Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: halló, itt Bates... w: Benjamin Pént. Márc. 01, 2013 11:33 pm
by Bates, to Benjamin
Egyszerű nap? Mondhatjuk. Aludtam, felkeltem. Nem dolgoztam, mivel munkám még mindig nincs. Nagy sóhajtozások közepette tíz percenként megnéztem a telefonomat, újabb tíz percenként kipislogtam az ablakon. Nincs itt, nem keres. De hisz azt sem tudja, hol vagyok, sem azt, hogy mi a számom... Nem könnyítettem meg a dolgát, ha ezt az egészet esetleg tényleg komolyan gondolta volna. És ha nem? Nagyot nyelve lépek a szekrényem elé, és kezdem nézegetni a ruháimat. Mit vennék fel vajon, ha mégis el akarna majd vinni? Nem is tudom. Még nem tudnék választani. Nem is fontos, hiszen nem is keres. A telefon csörgése megrémiszt hirtelen. Reménykedem az isteni sugallatban, vagy hogy szokás ezt mondani. Sietősen, szinte légies léptekkel megyek a telefonomért. - Bates, tessék - szólok bele. Nem ismerős a szám, és persze ilyenkor érzek némi hivatalos rémületet. A bank vagy a vízügyesek? Akárki lehet. Nagy levegőt szívok a tüdőmbe, és várok, mi lesz.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: halló, itt Bates... w: Benjamin Vas. Márc. 03, 2013 12:21 pm
by Bates, to Benjamin
Szemeim résnyire szűkülnek. Feldobom magam a komód tetejére, mutatóujjammal a képkeretek porosságát ellenőrzöm. Semmi gond. A lakás rendben van, csak az én agyam nincs rendben. Szám sarka megremeg, majd halvány mosolyra rándul. Ez ő. Szívem öt ritmust kihagy, majd bepótolja két dobbanás alatt. Tetszik a tempó. Noha kissé zaklatott. - Én is rettentően... - próbálok félkomoly hangot megütni, de csak nem akar lefagyni az arcomról az az istenverte mosoly. - Üdvözlöm, Mr. Közszeméremsértő! Mulattatásnak hangzik, de valójában inkább elégedetté tesz, hogy felhív. Hogy újra beszélünk. Hogy nem felejtette el. Nem, én sem felejtettem el őt, de nem kérdezi, és nekem nem kell mondanom. - Ó, csupa unalmas rongy, és egy mázsás súly, hogy újra látom-e - vallom be, elvégre nincs a közelben, így nem fájhat annyira az őszinteség. - Nos, leveheti ezt a terhet rólam. Nem, a ruháimat nem, az megvolt a múltkor - jegyzem meg játékos hangon, és ujjaimat a számra szorítom, nehogy kibuggyanjon belőlem a nevetés.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: halló, itt Bates... w: Benjamin Vas. Márc. 03, 2013 5:25 pm
by Bates to Benjamin
Most már lehunyom szemem, mert a plafon unalmasabb, mint elképzelni a majdnem ruhátlan sétánkat a parton, a csókját, úgy mindent arról a nem túl rég történt estéről. Mosolyom kezd vaddá válni, de azért nem fogok hátast dobni itt helyben. Remélem. - Én hátráltatni? Ez csak kaland - vigyorgok bele a telefonomba. A hangja megdobogtatja a szívemet, és arra késztet, hogy megint játszani akarjak vele. Mindig akarok. Van ebben valami furcsa izgalom, amit most, amíg nem ismerjük egymást annyira jól, kihasználhatunk. Van egy olyan érzésem, hogy egyébként sem egy unalmas jellem. - Az enyémet igen, de én nem az enyémről emlékeztem meg - kuncogok sokat sejtetően. Hogy mennyire lestem meg magamnak? Találja ki. Nem veszek tudomást a tényről így utólag, hogy akkor épp elkapott valami rettentően szégyellős hangulat. És meghív. Igen, sejtettem, hogy erről is van szó, de mégis úrrá lesz rajtam az a "jézusom, nincs egy rongyom se" hangulat. Megfelel? Hogyne felelne meg. - Választhat, fehér lovon jön, vagy szimplán limuzinnal? - kérdezem komoly hangra váltva. Most megpróbálom feltüntetni magam valami exkluzív picsának. Mintha egyébként nem lennék kész rá, hogy farmerben és bikiniben menjek el vele akár a Diótörőre is. - Nos, ami a ruhadarabját illeti, és ha épp az van rajtam, és semmi más? - mosolygok szelíden, tekintetemben mégis démoni fény csillan. Kár, hogy nem látja. Nem, mintha nem látott volna már olyat... Nem is rég. Kuncogok, míg nem felel, várom, akar-e még valamit. Legszívesebben sosem szakítanám meg ezt a beszélgetést, hacsak nem áll itt az ajtóm előtt.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: halló, itt Bates... w: Benjamin Hétf. Márc. 04, 2013 12:46 pm
by Bates to Benjamin
Még mindig szüntelen mosoly, szinte vigyor az arcomon. Mindegy, úgysem látja. Szabad kezem kisujjának körmét végighúzom alsó ajkamon, majd belevigyorgok a mozdulatba. Szemem a plafonra emelem, miközben hallgatom őt. - Munka? Ó, áttett a meghódítandók listájáról arra a listára, amelyikkel házalni szokott? - mondom, és igen jól játszom a drámaian elszontyolodottat, azt hiszem. Ám csak egy pillanatig hervad le arcomról a mosoly, biztosa a tökéletes összhatás kedvéért. Nem, engem biztosan nem színésznőnek teremtett az isten, de el tudom képzelni, ahogy... Na, szóval sok mindent el tudok képzelni Benjaminnal. És ezt a témát most zárom magamban, mert különben még én sem tudok figyelni, pedig nő vagyok. - Hmm, kedves tőlünk, hogy egymásra figyeltünk azon az estén. A jó hír, ha tudni akarja, hogy egészen biztosan nem láttam semmi optimális hasonlóságot kettőnk között, tehát nem magamat szeretném magában - jelentem ki. Tízszer végigrágom magamban újra a mondatot. Biztos, hogy nem kellett volna más szót használni szeretném helyett? Az utazási módszert illetően, bevallom, azt hittem, nem megy bele. A tény, hogy választási lehetőséget ad, nagyon is tetszik, és természetesen miért ne választanám azt, amelyik nehézkesebb lehet? - Én mégis a lovat szeretném. Lovagolni mókás dolog, és történetesen tudok - kuncogok, majd úgy érzem, kicsit túlzásba sikerült vinnem a kétértelműséget, na de semmi baj, biztosan megszokta már. Ám bármilyen nőietlen, harsányan kacagok fel utolsó mondatára. - Ó, nem, nem, maga egészen biztosan nem járt az Éden környékén sem, soha - még kezemmel is jelzem, mennyire ellenkezem. Ádám egy töketlen kis f*szkalap lehetett őhozzá képest, úgyhogy minimum a Sátán teremtményének kellene lennie. Isten biztos nem csinál ilyen szintű kísértést, ha ugyan létezik.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: halló, itt Bates... w: Benjamin Hétf. Márc. 04, 2013 3:49 pm
by Bates to Benjamin
Halkan hümmögök. Próbálok rendkívül komolynak hatni, miközben egyébként fülig ér a szám. Ám nem is én lennék, ha ne tudnék magamnak rosszabb hangulatot teremteni egy csapásra azzal, hogy belegondolok abba, amit beszél. Már meghódíttattam? Á, szóval azt gondolja, ennyi volt, ilyen könnyű menet lesz? Elhúzom a szám, és egy darabig nem is szólalok meg. Pff, persze. A dombjaim. - Igen, ha élvezkedni akar, akkor kénytelen lesz eljönni elém egy csinos lovon. Talán a meghódíttatott szó használatakor kicsit túlértékelte az eddigi teljesítményét, kedves uram! - mondom hajszálnyit, sőt, kifejezetten nagy hajszálnyit komorabban. Nem, persze, hogy nem visszafordíthatatlan a változás. De most nem jön be annyira az egoizmusa, mint két perccel ezelőtt. Szemeim résnyire szűkülnek, most mintha mindenben kivetni valót próbálnék keresni, de aztán mégis elmosolyodom újra, amikor az Éden-beli kis sétájáról beszél, és lágyabb hangon felelek. - Nem csodálom, én is sok helyről kitiltanám, ahol az etikettel tisztában lévő emberek mászkálnak. Rendben, ez valóban beszólás, de talán csak nem veszi annyira komolyan, és ha belegondol, valószínűleg gyorsan megérti, hol törött el valami. De aki sosem kér, az valószínűleg nem kér bocsánatot sem, szóval magamtól leszek kénytelen ezen túltenni magam. - Nem, nem félek - csillan fel a szemem. - A legjobb lenne, ha nem eresztene el, addig sem tudok hülyeségeken gondolkodni - felelem félig már mosolygós, félig meg még mindig morgós hangon. Igen, ha itt lenne és magához ölelne, vélhetőleg most sem lenne semmi baj. - Maga féljen inkábbm tisztelt száz százalék kedvesség, hogy a nyakán ragadok beláthatatlan ideig! - jelentem ki. És most nem tudom, épp milyen hangulatban vagyok. Azt hiszem, még mindig törékeny bennem az a valami, amit önbecsülésnek hívnak. És nincs túl jó minőségű ragasztóm a házban.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: halló, itt Bates... w: Benjamin Kedd Márc. 05, 2013 7:06 pm
Cassy on the phone
Nem nagyon reagál a kissé sötétedő hangnemre, amiből arra következtetek, hogy nem érdkeli a beálló változás. Azt ugyanis nem hiszem róla, hogy van a világon szinte bármi, ami ennyire nyilvánvaló, és mégis elkerüli a figyelmét. Nem tudom, miért. Egyszerűen többre tartom őt ennél. Mégis mosolyogni kezdek újra, amikor a fehér lóról hallok ismét. Igen, felcsillannak a szemeim, mert bár még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy megtörténik, rettenetesen szeretném már látni azt a fehér lovat... Azt a Benjamint... Azt a pillanatot. Igen, pokolian hiányzik a társasága, még az olykor bántó megszólalásai is úgy, ahogy vannak. Ismeri az etikettet, hát persze. Tudja, hogy... Hogy nem illik csinálni mindazt, amit csinál. Hogy ez milyen jó hír! Az úr egy tudatos lázadó. Mulattat engem ez a gondolatmenet. - Igen, ezt észrevettem már, azt hiszem. És akkor hogy fogja rátukmálni magát a fehér lóra? - érdeklődöm kissé hitetlenkedve. Hiszen igen, nincs is annál normálisabb és megszokottabb, mint fehér lovon menni, nos randira? Komolyan meghülyültem. - Jól van, jó magának, hogy ilyen magabiztos - engedek, mert ugye okos enged. Tetszik, hogy megpróbálja megmagyarázni, miről is van szó, de annak már kevésbé örülök, hogy tudom, megint órák fognak eltelni azzal, hogy találgatok: vajon mit is akar rajtam, tőlem annyira? - Kedvelem magában, hogy mindig hagy vergődni - húzom el a szám. Magam sem tudom, ilyenkor az igazat mondom-e, de valószínűleg igen. Nyilván az önjáró szenvedésem szükséges hozzá, hogy aztán, amikor majd találkozunk, sokkal jobb kedvem legyen. - Azt hiszem, most már pusztán csak a konkrétumokat nem közölte, Mr - adom tudtára halvány félmosollyal a szám sarkában. Nem is tudnám titkolni a hangomban rejlő izgalmat. Az meg, hogy csalódásra készülök-e, vagy arra, hogy minden rendben lesz... Az még titok!
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: halló, itt Bates... w: Benjamin Szomb. Márc. 09, 2013 7:06 pm
Cassy on the phone
Csend, csend. Csak egy pillanatnyi, mégis úgy érzem, külön nekem szánja ezt is, elvégre pont úgy, mint minden mozdulatával, nyilván minden kiejtett hangjával is pontosan tudja, mit csinál. Apró mosoly fénylik fel ajkaimon, amikor dicséri a szemeimet. Ez új. Szóval azokat is nézte? Nem teszem szóvá a kérdést számára is, hadd maradjon költői szépségű az én fejemben, és semmi több. - Képes vagyok, igen, de azért nem egészen úgy, mint a partra vetett hal. Inkább talán, mint a zebrát evő krokodil - kuncogok. Nem, nem akarom, hogy elhiggy ezt, hiszen csak némi játékos fenyegetés bujkál a hangomban. Én abszolút nem vagyok agresszív, és szeretném, hogy ezzel titkon ő is tisztában legyen. - Hatra. Nos, hacsak nem öt-ötvenkor küldi meg nekem, amit szeretne újfent letépni rólam, akkor rendben - bólintok csak magamnak, hiszen úgysem láthatja. Semmi gond, Cassy Bates. Ha csak ideig-óráig is, kellesz ennek a pasinak, és hófarkast akar csinálni belőled. Neked pedig elég lesz, ha szép vagy, és közben önmagadat adod - vigasztalom magam hangtalanul, miközben egyre hevesebben ver a szívem. Vajon igazam van-e? Nagy szemeket meresztek. Kérés? Nyelek egyet, lefagy az arcomról a mosoly. - Köszönöm - csúszik ki a számon valamiért, de még én magam sem tudom egészen biztosan megállapítani, hogy vajon mire vonatkozik. A találkozásra, a ruhára? A... kérésére? Mosolyogni kezdek újra, mint a kislányok, amikor megkapják az első babájukat. Azt hiszem, hihetetlen, ami velem történik.
