Káosz uralkodik mindenhol a fasza kis életemben. Amerre csak járok, megtalál a baj, vagy a sok szar. Nem foglalkozok vele már olyan szinten mint régen, és ha jobban megnézem, engem mindig is csak az olyan kibaszott jó dolgok vettek körül, mint a halál, a szakítás, a bunyó, tehát már különösebben nem akadok fel rajta.
Teljes felszerelésbe indultam el otthonról sötét ruhámban. Totál fekete illik most hozzám, és a testemen mindenhol fegyverek vannak. Két tőr, egy karó, két Browning Hi Power mind a két hónalj táskában. Szóval csak a szokásos.
Elhaladok az állatkert előtt, amikor megérzem a vámpír jelenlétét. A szemközti sikátorból jön az a lüktető érzés. Átfutok sz úton, és a falhoz lapulva figyelek. Előveszem az egyik pisztolyt. Nem kell a miatt aggódnom, hogy bárki meglátná, mert ilyen későn már senki nem mászkál ezen a helyen.
Halk sikkantás hallok, és bevetem magam a sikátorba.
- Hey seggfej. Ereszd el, vagy ólmot engedek a fejedbe, és nem számít, hogy vámpír vagy, ez attól még fájni fog. - Közlöm le vele, és egyenesen a kibaszott szemei közé célozva.

---

Silver

Megtaláltam a mai vacsimat. Most egy hamvas szőke hölgyeményt támadtam meg, de nem azért, mert a teste is érdekel. Nagyon nem, engem a férfiak érdekelnek. Amúgy sem tudnék mit kezdeni a mellekkel.
Megbűvöltem a tekintettemmel. Mélyen szívtam be illatának kábító szépségét. A vére csodás, tiszta és semmi nincs benne, aminek nem szabadna. Halkan követ a sikátor mélyére, én meg már úszok is a vére okozta mámorban. Fogaim előjönnek élesen marnak saját ajkamba.
Csináld már, ne húzd az agyam Silver, francért cicázol ennyit az étellel Elcsitítom magamban Ciena akaratát. Magamhoz húzom a lányt Ciena bennem feloldja a bűvöletet, így mikor fogaim a nyakába marnak felsikolt a szőke szépség.
Fejem az édes bariton felé kapom.
Magam elé vonom a lányt, s úgy fürkészem vadászomat. Tetszik nekem, igazán helyes, egy menetre bevállalnám.
Hirtelen lököm el magamtól a lányt, neki vetődök a férfinak, leteperem, kezéből kilököm a fegyvert.
-Ez nem ma lesz Édesem. - Mondom neki, majd vámpírgyorsaságomat kihasználva átfutok a túloldalra. Látom, ahogy a sikátor szájánál egy nő áll. Talán nem volt egyedül a vadász?
Megtorpanok a falnál s egy laza mozdulattal felugrok a három méter magas kőfal tetejére a másik oldalon meg le. Az állatkert nyugalmas terület éjszaka, csak meg kell találnom az éjjeli őrt és már is vacsorázhatok.
Olyan édes volt a férfi Silver, miért nem játszadoztunk vele? A karmaink közé vehettünk volna, be kellett volna hódoltatnunk.

A dühöm sec-perc alatt a tízes skála csúcsát verdesi. Faszomat, ma már a vámpírok sem olyanok mit régen. Ennek is volt valami tikje, mivel amikor felfigyelt rám néha még suttogott is valamit. Mi a tököm, csak nem kiszabadult Szmiagol a gyűrűk urából?
Vicces, bár már lassan semmi sem lepődök meg.
Tekintetemmel követem merre megy, és csak utána kezdem összepakolni magamat, erre megjelenik egy csaj.
- Jaja, hagyjuk a dumát. Jack vagyok és pont most szelelt el a prédám. Nincs idő a csacsogásra. - Duma közben meg is indulok a túloldalra.
A falhoz érve ugrok egyet, megkapaszkodok a betonfal tetejében és felhúzom magam, belesek az állatkertbe, nem kell ide meglepetés. Mivel tisztának tűnik a helyzet felhúzom magam a tetejére.
Felülök a betonra és vissza nézek Stiltonra, lenyújtom a kezem, és megszólalok. - Na mi lesz, jössz vagy sem? Ez a bestia nem vár ránk egész nap. Egyedül is megvagyok, de ha jönni akarsz, akkor csipkedd magad.- Közben folyamatosan betekintgetek az állatkertbe.
Amint Stilton megfogja a kezem, felhúzom a tetejére, és szinte egyből huppanok is a másik oldalra. A fegyveremet előhúzva kémlelem a környéket addig, amíg a csaj is megállapodik mellettem.
- Mondanám, hogy váljunk szét, de több szem többet lát, szóval maradjunk együtt, és ne hátráltass ha lehet. - Agyam már azon kattog, hogy melyik stratégia lenne a megfelelő.

---

Ciena

Végre egy kis mulatság, mostanában túl sokat voltam Silver lökött elméjébe zárva. Már most tudom, hogy milyen vicces kis játékot fogok űzni velük. Először elkapjuk a nőt, majd becserkésszük a helyes pasit is. Megkínzom a nőt és hagyom, hogy a férfi ezt végig nézze, majd.... Hahaha.
Hangosan felnevetek a csodás rémképek hatására.
Hagyd ezt abba Ciena ,erre semmi szükség.
-Hallgass te idióta, végre itt egy kis pezsgés, ne merd nekem elcseszni, mert a végén még megpróbállak kitakarítani ebből a testből. - Súgom halkan magam elé, s közben szimatolok. Egy pillanatra megállok. Hallom a férfi mély hangját, s még ilyen távlatból is hallom szívének dobogását, ami ... egyenletes. Micsoda?
-Hogy van képe semennyire sem izgulni? Silver te érted ezt?
Még is mit vártál, ez egy vadász, nem valami holmi kezdő, ne legyél nevetséges Ciena. - Kicsit sértve érzem magam, de tovább megyek, meg kell találnom az őrt.
-Majd fog dobogni a kicsi szíved, mikor a karmaim között leszel édes kis fiúkám.- Szinte látom magam előtt, ahogy Silver puffogva ingatja a fejét. Nem tetszik neki amit teszek, hát akkor szerezze vissza a hatalmat. Ha tudja.

Egyik szemöldökömet felvonva hallgatom végig a kis beszámolóját arról, hogy az őr miként és merre lebzsel majd, vagy sem. Ez azért egy kicsit érdekes, és lehet, hogy a fejemről is ez rí le, hogy erre azért nem számítottam, mert megmagyarázza a helyzetet.
- Én meg már kezdtem azt hinni, hogy szabadidődben minden este ide tőrsz be. - Mondom neki, de csak egy féloldalas mosoly kíséretében.
Amikor elindul követem, lépést tartok vele, de közben kibizutosítom a fegyvert és a combom mellett tartom. Tudom, tudom, ez kúrvára nem öli meg őket, de basszus, ez mindenkinek rohadtul fáj, lehet, hogy fejbe lövöm és nem döglik meg, de attól még nevetni sem fog.
Nem szólalok meg, nem kell a felesleges csacsogás, nem kell, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, nem mintha egyébként nem hallaná meg azt ahogy sétálunk. Mert az ok, hogy én egy csöndes típus vagyok, megtanultam már, hogy ha halkan mész, tovább élsz, de ez valahogy a nőkről nem mondható el.
Tya is úgy megindul mint egy kamion kúrvára nem érdekli, hogy ki hallja meg vagy sem. Stilton nem hangoskodik, de kérem szépen, egy nő riszál, így inog a csípő, és a lábai másként érnek le a földre, tehát ez egyenesen azt jelenti, hogy egyszerűen a génjükben van az, hogy illegni és ennél fogva hangosan kell járni.
Meglátom az őrbódét, amiről magyarázott. Fény áramlik ki a kis ablakon, van bent valaki ennyi.
Balommal megfogom a lány vállát, megállítom, amint rámnéz, ujjamet ajkaim elé emelem, a világ közismert jeleként, hogy maradjon csöndben, majd felemelem kezem, hogy megállásra késztessem. Maradjon itt, nem kell, hogy a csajszi nyakának ugorjon. Még nem tudom, hogy mennyire jó vadász, majd kiderül, de lehetőleg nem úgy, hogy eltörik a kicsiny nyakát.
Az ajtóhoz megyek, de megkerülve, alapszabály, soha ne állj közvetlenül mögé, ki tudja mi jön át rajta.
Belesek a kis ablak részen. Ami elém tárul.... őszinte leszek, nem szokatlan, de most komolyan már megint egy olyat fogtam ki, aki játszani akar?
Fejemet előrebillentve ingatom, majd belököm az ajtót, hogy Ő is lássa, mi is a téma.
- Nos Ms. Stilton, szükség lesz az ismereteire, merre találjuk a...- Vissza nézek a falra, átolvasom a szöveget, közben megnézem a férfi nyaki ütőerét, biztos ami biztos alapon, de meghalt, nincs mese, ha más nem a vére elárulná, amivel kimázolta a vérszopó a falat. - vérszopó gondolom valami afrikai élőlényre gondol a Savannah alatt, tehát merre van az Úr, vagy is az oroszlán?

---

Ciena

Szinte nevetgélve haladok végig, mindössze tudom, hogy csak azért nem tehetem meg, mert akkor egyből megtudnák, hogy merre vagyok.
Lesből várom, míg a férfi az ajtóhoz megy, majd amint kitárja az ajtót, s a nőszemély is közelebb merészkedik kegyetlen nevetés csúszik ki formás ajkaim közül, mely vízhangot ver, s élesen jut el hozzájuk.
Elsietek az oroszlánokhoz, s még mielőtt ide érnek, adok nekik egy kis ízelítőt a játszmámból. Ugyan kis nevetséges emberkék, nem úgy meg ez, ahogy ti azt gondoljátok, a naív kis agyatokkal.
A kerítéshez megyek, megfogom, s a forrasztásnál nagyot rántok rajta.
Hangos kattanással adja meg magát a fém, én meg ismételten csak nevetek. Hallom az állatkák morgását, majd a kan ordítását.
-Ejj, ejj kiscicáim, hát így kell anyut üdvözölni? Cicc... cicc, jertek kis drágáim. - Amint a közelembe ér az egyik nőstény, már mosolygok.
Találok egy matricát az egyik táblán, ami a jegesmedvéket mutatja be, leszedem.
A kan nekem vetődik, nem tudja kivel packázik. Kitérek támadása elől, de oldalára ragasztom a kis képet, s már illanok is el, hogy a mackók felé vegyem irányom. Közben Silver utat tör magának, csak azért is pofázik, pedig nem engedtem meg neki.
-Ennek nem lesz jó vége, mi fogjuk meginni a levét. Az állatok felett, még mi sem parancsolunk.