Jobb ha nem is számítok semmi lazára ettől a naptól. Sőt igazából nálam már az a normális, ha történik valami, jó ideje, hogy az lenne a meglepő, ha éppenséggel unalmas óráim lennének, még az is lehet, hogy keresnék valami balhét csak azért, hogy ne legyen olyan egyhangúan csöndes a napom.
Elhatároztam, hogy ma csak baktatok, nem térek be semmerre, ha úgy hozza a "sors" akkor dobja elém a gondot, ma kurvára nincs kedvem jópofizni senkivel.
Kis utcákat hagyok el egymás után, mikor jelez a beépített radarom, hogy valami nagyon nem smakkol. Olyan ez az egész, mintha az agyamba lenne egy kötél, amit a világ összes szörnyére kikötöttek, és ha közel van az egyik, akkor az rángatja. Kibaszott idegesítő tud lenni, ha az ember nem szokik hozzá, ezért is jobb megbékélni ezzel, mert ha nem akkor nyenyó van tesó, belekattansz az hétszentség. Volt szerecsétlenségem egy olyan csajhoz, aki éppenhogy szörnyvadásszá avanzsált, de olyan ramaty volt lelkileg a csaj, hogy el is bukott, vagy inkább buktatta saját magát. Nem bírta a kiképzést, nem bírta elviselni, hogy kiderült a környezetében szinte mindenki az, ami az Ő elméjét tönkre vágja. Szívás az élet, én mondom.
Hagyom, hogy a madzag kifeszüljön kettőnk között, majd szépen lassan elindulok a hívogatás felé. Nem vagyok semmi jónak az elrontója, így legalább nem tök hiába gyalogolom le a lábam.
Megigazítom a vékony fekete bőrkabátot ami rajtam van, leellenőrzöm, hogy minden felszerelésem a helyén van e, nem kell a meglepi, hogy valami gikszer van a dologban.
A fegyver a hónalj tokban van, telitár ezüsttel, plusz van még egy tár, ha valami para van, de ha már arra is szükség van, az már régen rossz. Bal lábam szárán, a megszokott helyen a farmer alatt ott lapul a karó, ami jól jön a vámpírok kiiktatásánál. Ezen kívül még van a hátamra szíjjazott tokban egy kés, ami inkább már kardnak minősül, a gerincem mentén van, nagyon hálás kis szerkezet, nem véletlenül adtam neki nevet, szerintem a "Megváltó" tökéletes név. Az éle ezüsttel van bevonva, így minden kibaszott szörny élvezheti az érzést, mikor a Megváltó csontig hatol.
Félvigyor terül el pofázmányomon. Szép kis este lesz.
A nap még csak éppenhogy megkezdte a lefelé vezető útját, hogy átadja helylt a holdnak, ami szerencsére nem teli lesz, mert most nagy gondban lennék. Olyankor sokkal erősebb némelyik szörny, nekem meg alap nem tesz jót. Ingerült leszek, és kevésbé tudok koncentrálni. De mindig mondják az okosok, ami most nem gond, azzal ne foglalkozz, ráérsz akkor agyalni rajta, ha már aktuális lesz.
Már érzem, hogy nem vagyok messze, csak pár utcányira vagyok, vagy várjunk csak. Talán még sem....
Megállok egy pillanatra, körbenézek. Ez az izé éppen mozog. Jó lenne, ha azt is megtudnám állapítani, hogy milyen lénnyel van dolgom, nem csak azt, hogy merre van. Tudom, tudom, aki a kicsit nem becsüli, blabla. Cseszhetem a kicsit, ha valami más ugrik a nyakamnak.
Gyorsabb iramra kapcsolok, nem kell az nekem, hogy a drágalátos kis szörnyecske bepattanjon egy taxiba. Akkor már bottal üthetem a nyomát.
Ember tömegeket kerülök ki, akik most indulnak meg szokáso útjukra, hogy telipofával vigyorogva igyák szarrá magukat.
A Red wine sarkán torpanok meg. A kötél ami köztem és a szörny között van, egyszeriben megfeszül, majd mintha el akarna szakadni pattan egyet, és egyből meglátom a célpontomat.
Ránézésre senki nem gondolná, hogy ő nem egy ártatlan teremtés. Faszom, lehet totál részegen még én is alig venném észre. Magassarkúján illegve karol bele a mellette sétáló férfiba, aki egyszerű ember. A csajszörny falatnyi ruhában vonja magára a körülötte állók figyelmét, hullámos tűzvörös haja loknikban hullik alá egészen az riszáló csípőéig.
Követem őket tisztes távolból. Kíváncsi vagyok, hogy mi a terve. Hátra pillant, és meglátom a szemét. Ennyi elég is, hogy tudjam mivel van dolgom. Tudatunk összekapcsolódik, látom az énjét, a gondolatait, erővel szakítom ki magam mocskos agyából. Lesüti szemét, s gyorsabb mozgásra ösztönzi a csáveszt akinek alkarjába kapaszkodva közlekedik. Ajkait a szerencsétlen halandó füléhez közelíti, súg neki valamit, de hat méterről aligha tudnám megmondani, hogy mit, sas szemem van, nem baszomnagy füleim mint Dumbónak.
A cél annyi egyelőre, hogy követem őket, és nem hagyom a vérsárkánynak, hogy elragadja a halandó életét, aztán, hogy mi sül ki ebből? Franc se tudja, az még a jövő zenéje. Egyszerű nem lesz, az holt biztos, mivel a csaj tudatában van annak, hogy itt vagyok, már csak az a kérdés, hogy ki végzi előbb a föld alatt.