KezdőlapLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés
Szabályzat ×× Világleírás ×× Fajleírások ×× Karakterlap minta ×× Karakterkészítés ×× Foglalások menüje ×× Itt hirdess!
Üzenőfal
Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Chatn110
Top posting users this month
No user
Társodalak


Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Armina10
Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Hirdet10

Vialuce - Város majdnem a vízben :: Rione - helyszínek :: Egyéni- és mesehelyszínekMegosztás
 

 Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

About...
Tara Bates
Vízilény
Vízilény
Tara Bates
Nem: :
nő
Aktivitás-pontok: :
100
Valódi kor: :
35
Foglalkozás: :
elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. Jun. 01.


Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Empty
TémanyitásTárgy: Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy   Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy EmptySzer. Márc. 20, 2013 12:19 pm
from Cassy to Benjamin

Jaj, jaj!
Nem, dehogy. Ostoba vagy, Cassy Bates. Ne jajjogj. Nincs semmi különös.
Eljött a nap! Nagyokat sóhajtva mászkálok fel és alá a tükör előtt. A ruha még nem érkezett meg, talán Ben le akarja mondani? Vagy tényleg az lesz a vége, hogy az ingjében megyek. Pillantásom a fotel karfáján fekvő új kedvenc ruhadarabomra esik. Megköszörülöm a torkom.
Talán csak nem el kéne rakni? Mi lesz, ha bejön és meglátja ott?
A pironkodást diadalmas harci kiáltás követi. Hiszen nem fogom beengedni! Elvégre a háziasszonynak ehhez joga van. Igen, szemtelen leszek! És botor. És tökéletlen. Ehhez persze nem kell nagy teljesítményt nyújtanom, egy átlagos reggelen egyébként is épp ilyennek minősülök. Habár ez a legkevésbé sem egy átlagos nap, és még csak nem is reggel. Elméletileg ma megyünk színházba Bennel, és ma dől el, hogy hófarkas leszek.
Merhogy eldöntöttem, igazából már akkor tudtam, mikor megkérdezte. Igen, az akarok lenni! Hófarkas - az ő hófarkasa. Hogy miben másban akarja még, hogy az övé legyek, nem tudom. De igazság szerint maga az átváltozás egyelőre minden másnál, még őnála is jobban izgat. És azt azért nehéz.
- Végy nagy levegőt, Cassidy Bates! Ez nem randi. Ez csak egy... Valami. Egy átváltoztatásról gondolkodós színházba menés. Nem is szabadna annyira komolyan venni!
Nem hiszem el, hogy komolyan aggódom. Miért is kell ezt nekem? Miért lettem ilyen barátkozó hangulatú a régi, antiszoc Cassyből? Jó kérdések! Nincs idő megválaszolni őket, mert még nincs kész a smink, és a ruhám sehol! Egy szál hófehér köntösben fel és alá mászkálni izgató, de ezen a ponton kezd kissé idegesítővé is válni egyben. Bevonulok a fürdőbe, elkezdek sminkelni, jobb híján némi szürke szemhéjfestéket vállalok be szempillaspirállal, alkotok valami egyszerű, kissé loknis, ezúttal kevésbé kócos frizurát. Fogalmam sincs, mennyi az idő. És nem, még csak fel sem tudom hívni azt a... Hrrr!
Levágom magam a fotelba, ujjaim az inget cirógatják. A fene essen a női nembe! De még több fene essen az összes férfiba. Mosolyogva döntöm fejem a karfának. Szerintem feladom. Utálok idegeskedni, nem vagyok hajlandó csinálni. Egy percig se tovább.
Vissza az elejére Go down

About...
Tara Bates
Vízilény
Vízilény
Tara Bates
Nem: :
nő
Aktivitás-pontok: :
100
Valódi kor: :
35
Foglalkozás: :
elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. Jun. 01.


Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy   Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy EmptyKedd Ápr. 02, 2013 11:50 am
from Cassy to Benjamin

Nagyon, nagyon lassan telik az idő! Próbálom pihentetni az agyam, nem gondolkodni semmin, miközben most már lassan fordítva ülök a fotelban, hátam az ülőkén, fejem lefelé lóg, lábaim a háttámla tetejére hajlanak. Mélyeket sóhajtok, ami hülyeség, mert be fog szorulni a tüdőmbe a levegő és a rekeszizmom pillanatokon belül állatira fájni fog. Sebaj! Magamnak csináltam. Legalább így biztosan nem kapok idegrohamot.
Kivéve, ha megcsörren a telefon. Hatalmas sikítással észlelem a tényt, és hátrafelé nyújtom kezem a lelógó fejem mellett, hogy elérjek az éjjeliszekrényig, ahol a telefonom pihen. Hatalmasat bukfencezek, és kis híján kitörve a hátamat kifekszem a padlón. Felnyúlok karommal a kis szekrényre, lehúzom magamhoz a telefont, fogadom a hívást. Tudom, hogy ő az, ezért nem ragadtatom el magam annyira, hogy titkolni próbáljam az előbbi, a padlóval való fájdalmas ütközést.
- A legjobbkor hívtál.
Nem tudok hideg maradni, fülig érő mosollyal fetrengek tovább, bár a gerincem úgy a keresztcsont fölött öt-hat csigolyával nagyon durván sajog. - Mi lesz az estével?- kérdezem, és próbálok amolyan semmilyen hangot megütni, lehetőleg el szeretném titkolni előle, mennyire ideges vagyok egyébként amiatt, hogy még mindig nem kaptam meg a beígért csomagot, és a leghalványabb dunsztom sincs, mit kellene felvennem a... Randira?
Vajon ez akkor most egy randi? Vagy amolyan kollegiális megbeszélés kettőnk között, amikor megállapítjuk, hogy pazar hófarkas leszek, aki nem csak jobb kéznek, hanem olykor ágyasnak is alkalmas? Nem, valahogy ezt azért nem nézem ki Benből. Ha ugyanis bármi komolyat akart volna tőlem úgy, hogy aztán hagyjuk is egymást a fenébe e téren, akkor megtehette volna. Igen, most már mindegy, ha bevallom is, valószínűleg megkaphatott volna, és nagyon örülök, hogy nem eszközölte ki. Mert ez jelent valamit. Azt, hogy komolyabbat tervez. Ha csak hófarkasként is, de ennek mindennél jobban örülök.
Vissza az elejére Go down

About...
Tara Bates
Vízilény
Vízilény
Tara Bates
Nem: :
nő
Aktivitás-pontok: :
100
Valódi kor: :
35
Foglalkozás: :
elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. Jun. 01.


Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy   Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy EmptySzer. Ápr. 03, 2013 9:41 am
from Cassy to Benjamin

Hosszú perceknek érzem azt a kis időt, míg Ben végre megszólal a telefon túlsó oldalán. Hangja büszke és erős, mint mindig, nekem meg még mindig kong a fejem az előbbi eséstől, de máris jobb a kedvem, és a szívem ismeretlennek hitt hevességgel kezd dobogni Ben után. Nem tudom, hogyan képes ilyen hatással lenni rám. Kezdetekben csak egy felvágós ficsúrnak tűnt, aki szeret uralkodni, és aki túl jóképű ahhoz, hogy ne próbáljon meg bárkit rögtön magába bolondítani. Azóta a kapcsolatunk színt váltott, és ha megszabadulok narf-létemtől, akkor neki lehetek majd hálás érte. Lassan felelek, próbálom megnyugtatni a lélegzetemet.
- Hmm, értem- mondom közömbösnek tűnő hangon, nem ér váratlanul, fel voltam én készülve erre is, bár valami azért csúnyán összetörik bennem a tény hallatán, hogy ennyi felhajtás meg perpatvar után mégsem látom ma este viszont. De igazából lehet, hogy gondolhattam volna.
Most már hátamon fekszem, a plafont méregetem gyanakvó tekintettel. Ő közben felvillantja, hogy csak szórakozik velem, és valójában a helyzet még egy fokkal rosszabb, nekem már jóformán kész kéne lennem, de amit küld, az ezek szerint nincs sehol. Feltápászkodom.
- Úgy kellett volna csinálnom, mint a filmekben, mi? Öt percenként nézegetni az ajtómat, hogy nincs-e előtte egy...
Kitárom az ajtót, elámulok, szemöldököm felkúszik a homlokomig. - Egy hatalmas, ezüst papírba csomagolt doboz?- mondom a látványt, és megköszörülöm a torkom. - Oké, ez menő húzás volt.
A telefont a fülem és a vállam közé illesztem, és két karomat izzítva beviszem a dobozt, az ajtót pedig berúgom magam mögött, de csak óvatosan. Leteszem a cuccot, letépem a papírt, minek itt finomkodni, kérem? Még mindig csend, ő beszél, én meg már a levelét olvasom. Némi megrökönyödés nyilván látszik az arcomon, de négy fal közt és magányosan ez senki számára nem lehet túl feltűnő.
- Miért is jó az neked, ha csak ezt viselem?- húzom ráncba a homlokom, de a hangom továbbra is derűs, cseppet provokatív, amilyen a levele is. Mosoly tanyázik az arcomon mindvégig, és közben elmém visszatér az előző, talán már el is halványult kérdéséhez.
- Most is a tanúi voltak. A szakács, meg az éttermes barátod, például. Hogy láttad, mennyire zavart meg?- kérdezek vissza az emlékeire. Bizonyára tudja már, engem egyedül ő képes megzavarni, de ő aztán mindenben, még akár a lélegzésben is.
Közben már szabad kezembe visszaveszem a telefont, a másikból pedig leteszem a levelet, és az inget kezdem el gombolgatni vele. Át kellene öltöznöm, nem állok sehogy. De semmi kedvem letenni a telefont...

Vissza az elejére Go down

About...
Tara Bates
Vízilény
Vízilény
Tara Bates
Nem: :
nő
Aktivitás-pontok: :
100
Valódi kor: :
35
Foglalkozás: :
elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. Jun. 01.


Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy   Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy EmptyKedd Ápr. 09, 2013 12:41 pm
from Cassy to Benjamin


Nem tudom elképzelni, vajon magában milyen jól szórakozik most a vonal túlsó oldalán. Valószínűleg nagyon, nagyon élvezi, hogy minduntalan meglephet, és ha nem is akarnám hagyni magam, valamiért mégis mindig megteszem. Vagy a sors az, ami neki kedvez? Nem hiszek a sorsban. Igazából az emberi döntésekben hiszek, az enyémben, az övében. És igen, így aztán mire megjegyzést tesz az ajándékkal kapcsolatban, kész is rá a tökéletes válaszom.
- Csak hagytam, hogy örülj. Hogy hallhasd, amint meglepődöm- mondom halkan, kedvesen, és arcomon valami diadalittas mosoly kíséretében. Végigsiklik pillantásom a ruhán, az ékszereken. Igen, valóban tökéletes, bár ezzel kevésbé lep meg, mint azzal, hogy még mindig beszélünk. Mintha egyre csökkenne az a távolság kettőnk közt, ami fizikailag az első nap sem volt meg igazán. Lassan vagyok hajlandó megbízni bárkiben, és valószínű, hogy ez mindig így is marad.
- Vadmacska, persze- ismétlem majdnem hangtalanul. Megdöbbent az észlelés, hogy igen, ez a férfi valóban ilyen hatással van rám, mintha megadtam volna magam, pedig soha nem éreztem még a lényemet ennyire kifejezően erősnek. A fene se tudja, mi történik akár most, ezekben a pillanatokban, akár este. Akár máskor. Akár a múltkor. Nem értem! És közben valahol mélyen pontosan tudom.
Ez a "tudtam, csak nem sejtettem"-érzés egyenesen megbabonáz. Zabolázatlan mosollyal huppanok vissza a fotelbe, ezúttal emberi magatartást gyakorolva, lehetőleg nem is fejjel lefelé. Két lábam keresztbe emelem egymáson, és mosolyogva hallgatom a majdhogynem teljesen felesleges szájtépést. Ugyan, Benjamin, Mindketten tudjuk, a cél az, hogy ugyanazt a csillogást lásd a szememben, mint múltkor. Szereted, ha nem tudom, mit akarsz elérni, és főleg nem azt, hogy hogyan. De jöjj rá, ehhez bőven elég, ha magadat adod.
- Akkor azt feleled. Vagy hallgathatod a nyomasztó szövegelésemet arról, mennyire undok dolog titkot tartani valaki előtt, akinek el akarod nyerni a bizalmát, vagy úgy teszek, mintha el sem hangzott volna a kérdés. Ismerhetsz, melyik fog vajon bekövetkezni a kettő közül.
Ismét fenyeget, provokál. Nagyon jól tudom, hogy képes leszek megemészteni bármit, éspedig pontosan azért, mert ő tesz képessé rá ezzel a fura dumájával, ami annyira... Hogy is mondtam? Imádható?
Csillogó szemekkel pásztázom a ruhát, igen, de erről nem kell tudnia.
- Elmegy. Biztos szebb lesz, ha majd viselni fogom- jegyzem meg valami olyan hangon, mint amikor ő mondta, hogy az este elmarad. Nem akarom semmilyen tévhitbe ringatni, mindaddig, míg érzem, hogy játszik, hűen játszom én is, és rajta múlik, hogy kitalálja, mennyi belőle hamis, és mi az igaz. Ami igaz, hogy borzasztóan idegesít a távolság, hogy csak a hangját hallom, hogy nem láthatom, hogy nem csókolhatom meg és nem ölelhetem át. És nem csak zavar, de egyúttal idegesebbé is tesz, mint szeretném. De nem fogja látni rajtam. Amit látni fog...
- Én itt nem az emésztésre mennék rá. Inkább mondjuk úgy, nehéz lesz szegény neked múzeumosat játszani egy színház közepén- vetem fel a lehetőséget. Igen - semmit a kéznek! Hadd legyen még inkább szívás. Bár nem úgy ismerem őt, hogy pont ezt ne tudná könnyűszerrel kijátszani. - Már várom- suttogok magam elé, és úgy tekintem, ez elmegy egy elköszönésnek is, mert megkeresem a telefonon a piros színt, és lezártnak tekintem a telefonbeszélgetést. A következő pillanatban pedig már a tükör előtt sürgök-forgok ismét. És rendben. Nem lesz rajtam semmi más.

Vissza az elejére Go down

About...
Ajánlott tartalom



Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy   Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy Empty
Vissza az elejére Go down
 

Nem tudom, hol lakom, de itt - Ben & Cassidy

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vialuce - Város majdnem a vízben :: Rione - helyszínek :: Egyéni- és mesehelyszínek-