Nagyon örülnék neki, ha nem kellene neked mindenféle hülye és értelmetlen kérdésre válaszolni. Na látod, ez az egyik amit nem szeretek: ha faggatnak. Bármennyire is próbálsz kiscica vagy kiskutya szemekkel meggyőzni, nem fog sikerülni. Mondjuk úgy, ettől falra másznék, de udvarias leszek és nem teszem meg.
Ennyire itt akarsz maradni? Na jó, itt van pár dolog, amit jobb ha kerülsz ha egyáltalán a közelemben akarsz maradni. Ne firtasd a család témát, mindemellett kerüld a múlt a katonaság, kínzás és szerelem témakört is. Ne mássz rám, hacsak én nem akarom és nem utasítalak rá. Igen, utasítalak és te ha meghallod tőlem, szó nélkül engedelmeskedsz. Nem szeretem ha nemet mondanak nekem. Ugye hogy nem kell sok mindenre figyelned? De ami van arra nagyon. Piát hozhatsz bátran, abból sosem lehet elég a bárszekrényben.
Na mi van? Még mindig itt vagy? Mit akarsz tudni? Oh, nem mondtam semmit amit szeretek. Kell a rövid lista? Mert hosszút nem kapsz. Tehát értékelem, ha valaki hűséges, bár ez a szó a mumusom is lehetne, de meg se kíséreld megkérdezni miért. Számomra a barátaim olyanok, mintha a testvéreim lennének, épp ezért nem sok igaz barátom van, vagy mondjuk úgy, nem sokan mondhatják el magukról, hogy barátomnak nevezném. De aki van, azért tűzbe tenném a kezem. Szeretem a szexet, sorry, imádom de csakis a magam módján. Talán megtudod az milyen. Gyerekről szó sem lehet, nem vagyok én bébicsősz. Te akartál? Hát bocsi, de tőlem nem kapsz. Általában nem vagyok durva, csak az ilyen beszélgetésektől kapok kiütést. Szóval bocs, ha kicsit nyers vagyok.  

Csak egyszerűen rám kell nézni. Mit látsz? Barna haj, barna szem, borosta és ellenállhatatlan test. Ez lennék én. És nem tagadhatod, hogy szívesen meglesnél zuhany közben, csak hogy többet láss belőlem. Belenéztél a szemembe és máris többet akarsz. Hallod mit mondok, de nem érted, hisz a testemmel vagy elfoglalva. Az ajkaimat nézed, ahogy a szavakat formálom. Tudni akarod milyen lehet ajkaim érintése, a saját bőrödön akarod megtapasztalni. Mellkasomat nézed, ahogy minden lélegzettel megemelkedik, majd leereszkedik. Elképzeled, ahogy ujjaiddal bejárod hasfalamat, minden kockán többször megállsz mielőtt tovább indulnál. De ki kell ábrándítsalak, hisz mindez csak a képzelet, mert te nem érinthetsz engem. Senki sem érhet hozzám, viszont én annál inkább érinthetlek. Hiába kérdeznéd miért, nem kapsz rá választ.
Újra végignézel rajtam, de ez úttal már ruhában látsz. Micsoda csalódás, nem? Hirtelen azt hiszed, hogy a hegylakó áll veled szemben, pedig csak szeretem ezt a stílusú kabátomat. Sosem válnék meg tőle. Még ha milliókat adnának érte, akkor sem. Ha nem tetszik, hát el lehet fordulni. A kabát alatt pedig átlagos, hétköznapi ruhákat hordok. Néha ha kedvem úgy tartja, kicsit elegánsabbra veszem a figurát, amitől még te is ledobnád a bugyit. *kacsint* Szóval láttál, hagytam hogy álmodozz rólam, de minden jónak vége szakad előbb vagy utóbb. Viszlát. *megfordul, majd felemeli egyik kezét és int egyet, miközben távolodó alakja még így is vonzó látvány*

Távoli múlt:

Itt ücsörgök egy öreg tölgy aljában és próbálom visszanyerni önmagam.
Azt hittem ez a nap, már nem lehet rosszabb. Egész nap nem ettem semmi, pedig már tényleg nagyon esedékes lenne, hogy táplálkozzak. Mostanában sajnos eléggé visszafogtam magam, hogy lerázzam a rám tapadó vadászokat, akik engem akarnak trófeának. Sosem volt velem könnyű, hisz hamar elvesztették a nyomomat, pont, ahogy ez esetben is történt. Úgy két hete követtek, de most sikerült elterelnem őket hamis vágányra és most valahol az óceán környékén tarthatnak.
Önkéntelenül is elnevettem maga, hisz nem találkoztam még ilyen ostobákkal. Biztos újak voltak még. Mostanában egyre többen csatlakoznak a vadászok táborához és sajnos kevesen is maradnak életben. Rossz zsákmányt választanak maguknak és hamar elpatkolnak.
Mivel jelen helyzetben nem vagyok olyan állapotban, hogy sok mindenkit megtűrjek a közelemben, örülök annak, hogy a nap hátralévő része szabad a számomra Pedig milyen vérfürdőt rendezhetnék, egek! Minden vadász listáján az első helyen lennék. Túl sok bennem a düh és a bosszúvágy azok iránt, akik éveken keresztül fogvatartottak csak azért, hogy kiszolgáljam a szexuális vágyukat. Játékszerként kezeltek, úgy is bántak velem, mint valami tárggyal, amit kedvük szerint vesznek elő, majd dobnak el újra. Bele sem gondoltak abba, milyen fájdalmakat okoznak nekem. A testi fájdalmakat még csak-csak kibírtam, de a lelki sérülések mélyebbek. Nem bízok már senkiben és nem engedek magamhoz közel senkit. Legalábbis egy nőt sem. Ha nincs egy Lucas nevű férfi, aki megelégelte azt amit vele csinálnak, akkor most én sem lennék szabad.
Viszont csak azért, mert az vagyok ami, nem fogok megvonni magamtól semmit sem. Utazgatok éveken keresztül, majd visszatérek oda, ahol jól éreztem magam azalatt az idő alatt, míg ott tartózkodtam.
Tekintetem felkapom, mikor zajt hallok néhány méterre előtte. Egy férfi az, aki ha jól látom túrázni indult. Milyen kár, hogy nem ér célba.
- Hahó, segíthetek? - kérdezte egy bizalomgerjesztő mosollyal, de én csak egy dologra tudok koncentrálni most.
- Igen … éhes vagyok... - pillanatok múlva már fölé hajoltam a földön vérfarkas alakomban, fogaim pedig a húsába mélyedtek. Érzem, ahogy a vére beáramlik a testembe és ahogy fokozatosan elszáll a vágyam a pusztítás iránt. Percek telnek el, mire úgy érzem jól laktam, azonban az áldozatom már egy ideje halott. Nem kár érte. Felállok és lassan megtörlöm a számat.
- Köszönöm, most már jobban vagyok. - széles mosolyra húzódott a szám, majd megfordultam és elindultam a város felé.

Most már nevetve gondolok vissza arra a napra, de nem azért, mert pusztíthattam, elvehettem egy illetve később még több ember életét és senki nem állított meg, hanem mert akkoriban úgy gondoltam, hogy ez lesz az életcélom. Pedig szart. Rá kellett jönnöm, hogy az nem old meg semmit.  Összeszedtem magam, lenyugodtam, elmentem katonának is, szereztem pár havert, megdugtam pár nőt és mondjuk úgy letelepedtem Rione-ba, ahol én ostoba megbíztam egy nőben, aki csak úgy faképnél hagyott. Na ja, ilyen az én formám. Ráadásul Dailen haveromat is dobta a menyasszonya ugyanakkor. Tuti összebeszéltek a nők. Óh, Dy a legjobb haverom lenne. Mondjuk úgy az öcsém is lehetne. Sok közös van bennünk, azt leszámítva hogy ő vérvadász én meg vérfarkas vagyok. Csoda hogy még nem szegezett kést a torkomnak. Pedig micsoda harc lehetne.