Azt előre leszögezném, hogy nem harapok... nagyot. Általában igyekszem nyitni a világ felé, habár a neveltetésem miatt menthetetlenül távolságtartó vagyok, legalábbis elsőre. Ugyanezért idegenkedek egy kicsit a külföldiektől (és itt ugyebár mindenki külföldi... vagy csak én vagyok az?), illetve vannak szokásaim, amiket mások furcsának tartanak. De mint említettem, igyekszem nyitni mások felé, ha újat hallok, érdeklődve fogadom és bárkit bármikor hajlandó vagyok nemegyszer idegesítő kérdésekkel zaklatni, persze csak az udvariasság határain belül - legalábbis ismeretlen társaságban. Bizalmas körökben viszont jöhet a lazulás, viccek és bizony a káromkodás is(hiányos nyelvismeretem ellenére is...), tehát mintha kicserélnének. De vannak, akik pont ezt szeretik bennem.

Szeretem a kemény rockot (noha inkább csak hazai előadókat hallgatok), a macskákat, az őrült sminkeket és az omurice-t. (Utóbbi iránti szeretetem sajnos fordítottan arányos a főzési képességeimmel...) Nem szeretem az arrogáns embereket és ha beszólogatnak. Szerelemben nem válogatok, fiúk-lányok egyaránt jöhetnek. A hajamat általában melírozom, az változó, hogy mikor hogyan. Van egy jin-jang tetoválásom a köldököm felett és régebben volt egy a mellemen is, de már levetettem. Gyakran megjegyzik, hogy jól áll az anyajegyem a bal szemem alatt.

Shiki városkában születtem, anyám háztartásbeli, apám egy kisebb banda gitárosa volt, így nem csoda, hogy már kiskoromtól kezdve meghatározó volt az életemben a zene. A gyerekkorom egész átlagos volt, már ha eltekintünk attól az apróságtól ugye, hogy farkasembernek születtem. Soha nem zavart, valahogy mindig sikerült elkerülnöm a lebukást, annyira, hogy a szüleimen kívül más farkasembert gyakorlatilag soha nem is ismertem (vagy csak nem tudtam róla), annak ellenére, hogy jópár nehéz évbe került, míg leszoktam a rendszeres holdravonyításról... Bár beismerem, néha még ma is csinálom. Körülbelül tizenöt évesen szerettem bele a rockzenébe, azóta képes vagyok éjjel-nappal nyomatni, és ugyanekkor kért fel pár barátom (vagyis... az egyikük ténylegesen a barátom volt, úgy) egy bandába énekelni. Egész jól indult a dolog, volt egy-két kisebb koncertünk is, noha néha már tényleg úgy éreztem, hogy megszakadok, mikor hajnali háromkor még dalszöveget kellett írnom. Az érettségi után fel kellett oszlanunk, és a barátommal sem alakultak túl jól a dolgok, de azóta jóban voltunk, legalábbis a tagok nagy részével, de erről később. Színművészetin végeztem, ekkor szedtem össze az első és eddigi egyetlen barátnőmet, majd szinkronszínészkedésből éltem egy darabig Tokióban, de voltak színpadi és kisebb filmszerepeim is. Sajnos azonban a barátnőmnek nem tetszett, hogy ha a rendező vagy bárki azt mondja, akkor nyilvánosan mindent képes vagyok megcsinálni, hiába magyaráztam neki, hogy ez a munkám, és kidobott. Azaz inkább otthagyott, mert ő költözött be hozzám. De nem sokra rá - úgy két hónap múlva - találkoztam a következő barátommal, akiről nemsokára kiderült, hogy még általánosban egy évig az osztálytársam volt, és két hétre rá összeköltöztünk. Új lakótársunk is akadt hamarosan Sam, a vörös maine coon cica személyében, arról nem is beszélve, hogy miatta varrattam fel a második tetoválásomat is.Viszont ami kezdetben még jó ötletnek tűnt, az fél éve már nem annyira, egyre gyakoribbak lettek a veszekedéseink, inni kezdett, és akkor én hagyjam őt békén. Na persze, majd én teszek neki szívességet. Három hete derült ki, hogy ráadásképpen gyakorlatilag egy hétig tartott a hűsége, és már régóta csalt az egyik régi bandataggal, akit azóta már annyira nem szeretek, mint régen. Azóta már nagyjából összeszedtem magam, és igyekszem túl lenni a dolgon, de azért azt a második tetkót igen hamar leszedettem. Sam nálam maradt, hozzá túlságosan ragaszkodtam. Nem vagyok túl szerencsés, ha szerelemről van szó, na. Gondoltam, egy kis külföldi kaland most jól jönne, úgyhogy egyik nap véletlenszerűen ráböktem a térképre és egy gyorstalpaló nyelvtanfolyam után útnak is indultam Olaszországba. Ha meg nem megy az olasz, angolul csak beszél errefelé valaki... De mindenesetre megnyugtató, hogy Sam itt van és vigyázunk egymásra.