Eroin villámgyorsan megállapítja, mennyire szép is a lány mosolya még a sötétségben is. Hallgatja, amit mond, és ő maga is mosolyra hangolódik, nem mintha általában ez nem lenne így. Kicsit elkeni a vadász szomorú hangja, de fel tudja emelni azt a kezét, amelyiken Bianca fekszik, és ujjaival még épp eléri a lány haját, hogy végigsimítson tincsein.
- Igazad van. De ha valaki halott, és nem tudtál elbúcsúzni tőle, az jobban fáj, mintha élne, csak nem törődne veled, ezt én is tudom jól - mondja. Nem aakr ő még több komorságot szítani, de ezt muszáj kimondania, hisz nagyon igaz.
- Be is foglak. Meg kell ismerned Evát - mondja határozottan, és vidámabb, mert érzi, hogy kicsit a lány is felvidult. Igen, ismeri az egyedüllét érzését, mielőtt Eva eljött, miután Lilia elhagyta őt, bizony volt egy tucat hasonló érzése neki is.
Csókja valami különös érzést ébreszt a farkasban. Nem mert egy meztelen nő fekszik mellette, és az imént odahajolt hozzá, hogy összeérjenek ajkaik. Hanem pontosan azért, mert egy olyan lány fekszik itt, akit ő eljegyzett egy müzlikarikával, és akiről már most tudja, hogy mindent egyszerűen tökéletesen Eroinosan akar vele csinálni. Most itt alszik. Holnap talán elmegy, de előtte egészen biztosan pizzát esznek majd, és csokit. És még el fog telni nem kevés idő, nem kevés találkozás, de összeházasodnak majd, gyerekeik lesznek, és boldogan fognak élni. Így lesz, mert így kell lennie. Eroin soha nem volt még ilyen biztos semmiben, és ez féktelen vigyorgásra készteti. Elfordítja kissé a fejét, hogy inkább a plafonra feszítse vigyorát, mint Bianca felé.
- Aludj csak, én itt leszek reggel. És az ágyba is kaphatsz majd forró csokit - mondja, és tovább fekszik hátán. Feje alá gyűri a párnát, kiveszi onnan a karját, és nyugodtan fekszik tovább. Időnként oldalra pillant. Nem, nem fél hozzáérni Biához, ám most mégis hagyja, és csak somolyog magában az elcsattant csókon, ami mintha megpecsételte volna, hogy igen, mindez véresen komoly.