagy épp perverz, majd a másikkal le is tagadja azt, hogy lovagnak vagy barátnak bélyegezze magát. És még én volnék becsiccsentve? Hát, nem igaz! - Öhh... És ennyi jön. A meglepetéstől vagy a riadalomtól, amit okoz? Nem tudok dönteni ebben a kérdésben, de rendesen megáll bennem az ütő. Úgy értem, kiprovokáltam volna valamivel, hogy ilyeneket mondjon? Nem tudok lakatot tenni a számra, az tény, de hogy ő sem, nos, ez már nagyobb problémának ígérkezik. Csak pislogok értetlenül, miközben fejét rázza, és letagadja ezeket a szavait is, én meg tehetetlenül döntök úgy, hogy legközelebb, mielőtt értetlen fejet vágnék, elszámolok tízig. Vagy ötszázig is, és akkor az legalább eltart addig, míg feláll, elmegy, majd visszajön és magyarázkodik. Nagyot nyelek. - Nem, semmi baj - ingatom lassan a fejem, kicsit bambán. A pia új hullámokat vetít elém, úgy tűnik, most jön öt perc letargia, mielőtt megint elkezdek hülyeségeket beszélni neki. - Semmi baj, végül is nincs hányásszagod - fejem fogom, de nem nevetem el magam, pedig beleférne. Inkább iszom tovább, már úgyis totál mindegy. Magamban még mindig a "megfektetnélek" jellegű kijelentését rágom, vajon rossz lenne az nekem? De szerencsére tovább tudok lépni, és elkezdem némán fürkészni az arcát, hogy aztán csöndben, magamban és gyorsan letagadva bevalljam, hogy nem, esetleg nem is volna az olyan rossz.
Mi a fasz? Mitől lenne hányásszagom? Ja, persze, hiszen már lassan fél liter vodkát bevedeltem mennyi is? Egy óra (....?) alatt, annak tényleg lehetnének ilyen mellékhatásai. - Köszönöm, nem hánytam, csak a tartásom kezdett összezuhanni. De nem is baj, így kvittek vagyunk egymás inzultálásával. Persze nem egészen, hisz ő kurvára nem akart felhívni magához, hogy megerőszakoljon, csak én ferdítettem el némileg saját kedvem szerint a szavait. Viszont azok után, hogy ilyesmit kinézett belőlem, azt hiszem, inkább csínján fogyasztom tovább a magamét. Pedig mennyi sok szép pohár vágyik még az érintésemre ma este! Félúton a levegőben állítom meg a kezem, és visszateszem a poharat az asztalra. Ennél valami sokkal ördögibb ötlet kúszik a tudatomba. - De azért ha szeretnéd, szívesen megmutatom közelebbről is. Ravaszan elmosolyodok, elvégre egy pasi mégiscsak legyen perverzebb, mint egy nő, gyorsan magam felé kell billenteni a mérleget. Rohadt életbe, hiszen csutkára felém dől, ez a lány vagy annyira prűd, hogy a pofámba is loccsantja a piáját, vagy csak teljesen hülyének fog nézni. De ez kit érdekel? Elég nagy ez a város akár kettőnknek is, ha most el akar küldeni a halál faszára. Vagy csak erre várt, hogy végre valami konkréttal rukkoljak elő, és ne neki kelljen kezdeményezni. Persze ez pont annyira elmebeteg elképzelés, mint amilyennek elsőre hallatszik, de sosem lehet tudni. Mindenesetre egy pofonmentes reakció és enyhe arcpirulás, vagy dübörgő szívverés is elég lenne talán, hogy folytassam a pofátlanságomat. Van, ami nem változik.... már emberként is egy büdös paraszt voltam, és most, hogy elvileg egyre bestiálisabb és embertelenebb leszek, miért válnék unalmas gentlemanné?
About... Jenna Duncan
Halandó
Faj: : Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 17
Valódi kor: : 31
Kapcsolatok: : testvérem (nővérem) Calla B. Duncan
Meglepődik, de vajon min? Azon, hogy én is meglepődöm? Ahogy nézem ezt megszokhatja, mert mintha örömét lelné benne, hogy az én kis lelkemet riogatja minden öt percben. Mit lehet annyira élvezni ezen? Szemforgatva lögybölöm a poharam alján lévő maradék piát. Kéne még egy... Meg még egy? Meddig bírom vajon? És hogyan? És mi lesz ebből? És mi lesz aztán? És ki a francot érdekel?! Felpillantok rá, miközben azt mondja, kvittek vagyunk, és teljesen modortalanul vonok vállat, majd bedöntöm a maradék rumos kólát. Már nem is érzem, hogy rum volna benne, az vajon jót jelent vagy rosszat? De nem hagy gondolkodni, megint nem hagy. Most újabb érthetetlen frázisokkal fenyegetőzik, vagy mi akar ez lenni. Kissé elkerekedett szemekkel döntöm oldalra a fejem, de nem azért, mert debillé váltam az idők során. Most jönne egyszerűen az, hogy ötszázig számolok. Nem akarom kihozni a sodrából, de tartok tőle, hogy most már jobb, ha egyetlen szavának sem hiszek, míg meg nem cáfolja azt. Szóval várom, hogy történjen valami. Közben csak a pulzusom meg a vérnyomásom ugrik egyet, meg titokban azért a szemöldököm is. Pillantásom gyorsan kaparja végig arcát, nyakát, vállát, amennyit az asztal látni enged belőle. - Nem értem, mire gondolsz - mondom kedves mosollyal az arcomon, de már fele annyira sem ártatlanul, mint amilyenre szerettem volna az arckifejezést. Úgy értem, azért valamennyire asszem értem, hogy mit akar. Most komolyan hülyüljek meg? Komolyan?! Ezután egyetlen további szó nélkül állok fel és indulok el a következő körért, hogy átgondoljam ezt. Vagy hogy történjen valami.
Ha éppen ittam volna, most fulladozva köpném ki a drága nedűt, annyira váratlanul ér ez a fenemód ártatlan megnyilatkozás. Még hogy nem érti, azt a mocskos.... Értem én, hogy egy magamfajta elkárhozott dög már csak a buli kedvéért is kurvára széthazudja az életét, de egyrészt nekem nem kenyerem a köntörfalazás, afféle egyenes szarházinak teremtett az ég (még régen történt ez a hiba, mikor magasztosabb célok teljesítésére voltam rendelve, csak aztán beütött a gebasz, és megszülettem), másrészt még mindig vicces dolog, mikor engem néznek ennyire ostobának. Vagy megtörténhet, hogy valaki valóban ennyire naiv legyen? A mai világ legnagyobb hibája, hogy a béka kibaszott segge alá tornázza le a szexualitást: ha egy férfi és egy nő szembe kerül, évezredeken keresztül az volt a fasza szokás, hogy tovább vitték a génállományt.... aztán bejött az a betegség, amit mi csak civilizációnak csúfolunk, és ha szemet vetsz egy embertársadra, akkor olyan kurvára megszállt téged az ördög, hogy azonnal szégyelld el magad! Tudnám, minek kell ebből ekkora ügyet csinálni. Akarod? Még jó. Hagyod magad? Hát, nekem biztosan. Akkor meg egyszerűbb lenne, ha nem tüntetnél fel a gaz csábító szerepében, babám, mert ilyen szempontból te is kurvára a sátán szolgája vagy, ha én is. Mire ez a gondolat végigpörög az agyamon, egész tetemes felháborodás gyülemlik fel bennem. Szerencsére csakis józan fejjel állhatok a történtek előtt, így újabb ötlettől vezérelve tolom arrébb a poharam, és vágok sértődött képet Jennára. Pillanatnyi elmezavarom azonban nem tántoríthat el attól az elgondolástól, hogy nekem most, hogy már illene részegnek lennem, és ennek folyományaként jogomban áll hülyeségeket tenni, kell is tennem valami polgárpukkasztó dolgot. Tehát mikor újonnan szerzett társalkodónőm feláll, és készül a pult felé venni az irányt, én is felkelek a helyemről. Amúgy is előnyben vagyok, hiszen ő kicsinek és törékenynek látszik, talán már nincs is minden rendben a mozgás koordinációjával ennyi alkohol után, mindenesetre alapból is gyorsabb tudok lenni nála egy hajszállal, és így még csak nagy feltűnést sem keltek túl hirtelen mozdulatokkal. Elkapom a karját, és határozottan, de nem erőszakosan vagy bántón fordítom vissza magam felé. Játszani akarsz, kiscicám? Akkor most én leszek a játékmester. Balomat rácsúsztatom a formás kis derekára, és egy hajszállal közelebb húzom magamhoz. A jobb kezemet a tarkójára simítom, hogy ne tudjon egykönnyen ficánkolni. - Tehát arra gondoltam, megvizsgálhatnád közelebbről, milyen szagom van. Az arcához elég közel hajolva búgom ezt neki félhangosan, más talán nem is hallja, nincsenek annyira közel, bár így is érzek némi feszülő acsargást a levegőben. Ki nem szarja le, jöjjenek, és próbálják kiszedni a kezeim közül, ha kell, a holttestükön keresztülgázolva hagyom el a terepet. - Persze nem akarom, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz. De egy olyan rossz kislánynál, mint te, az ilyesmi még belefér, vagy rosszul gondolom? Szavaimból szinte csöpög a gúny, hiszen magam sem hiszem el, amit nemrég próbált beadni nekem, de ha ő így, hát én még rákontrázok. Ha nem húzódik el, vagy védekezik, tiltakozik hevesen, akkor kicsit erősebben szorítom magamhoz, majd egy könnyed csókot lehelek a szájára. Utána pedig, csak a tiltakozás hiányában persze, immár egy hosszú, szenvedélyes csókba vonom. Természetesen a kezeimet szépen helyükön tartom, próbálok minél kevésbé illetlennek tűnni, elvégre ki akarna egy ilyen szelíd kis vadat egyből elijeszteni oroszlánbőgéssel? Marhára ráérünk még a rémisztgetésével.
