Üzenőfal

Sora, Jordan: pizzéria a parton

Ugrás a következő oldalra : 1, 2

Szerző

Üzenet

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Sora, Jordan: pizzéria a parton Hétf. Jún. 10, 2013 5:55 pm

to: Soraya A sötétség lassan oszlik, de engem ez most nem zavar annyira. Összekapaszkodva lépdelünk Sorával tovább, Forró teste az enyémet is hevíti, és pontosan tudom, hogy ami a kémiától "bevéd" az az ő kedvessége, és a tény, hogy ott van Aya. Igen, szerintem elég furcsán hangozna, hogyha közölném vele, hogy azért nem állok neki még véletlenül sem flörtölni vele (azon kívül, hogy nem is vagyok az a típus), mert a tudatalattija, a másik személyisége elképzelhetően csakis erre vár. És nem akarnám hagyni magam elcsábítani, ez száz százalék. - Talán nem ismerem, de te sem ismersz még- mosolyodom el. Nem szeretem hirdetni a víz- és tűzvarázslás képességeit, melyekkel rendelkezem, de szerintem ha a semmiből vízburkot varázsolok egy sárkány köré, az kellően legyengítené a benne élő tüzet. Így inkább, azt hiszem, nem bocsátkozom feltételezésekbe az erőviszonyokat illetően, csak másik kezemmel kissé meglapogatom Sora alkarját, és derűsen bólintok. - Valószínűleg le, seperc alatt- felelem. A laza beszélgetés láthatóan meghoz valamiféle bizalmat kettőnk közt, az ember azt gondolná, a narfok mindenkivel kedvesek ugyan, de távolságot tartanak. Én viszont kedvelem ezt a lányt, azt hiszem, és nincs miért távolságot tartanom tőle, amíg Aya elő nem kerül. Lépteink már a betonon vezetnek tovább, egy pizzériát gondoltam ki vacsorázóhelynek mégis, úgy határoztam, nem sietek sehová, elvégre attól, hogy egy közös este kicsit tovább tart, még nem kell feltétlenül az ágyban végződnie. Az illemhez hűen nem engedem el Sorát, de előtte megyek be az étterembe az ajtón, hogy úgymond ne belé álljon a kés. - Ott egy szabad asztal- intek fejemmel egy távolabbi saroknál a második asztalhoz, és ha Sorát odakísérem, elengedem, ki is húzom neki a széket, majd visszatolom, ha leül. Vele szemben foglalok helyet, szeretem látni azt, akivel beszélgetek. - Na lássuk, hasonló ízlésünk van-e az olasz tésztaalap feltétei terén- kacsintok rá, és várom, hogy mit válaszol.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Csüt. Jún. 13, 2013 8:31 pm

to: Jordan Nem hagyom, hogy bárki és bármi is elrontsa a ma esti hangulatot. Leginkább csak egy valakire gondolok, aki megkeseríti az életemet. Mégis mit tehetnék az ellen,hogy lenyugodjon? Nem tudom miért utál engem ennyire, hogy vagyok. Felnézek Danre, ahogy sétálunk. Nem tudom megfogalmazni, milyen érzés kerít hatalmába, ahogy belé karolok. Sokkal nyugodtabb az Ő arca is és ahogy rám mosolyog. Igen, szép mosolya van és automatikusan én is rá mosolygok. Tenyereim alatt érzem, hogy mekkora különbség is van köztünk a testhőben. Mintha fázna a karja legalábbis. Kicsit szorosabbra fogom felkarját, de tényleg reménykedem abban, hogy nem ért félre semmit amit teszek, vagy esetleg mondok majd. Az első férfi, aki ennyire megért engem és nem menekül el. Sokkal másabb is a jelleme, a stílusa, mint mondjuk a Thomasnak ... Azt hittem ő az igazi ... Azt hittem, majd ő lesz a férjem. Túlságosan bolond és fiatal voltam. Na meg szerelmes. Sajnos. Bár ne így lett volna, de most már örülök annak, hogy nem is láttam azóta. Biztos mér meghalt, vagy ha nem, akkor nagyon öreg lehet már. Nem akarok vele találkozni. Ha a szemembe tudna nézni, talán még meg is ütném. Lehet a nélkül is. - Jól, mondod. Még. - mosolygok továbbra is rá. Szeretném jobban megismerni. Meghallgatni az Ő történetét. Tetszik, hogy belemegy a játékba, amit én kezdtem azzal, hogy megfogtam a bicepszét. Mit ne mondjak, tetszetős. Mellette biztos nem kellene félne és ha kellene, akkor meg tudna védeni. Persze ha lenne rá esélye bárkinek is, hogy ártson nekem. Sárkánnyal mindig rossz ötlet ujjat húzni, nem beszélve arról, ha az a bizonyos még skizofrén is. Ayától még én is félek néha. Van egy fajta tekintete is, amitől a legkeményebb csávók is bevizelnek. Nem lennék a saját ellenségem, azt leszámítva, hogy ha úgy vesszük, akkor most is az vagyok. - Helyes. Remélem félsz már. - dehogy akarom, hogy féljen tőlem. Na meg én olyan is vagyok, hogy bárkit megtámadok, nem? Házisárkány vagyok azt hiszem, vagy inkább szobasárkány. Bár aranyos vagyok, de ne várja el senki, hogy doromboljak neki. Leharapnám a kezét tőből. Aya örülne is neki. Már messziről érezni lehet, a frissen sült pizza illatát. Ha eddig nem voltam éhes, akkor ezek után mindenképp az vagyok. De nem tudok megenni egy naaaagy pizzát. Kisebbel még csak-csak megbirkózom, de ennyi. Jujj, de milyet is kérjek? Szeretek Dannel sétálni, hiszen úriember. egy pillanatra sem engedem el és nem is áll szándékomban elengedni a karját, mikor belépünk a pizzázóba. Mintha hozzám tartozna, úgy néznek minket a fiatal nők, ahogy becsukódik mögöttünk az ajtó. Eléggé zavarba ejtő, de most miért kellene pirulnom, hisz csak barátok vagyunk. Azt hiszem azok vagyunk, vagy azok leszünk remélem. - Nem sétálni szerettél volna? - semmi kifogásom nincs az ellen sem, hogy egy helyben ülve fogyasszunk. - Köszönöm. - foglalok helyet, ahogy kihúzza nekem a széket. Elég idős vagyok ahhoz, hogy kijelentsem, hogy még senkivel nem találkoztam, aki ilyen udvarias lett volna. - Lássuk csak. Öhm, szeretem a csirkés és a gombás pizzákat is, de azt hiszem ma gyrososat rendelek. - mosolygok újfent az előttem ülő férfira. Azt hiszem talán tudom, hogy Aya miért akarta, vagy akarja Őt. De azt várhatja, mert nem fogom neki hagyni, hogy megalázza, vagy tönkre tegye. - Lenne két kérdésem. Az első az, hogy a pizzámat én fizessem-e? A másik meg hogy ... mi most ... Szóval ez egy randi? - bököm ki végül. Na ilyet sem sűrűn látni, hogy nem találom a szavakat, vagy nem vagyok határozott abban, amit mondok. Lehet, hogy néha egy picit bátortalan vagy, vagy félve mondok ki dolgokat, de akkor sem ilyen széttagoltan és pirulva. Tudhat valamit a srác és azt hiszem az a kedvessége. A hozzászólást Soraya Hayes összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 27, 2013 7:58 am-kor.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Kedd Jún. 25, 2013 6:39 am

to: Soraya Báj. Ezzel tudnám jellemezni Sorát. Belém karol, és nem érzem magam egész nyugodtnak. Nincs senkije, és én most úgy jöhettem neki, mint valami reménysugár, hogy nincs a világon egészen egyedül. Aranyos lány, és én nem is akarnám vele megszakítani az ismeretségemet, de nem hiszem, hogy egészen értené, ha azt mondanám neki, hogy én nem akarok többet tőle ennél. Mosolyunk összetalálkozik. Igen, kétségtelenül hamar sikerült megkedvelnem őt, persze ez Ayával másként van. Sora viccelődése már kelt bennem némi félelmet. Hiszen ha többet lennék vele, biztosan elkerülhetetlen lenne, hogy találkozzak vele is. És nem akarok. - Nem félek- mondom, és bár hangomon ez nem hallatszik meg, azért titokban mégis van bennem némi feszengés. De azt egyelőre Sora mosolya elmossa, és újra elhatározom: csak jól akarom érezni magam vele ma este. Mosolygom rendelésén, magam is töprengek közben az enyémen. De inkább mégis az előző gondolatok folytatódnak a fejemben, és amikor a mosolygós fecsegése végén kibukik belőle a kérdés, megütközve pislogok néhányat. - Hogy... Lenyelem a visszakérdezést. Nem akarom zavarba hozni, sem fájdalmat okozni neki. De azt sem akarom, hogy téves dolgokat higgyen kettőnkről. Aranyos lány, talán tetszik is. De én nem ez a típus vagyok. - Ugyan, hiszen meghívtalak- mondom könnyed hangon, de mosolyom a szám sarkában picit megfeszül. Sehogy nem tudom nem megbántani őt, hacsak nem azt mondom, amit hallani akar, és elhitetem vele, hogy nem azért mondom, mert ezt akarja hallani. És nem szeretném becsapni őt, még ha ezzel most el is ásom magam, és talán dühös lesz. - Nem annak szántam. Csak éhes voltam, gondoltam, beszélgethetünk még, ha már sétáltunk... Nyelek egyet, kezeim az asztallapra feszülnek. Látható riadtsággal fürkészem arcát, hogy lássam, mit reagál. Egy vadidegen lány úgy értékel egy megismerkedős, baráti vacsorát, mint egy randit? Hát... az már biztos, hogy akkor nem sok normális barátja lehetett, amit sajnálok. Őszintén.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Pént. Jún. 28, 2013 9:54 am

to: Jordan Jól esik Jordan bizalma. Persze nem akarom kihasználni őt, sem azt, hogy azt higgye, nekem nem számít az, hogy ő mit akar. Pedig nagyon is. Ugyan nem ismerem őt még, de szeretném megismerni, csak nem tudom, hogy közeledjek felé, hogy ne vegye tolakodásnak. Mert Aya után ... Nagyot sóhajtok, hisz mennyivel másabb életem lehetne, ha ő nem lenne. Ha nem kellene osztoznom a testemen. Lehet személyiségben is sokkal másabb lennék, talán nyitottabb is az emberek felé. De túl erős a bizalmatlanság. Elégszer átvertek már és ki tudja mennyien vernek most is át. Nem, Danről nem tudom elképzelni, hogy egy lenne közülük. Túl őszinte és tiszta szemei vannak. Ritka az ilyen. Na és a mosolya. Káprázatos. Nem Sora, ne is gondolj rá, különben megkedveled még jobban és Aya biztos tönkretenne mindent. Még csak véletlenül sem hagyhatom, hogy ők ketten találkozzanak. Tudom, egy dolog az, hogy én mit akarok és más az, hogy Aya mit. Néha nem különbözünk annyira, mint általában, de túlzottan akaratos. Mi tagadás, most jól szórakozom azon, amiket mondok. Persze felét sem gondolom komolyan, de ugye ezt Ő nem tudhatja. Tudom, hogy nem randi, vagyis érzem, de mégis olyan jó ezt így kimondani. Mert már haladás. Vagyis hát rég mentem el bárkivel is valahova. Mindig féltem, hogy talán nem leszek önmagam és elijesztem az illetőt. Most is van bennem ilyen félsz, de igyekszem leplezni. Kuncogok reakcióján. - Ne haragudj, néha elég rossz vicceim vannak. Bocsánat. - mosolygok rá továbbra is kedvesen. Tetszik, hogy még most is őszinte velem és nem kamuzik valamit, csak hogy ne bántson meg. Ezzel sem bántott meg végülis, hisz én sem gondoltam komolyan. - Tessék megnyugodni, mély levegőt venni és eldönteni mit is szeretnél enni, mielőtt éhen halnál és a lelkemen száradna. - remélem nem ijesztem el.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Vas. Jún. 30, 2013 4:50 pm

to: Soraya Gyorsan elmúlik a meglepetés, vagy még inkább megrökönyödöttség érzete, mely rám köszönt, amikor Sora a kérdését felteszi. Azért, mert a mosolya biztosít róla, hogy nem okoztam neki különösebb fájdalmat a szavaimmal, és azért, mert kellő meggyőződéssel a hangjában mondja (hiteti el velem), hogy csak viccelt, még ha nem is igaz. Szelíden érintem meg kezét, de nem fogom meg, nem akarom semmiképp zavarba hozni, sem pedig azt hitetni el vele, hogy különféle romantikus interakciókon töröm a fejem. A bizalmát szeretném, mert én is bízom benne, még ha meg is ijeszt a tény egy kicsit, hogy bármikor egy másodperc alatt elveszthetem őt, és helyette Aya lesz az, akit társaságul kapok. - Nem haragszom, de azért meglepett a kérdés. Valljuk be, Aya biztos szeretné, ha ez egy randi lenne, és az eredménye pedig egy egyéjszakás kaland. De én nem az a típus vagyok, aki ilyesmibe könnyedén belemegy, és azt gondolom, hogy igazából te sem. Szóval akkor tesszük magunkkal a legjobbat, hogyha kijelentjük, hogy ez egy baráti vacsora. Legalábbis én örülnék, ha barátság lenne belőle- mondom halvány mosollyal az arcomon. Kicsit még riadtan veszem tudomásul, hogy eltereli erről az ügyről a témát, de remélem, hogy nem sértettem vagy bántottam meg a megjegyzésemmel. Igazából inkább bóknak szántam volna a dolgot, szeretnék vele máskor is találkozni, szerintem hasonló a gondolkodásunk, és amúgy sem sok olyan embert ismerek, mint ő, akivel csak úgy elbeszélgethetek autgrammok tucatjainak kérése és adása nélkül. Viszont ha barátkozni áll szándékomban, akkor előbb vagy utóbb meg kell tudnia azt is, én mi vagyok. Nyelek egyet, töprengésre késztet ez az előbbi gondolatom, azonban kijelentése eltereli a figyelmem egy kis ideig, és szemem az étlapra réved. Megadó mosollyal bólintok. - Igazad van, válasszunk valamit. Csak tengeri élőlények ne legyenek rajta- mondom majdnem nevetve, bizony, nem szívesen enném meg azokat, akiknek az életereje ugyanonnan származik, ahonnan az enyém. Sora szemébe nézek, vajon jelent neki valamit ez a pár szó, sejti, hogy én sem vagyok ember? Nem, nem hiszem, hogy bármi olyat tettem vagy mondtam volna neki eddig, amivel gyanúba kevertem volna magam. Ezt a vallomást szeretném inkább vacsora utánra hagyni, és őszintén remélem, hogy addig nem kell elárulnom magam. Vannak ötleteim, hogyan lehet az ilyesmit kellemesen tálalni, és nekem ilyen jellegűek lennének a szándékaim.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Csüt. Júl. 04, 2013 7:21 am

to: Jordan Jól esik Jordan bizalma. Persze nem akarom kihasználni őt, sem azt, hogy azt higgye, nekem nem számít az, hogy ő mit akar. Pedig nagyon is. Ugyan nem ismerem őt még, de szeretném megismerni, csak nem tudom, hogy közeledjek felé, hogy ne vegye tolakodásnak. Mert Aya után ... én sem szívesen állnék szóba magammal, ha tudnám, hogy egy valami jár a fejemben, méghozzá az, hogy mindenkit megkapjak. És ez igaz. Őt tényleg csak a szex és a szórakozás érdekli. Mások tönkretétele már csak hobbi és fölös energialevezetés. - Látom. - mosolygok és próbálom oldani a kettőnk félelmét. Én félek attól, hogy Aya újra a sötétbe taszít. Nem szeretek ott lenni. Magány. A leggonoszabb és a legrosszabb dolog talán a világon. Depresszió keltő és melankolikus. Egyszerűen gyűlölöm. És most itt van Dan is, aki másik énemnek egyszerűen főnyeremény lenne és igen, félek, hogy elfogy az erőm, amivel vissza tudom Őt tartani. Akkor viszont Jordan-t is elveszítem, akit már most kedvelek ... sajnos. De nem akarok tőle többet annál, ami lehet. Barátság. Szükségem van egy barátra, aki nem ítélkezik felettem, csak mert más vagyok az átlagnál. De a nem nálam is nem és tiszteletben tartom mások akaratát. Legalábbis én. Meglepetten nézek kezemre, melyet megérint. Nagyon kedves ugyan,d e számomra semmilyen többletjelentéssel nem bíró cselekedet. Elismerem, rég volt, hogy bárki megfogta vagy érintette volna, ezért talán bizakodom, hogy lesz folytatás, de nem töröm a fejem kapcsolaton. Barátok, igen lehetnénk és van egy olyan érzésem, hogy még lehetünk is, ha elég kitartó és erős vagyok. Elhatározás az van bennem, de vajon képes vagyok véghez is vinni? Tekintetem egy pillanat alatt változik meg. Nem hagyhatom! Elhúzom a kezem és inkább ökölbe szorítom. Szemeim lehunyom és leszegem fejem. Érzem, hogy kedvet kapott újra és felszínre akar törni. - Nem egy randizós típus. Neki csak az élvezetek nyújtotta örömök kellenek. Semmi más. Nincs figyelemmel mások érzéseire, bárkin átlép, aki csak egy kicsit is érdektelenné válik a számára. - ilyen vagyok én is. Nem érdekli, hogy mit szeretnék, mi az ami legalább kicsit is boldoggá tenne, mert még azt is elveszi tőlem. Megfoszt az olyanoktól, mint egy barát. Elijeszt mindenkit és sosem vonom őket kérdőre, hogy miért nem állnak ki mellettem és hagyják Ayát figyelmen kívül. Mert én is tudom, hogy Őt lehetetlen. - Nem tudom milyen egy baráti vacsora ... még sosem voltam olyanon. - nyitom ki újra a szemem, amikor már úgy érzem, hogy nem lehet már baj. - Tengeri élőlények? Én sem szeretem őket. Semmit aminek köze van a vízhez. Várj, pontosítok! Szeretem a vizet, az állatokat is, de ... számomra egy úszás a tengerben halálos lenne. Szóval inkább lényem nem szereti a vizet és nem én. Máskülönben nem laknék a tengerparton. - remélem nem bántom meg. Tényleg szeretem a tengert. Csodálatos fentről is és akkor is, amikor a nap az ég peremén jár. Ma ugyan azt a varázst láttam Jordan szemeiben is. Szépek, nagyon szépek, de mitől ilyenek?

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Pént. Júl. 05, 2013 5:41 pm

to: Soraya Pontosan tudom, hogy elégedetlen magával, pedig gyönyörű. És én szeretném, ha mosolyogna, mert van az a mondás, hogy a nő akkor a legszebb, amikor mosolyog... És akkor mosolyog a legszebben, ha azt érzi, hogy szeretik. Nos, nem hiszem, hogy ilyesmit tudnék elé tenni az asztalra, de mivel ma este elég sokat mosolyog nekem, ez kezd büszkévé tenni, valamit talán jól csinálok vele kapcsolatban. Alighanem a szimpátia is kölcsönös, a kérdés inkább az, hogy mi történne, ha Aya újra felbukkanna? Nem érzem biztosnak, hogy bánni tudnék vele, nem vagyok ez az embertípus. Ennek ellenére a téma, amit az előbb próbáltam elkerülni, még nincs kiütve. Nem egy randizós típus az az Aya, a másik énje, mondja, és én persze tökéletesen elhiszem neki, na meg egyet is kell értenem. De jobb szeretném azt hinni, hogy valóban vissza tudom kapni őt, ha a másik énje sötétségbe taszítja, ha kérem. De lehetne-e azt hazudni, hogy jól megvagyunk, ha a sötétebbik énjével nem hogy bánni nem tudok, de találkozni sem akarok vele? Nem akarom naivan azt hinni, hogy esélyünk lenne bármire így. Rossz érzés viszont látni, hogy erőlködik. Azt hiszem, miattam csinálja, és bevallom, ez nem is kicsit fáj belül. Talán úgy látja, képtelen lennék elfogadni, hogy ott van Aya, és sajnos most én is ezt érzem. Nem vagyok elég erős, nem akarom eléggé - igen, hát nem vagyok az a fajta, aki könnyedén kötődik túl szorosan. De ettől még szeretnék barátságot vele, és mivel nem mond rá nemet, ezért elkezdek örülni kicsit. - De most pont olyanon vagy- mosolygok rá könnyeden. Kedvem volna megsimítani az arcát, de attól tartok, félreértené. Pedig alighanem már ennek a vágynak a jelenléte is elég különös, nem is vagyok egészen biztos benne, hogy szabad hagynom, hogy eluralkodjon rajtam ez. - Én nagyon is szeretem őket, ezért nem bántanám őket soha. Én... Elvigyorodom. Na igen, ott tartunk, megint ott tartunk, hogy mi is vagyok én. És továbbra sem akarom elmondani neki. - Oké, még halasztjuk egy kicsit ezt a pizzavásárlást. Gyere velem!- kézen fogom, illetve csak a csuklóját fogom meg, miközben felállok, és húzom őt magam után kifelé. A Nap lemenőben, már szinte sötét van, csak a narancsos fény szikrái úsznak még a fekete víz felszínén. - Gyere!- hívom, húzom őt az étterem mögé, be a tengerbe. Bokáig húzom csak, majd elengedem, és magam megyek tovább. Nem fordítok hátat neki, végig a szemébe nézek, hadd lássa, ahogy színt váltanak íriszeim és szinte feketévé válnak, amilyen most a tenger is, némi narancsos színezettel dekorálva. - Tudod, én is szeretem a vizet!- mondom, és bár kicsit messzebb kerülök tőle, a hangomat elviszi a víz hozzá, mert arra kérem. A vízmágiát irányítom hangszórónak körülbelül. - Ezért imádom a tengert és a lényeit. Mert vízilény vagyok- mosolygok rá biztatón, körülöttem cseppecskék ugranak fel a tengerből tökéletes körben, mintha valami vízi-tűzijáték volna. Először csak kicsit, egyszerre, majd végül a fejem magasságáig és még annál is tovább, egész szökőkút terem körülöttem. - Bízz bennem, gyere!- mondom még egyszer Sorának, és magam felé invitálom, hogy jöjjön oda. A vízcseppek felrepülő és visszahulló zápora őt is körülveszi, egyetlen ösvényt hagyva, melyen át hozzám juthat. Remélem, hogy tetszik neki... De tőle akarom hallani, rajta látni a reakciót.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Vas. Júl. 07, 2013 4:09 pm

to: Jordan Vannak jobb és rosszabb pillanataink Ayával. Ennek ellenére azt mondom, hogy nehéz vele az élet. Hiába ő az, aki ha baj van észnél van és tudja mit kell csinálni. Olyankor sosem avatkozok közbe és nem is ellenkezek, hogy átvegye az uralmat közös testünk felett, de amikor jól akarok magam érezni valakivel, akkor igenis dühítőnek találom kotnyeleskedését. Minek akarja tönkretenni az estét? Miért akar közénk állni? Nem lehet már egy barátom sem? Egy sem? Legszívesebben életem végéig sírnék egy eldugott barlangban, egy lakatlan szigeten, egyedül. De sosem leszek egyedül. Utálatos érzés, de ma Dan miatt könnyen eltudom felejteni ezen gondolataimat, amik napi rendszerességgel térnek vissza. Aranyos, hogy barátkozni akar velem, csak nem tudom ez jó-e vagy sem. Nem is magam miatt, hanem miatta. Tényleg beteges néha Aya, ha nem kap meg valamit és Jordan nagyon ellenkezik az ellen, amit ő akar. Nem fog örülni neki és ebbe az egészbe engem is bele fog rángatni, aminek külön "örülök". - Jó ilyenen lenni. - mosolygok továbbra is. Nem hagyom, hogy Aya tönkretegye ezt az estét. Szereti a tengert és az állatait? Aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet. És a szemeiben sem látok semmi gonoszságot, vagy ártó szándékot. Nem tartok attól, hogy valami bűnözővel vagyok most. Bár ha a bűnözők ilyen emberek, akkor én is jobban szeretem a rossz fiúkat. Igen, kedvelem, nagyon és minél tovább vagyunk együtt, annál jobban kedvelem meg. - Hogy? - hirtelen nem tudom hova tenni szavait. Most akkor éhes, vagy nem? Vagy most mi? És egyáltalán hova megyünk? El is felejtem megkérdezni tőle, ahogy húz a pizzázó háta mögé. Nem tudom mire gondoljak az előbbi bűnöző gondolatmenetem után. De igyekszem bízni benne. A mai nap már csak ilyen. Bizalomjáték és rengeteg őszinteség. Nem félek! Nem félek! Nem félek! Hajtogatom magamban, ahogy megállok a tengerben. A víz a bokámat nyaldossa. Kicsit zavar, hisz testem láng élteti és a víz automatikusan megrémít. De nem mondom el neki. Idegesen nézek utána, ahogy magamra hagy a partnál. Mit akar mutatni? Végig a szemeit nézem, amik rabul ejtik az enyémet. Gyönyörű. Pont mint a tenger. Elég messzire ment el tőlem, szavai mégis tisztán csengenek. Hogy micsoda? Szinte leesett az állam, amikor azt mondja vízilény. Jól hallom? Csak nézek, ahogy a vízcseppek felemelkednek a vízből. Komolyan beszél. - Bízok benned ... - motyogom, mert nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet-e. Mikor ösvény keletkezik kettőnk között megijedek. Tényleg megrémiszt. Félek és idegesen toporgok ott ahol hagyott. Menni akarok, de mi van, ha elveszti az uralmát a víz felett? Ha ellep a víz meghalok. Nagyon lassan indulok el csak felé. Szívem zakatol, mint egy gőzmozdony. Idegesen kapkodom fejem néha, hogy lássam biztonságban vagyok. Pedig nem érzem úgy magam. Bízok én Danben, csak a vízben nem. Mintha arra kérne egy klausztrofóbiást, hogy menjen a szekrénybe. Túl kell tennem magam rajta. Idegességem cseppet sem múlik, minél közelebb vagyok hozzá, hiszen ez azt jelenti, hogy a part annál távolabb. Ott érzem magam biztonságban és a levegőben. - Remélem tudod mit csinálsz. - átkarolom magam és nem tudok egyenesen csak Jordanre figyelni. A körülöttünk lévő csapdát nézem. Biztos jó döntés volt?

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Vas. Júl. 07, 2013 4:37 pm

to: Soraya Látom a rémületét. Talán egy pillanattal később ugrik be, mint kellene, hogy vízbe hoztam őt, ahol veszélyben lehet. Persze képességeim megvédik, de arca és hangja a másodperc töredéke alatt árulják el. Közelebb nem tud lépni, ösztönei nyilván visszafogják. Igaza van, ha nem is mondja ki: ez talán a lelkesedésem által szült, de annál is inkább ostoba ötlet volt. Nem szabadott volna ilyesmit tennem vele. Sietős mozdulattal lépek közelebb hozzá, nem hagyva, hogy mögötte vagy akár mögöttem összezáruljon a víz. Igaz, így is csupán csípőig érne, nem vagyunk veszélyben - sem én, sem ő. De értem, mit érez, még ha én magam nem is tudnám máshoz hasonlítani, csak a száraz, sötét helyektől való riadalomhoz, ami egy narfot a pusztulásba sodor, ha nem vigyáz. - Nagyon is tudom- mondom. Arcába nézek, csak a szemeit figyelem. Mit olvashatok ki tekintetéből? Rémületet. Nem bízik bennem. Szeretne, de nem tud. Talán azt feltételezi, képes volnék bántani őt? Soha, még véletlenül sem. Vízmágián kívüli másik képességemet hívom életre. Körülöttünk a tenger ezüstjéből vörhenyes színű lángok csapnak fel. Némi sistergést hallhat, gőz száll fel, majd csapódik vissza páraként. Lángol körülöttünk néhány négyzetméteren a tenger és a levegő. - Pontosan tudom- bólintok, szavaim elhalkulnak. Egyik kezem hirtelen kerül dereka mögé, másik a combjai alá. Elemelem a földtől, azaz inkább a víztől, és karjaimban viszem ki a partra. A víz most újra a csípőmig ér, de neki legfeljebb a lábujjai lógnak bele. Nem nézek rá. Nem azért, mert nem akarom látni: nyilván dühös, és jogosan az. Hanem mert közelsége nem vonhatja el a figyelmemet képességeim irányításáról. A lángok mögöttünk elalszanak, de utunkat két oldalt végigkövetik, hogy hőjük és harsány színeik hátha nyugtatólag hatnak a sárkányra, akit néhány lépésnyire még elviszek a víztől, majd visszaengedem a homokba. Kissé megrokkanva állok előtte, fejem kissé lehajtom, úgy figyelem most újra a tekintetét. Állom a pillantását akkor is, ha egyébként dühösen is néz. Nem tudom. Megérdemelném, és ha így dönt, viselem is, még azt is, ha haragját rám robbantja azzal, hogy Ayával ütköztet. Ám nem lépek tőle távolabb egy hajszálnyit sem, érzem forró kilégzését, bőrének párolgó hevét. - Megijesztettelek. Sajnálom. De mint látod, nem csak a vizet uralom. Ha bármi bajod esne, tűzzel bármikor vigyázhatok rád. Hát nem?- kérdem az arcomon bocsánatkérő mosollyal. Nem akartam bántani. Tényleg nem. A kérdés, hogy elhiszi-e. Megvárom, akar-e bármit tenni, mondani. S ha nem, kezem nyújtom neki. - Menjünk vissza, rendben? Séta közben megszáradhatunk- mondom, hiszen mindkettőnkben heves tűz lobog, amit segítségül hívhatunk, ha kell.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Csüt. Aug. 08, 2013 9:58 pm

to: Jordan Abban bízom, hogy a sötét elfedi arcomnak minden fájdalmas rándulását, melyet akaratlanul teszek. A fájdalom most nem fizikailag ér engem, hanem inkább belülről. Nagyon régen találkoztam olyannal, aki egyszerre csal mosolyt az arcomra és kelt ragyogást a szemeimbe, közben megrémít azzal amit tesz. És mindezt egyidejűleg. Ha nem lenne bennem más, talán most boldog lennék és ez lenne az uralkodó érzés, amit hagyok kibontakozni, de így ... Így csak a félelem fokozódik bennem. Most már attól is félek, hogy Neki ez nem tetszik és erősebb lesz nálam. Már nem csak arra kell koncentrálnom, hogy Őt ne engedjem felszínre, de arra is, hogy ne változzak át véletlenül egy kifejlett sárkánnyá. Teljes alakom Danhez képest óriási, még a végén kárt okoznék benne. Nem tervezem, de ... bármi megeshet ha elvesztem önuralmamat testem felett. Ez az este már így is elég meglepő. Sosem beszélek magamról senkinek ennyit, mint amennyit elmondtam neki. De hogy felvállaltam előtte ki vagyok, az már-már őrült dolog volt tőlem. Idegennek beszélni a sárkányok titkáról? Még jó hogy apám nem él, különben nagy bajban lennék nyilván. Hangja, ahogy azt mondja Nagyon is tudja, belülről bizalommal kecsegtet, csak nem tudom higgyek-e magamnak. Gondolataimból a vízből felcsapó lángok térítenek vissza a való világba. Újra megijedek, de nem keresem a menekülő útvonalat, hanem Danhez lépek, amolyan védelmet keresve. A mutatvány gyönyörű, ezt el kell ismerni és az is különleges, hogy vízi lény lévén, ennyire jól kijövünk egymással a különbözőségek ellenére. Körülöttünk a tűz és a víz is összhangban vannak egymással. Lehunyom szemem és mély levegőt veszek. Szavaira bólintok némán egyet, de nem nézek rá. Nem gondoltam, hogy a karjaiba vesz, de be kell vallanom, túl jó érzés volt a közelében lenni, megérinteni. Szorosan bújok hozzá, átkarolom nyakát, fejemet pedig ráhajtom a karomra, orrom még így is bőréhez ért. A hideg víz kellemesen érinti lábfejemet, de a tengertől egyelőre ennyi épp elég. Talán a kedvéért képes lennék idővel legyőzni a víztől való viszolygásomat is, de megértés kell hozzá, bizalom és kitartás. Végre újra talaj a lábam alatt. Szárazföld. Senki nem tudja elhinni, hogy nekem mekkora megkönnyebbülés ez. Kezem hagyom lecsúszni magam mellé és abban a pillanatba szorítom is ökölbe. - Tudod, hogy most mennyire közel állok ahhoz, hogy Ayát ne tudjam visszafogni? - öklöm remegni kezd. - De nem akarom ... Nem akarlak vele büntetni, hisz nem tettél rosszat ... semmi rosszat. - győzködöm magam hátha erőt merítek belőle. Felnézek és találkozok tekintetével és bocsánatkérő mosolyával. Én is mosolyogni kezdek, akaratlanul is. Válaszolni akarok, de kezét meglátva elgondolkodok picit a továbbiakon, végül döntöttem. Megfogtam felém nyújtott kezét. - Akkor vigyázz ránk. - szándékosan mondtam többesszámban. Minden bizonnyal nincs többlet tartalma szavainak, de jó, hogy valakinek még így is fontos vagyok. Tizennyolc éves korom óta egyedül voltam és csak magamra számíthattam. Magamat kellett megvédeni, mert senki nem volt mellettem, aki megtette volna, vagy csak támaszkodhattam volna.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Kedd Aug. 13, 2013 10:18 am

to: Soraya A narfoknak van egy olyan tulajdonsága, hogy közelebb vannak egymáshoz és az emberekhez, mint általában a halandók lenni szoktak. És minden humanoid élőlényhez közelebb is tudunk kerülni, jobban érezni minden rezdülésüket, könnyebben megismerni, ha nem is kiismerni őket. Így Sora, ha akarja is, nem olyan könnyen tudja elrejteni fájdalmát, rémületét. Bár úgy érzékelem, viszonylag őszinte akar lenni velem, nem is tudná igazán rejteni, hogy mi az a plusz félelem, amit az ad a lényéhez, hogy voltaképpen tűzből van és a tűz élteti. - Figyelj... Csak nagyon lassan szólalok meg. Egyrészt azért, mert karjaimból kint letéve szeretném látni, ahogy megnyugszik picit, tudnom kell, képes lesz-e, vissza akarja-e tartani Ayát. Megérdemelném, hogy kibújjon belőle a sárkány és tüzet okádva megpróbáljon elpusztítani, igaz, nem tudna kárt tenni bennem. Sem tűzzel, sem vízzel semmiképp. Fizikai erejével próbálkozhatna ugyan, sárkány alakban bizonyára képes lenne elkapni, elhajítani. De a narfok azonnal gyógyulnak, ha általuk uralt elem felszínéhez érnek, s így a vízparton én egyáltalán nem vagyok veszélyben. Viszont veszélybe sikerült sodornom őt anélkül, hogy belegondoltam volna, mit teszek, és ezért némileg haragszom magamra. - Rosszat talán nem, de óvatlan voltam, nem figyeltem. Szóval de, megérdemlem, és jogosan vállalok bármit, amit... Szükségesnek érzel- nem tudom, hogyan fogalmazzam. Valóban büntetésnek érezném Aya jelenlétét? Talán nem tudom kezelni őt, de lehet, hogy meg tudnám érteni. Elvégre narf vagyok. Ha én nem, akkor ki? Megfogja kezem, ez megnyugtat valamelyest. Azért, mert nem érzi szükségét, hogy távol maradjon, és azért is, mert nem remeg a keze, nem dühös, nem forróbb semmivel, mint amilyen eddig volt. Arcomon, szám sarkában végre egy enyhe mosoly tűnik fel, mely inkább békítő szándékú még, mint valódi felhőtlen öröm jele. - Szóval sajnálom, de ígérem, hogy többé nem fordul elő. És rendben. Én is inkább úgy látom jónak, ha vigyázok rátok ahelyett, hogy pusztítalak. Nyelek egyet. Vajon ez elég ahhoz, hogy ideiglenesen megnyugodjon, megbocsásson? A bizonyításhoz ennél jóval hosszabb időre lesz szükség. Ha már megfogta kezem, nem is engedem el az övét, szelíden vezetem befelé, ahová eredetileg indultunk el.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Kedd Aug. 13, 2013 6:11 pm

to: Jordan Mit tegyek? Mit kellene tennem? Vajon jó döntés lenne, ha hagynám, hogy a "kedves" Aya kitombolja magát kicsit? Valahogy nem érzem azt a biztosságot, amit a döntésekkor szoktam. Most bizonytalan vagyok és félek kicsit. Nem hallgathatok a bennem bujkáló ördögre. Én vagyok a főnök és az számít én mit érzek. Igen. És én kedvelem Dant, nem haragszom rá azért, hogy becsábított a vízbe. Saját akaratomból döntöttem úgy, hogy követem őt. Szóval akkor kinek is a hibája? Hát az enyém, mert túl bevállalós voltam. Le akarom küzdeni a félelmeimet a vízzel kapcsolatban és ez kezdetnek úgy gondolom nem volt rossz ötlet. Vagy csak egy kicsit. Megrémültem és én is meggondolatlan voltam. Talán nem kellett volna annyira elzárkóznom a helyzettől. Túl komolyan vettem mindent, pedig jó móka lett volna. Esetleg ... máskor. -Hm? - tekintete olyan bűnbánó, hogy lassan nekem is bűntudatom van azért, mert bűntudata van miattam. Valahogy biztosítanom kellene arról, hogy helyesen döntött, de hogyan? Nem mászhatok rá és nem is akarok. Talán egy ölelés sokat segítene, de mi van akkor, ha félre érti? Ha ugyancsak rámászásnak értelmezné? Legyen bármilyen aranyos és kedves srác is, mégsem tudhatom mik lennének a reakciói. - Dan, kérlek te is figyelj rám. Attól, mert nem vagyok egy, még van saját akaratom. Gondolod, ha én nem akartam volna veled lenni, akkor bemegyek utánad? Persze, a tenger még így is megrémít, mert hatalmas erővel bír, de ... ez nem a te hibád. Kérlek semmiért se érezd magad bűnösnek, jó? - igyekszem mosolyogni, de még belül remegek, kívül azonban el tudtam nyomni ezt a késztetést. Tekintetem szemeiről szájára siklik, majd vissza. Jó érzés megfogni a kezét. Istenem ... én tényleg vonzódom hozzá. Ha ezt megtudja ő vagy Aya ... én meghalok zavaromban. Elsüllyedek egy vulkán belsejében és soha többé nem jövök ki onnan. - És még én vagyok a negatív. Mosolyogj Dan. - kérem és nem utasítom. Nem szoktam parancsolgatni és nem vele fogom elkezdeni. Én is mosolygok rá, ahogy elindulunk vissza a pizzériába ... kézen fogva. - Megismételjük valamikor? - teszem fel többértelműen a kérdésemet. Ezt értheti a pizzázásra, a sétára, a beszélgetésre és az iménti tengeres dologra is. Ha elég bátor vagyok, ő sem érzi majd magát rosszul és most ez a lényeg. Hogy boldog legyen, mint én. Mert ma délután végig az voltam és tudom nem fog megváltozni. Nem hagyom, nem engedem, hogy másképp alakuljanak a dolgok, mint ahogy én most jelenleg elképzelem. Ő és én ... Nem, én már annak örülök, hogy barátként gondol rám és nem egy rémséges szörnyként, aki skizofréniával szenved.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Csüt. Aug. 15, 2013 10:53 am

to: Soraya Amikor a szemébe nézek óvatosan, azt persze rögtön látom, milyen mély nyomot sikerült sajnos hagynom lelkében az előbbivel. Összekapcsolódik tekintetünk, és nem érzem magam fairnek, amiért el akarom kerülni Ayát, amikor az imént szerencsétlen módon én is összeeresztettem őt a számára legrosszabb oldalammal, a ténnyel, hogy maga a víz vagyok. Még ha mellette tűz is kicsit. Szavai valahol mégis megnyugtatnak. Végül is, ha így vesszük, valóban volt a helyzetben döntési joga, és inkább velem jött, mint a szárazföldön maradt. Ezek után elég gáznak érzem magam, ha csak arra gondolok, én talán nem maradtam volna, ha hirtelen Ayává változik. Vajon nem maradtam volna, tényleg? Ne érezzem bűnösnek magam. Nem, most egész más érzés kapta el és szorongatja a torkomat, de ezt nem tudom szavakba önteni. Talán a világért sem akarnék olyasmit tenni, ami miatt itt hagy engem. És erre pont most jöttem rá, amikor majdnem megkockáztattam, hogy mondjuk sárkány alakban búcsú nélkül menjen el. - Jól van... Oké. Elhiszem, hogy nem dőlt össze a világ - mosolyodom el, ahogy elindulok befelé. Kicsit meglepetten nézek rá szavait követően. Megismételni, de mit? Mire érti? Mert nem hiszem, hogy az egészre, ami eddig velünk, köztünk történt. - Persze, gondolom - vonom meg gyengén a vállamat, és bár a válasz kicsit tétovának hangozhat, azért egyértelmű igen. Csak nem tudom pontosan, hogy mire mondok igent vele. Kezét csak az ajtónál engedem el, ahogy magam elé húzom, és kinyitom előtte a nyílászárót, hogy beléphessen rajta. Visszakísérem az asztalhoz, kihúzom a széket, megvárom, míg leül, majd én magam is helyet foglalok. Közben jól esik, hogy nem tud végig követni a tekintetével, szükségem van rá, hogy kicsit ne lásson, míg gondolkodom. Elveszi az eszem? Könnyen lehet. De miért teszi - és miért hagyom? - Válasszunk valamit, akkor - mondom megkönnyebbülő hangon, és elkezdem fürkészni a kikészített étlapot.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Csüt. Aug. 15, 2013 9:57 pm

to: Jordan Nem tudom miféle késztetés ez, amit érzek. Sosem akartam még ennyire visszafogni az érzelmeimet és Ayát. Eddig úgy volt, hogy ha elő akart jönni, akkor engedtem neki. Elvégre ő tényleg jobban kezeli az ilyen szituációkat és szinte minden mást is. Tudja mikor mit kell mondani, sokkal magabiztosabb és talpraesettebb nálam. Bátrabb és nem fél önmaga lenni. És én? Én pont nem ilyen vagyok. Mindig rejtegettem magam. Nem mentem sehova sem, mert attól tartottam, hogy Aya előbukkan és nem tudom kezelni a helyzetet, vagy az nem tudja, akivel összefutok. Éppen ezért szerelmesedtem bele azt hiszem az olvasásba, mert az nem társasági dolog, hanem jól megvagyok egyedül a könyvemmel. Már egy külön szobát is kénytelen voltam otthon kialakítani, mert olyan sok könyvem lett az évek alatt. Száz év ... akkor is száz év. Vajon Dan hogy fogja fogadni? Érdekli egyáltalán, hogy mennyivel vagyok idősebb nála? Vagy egyáltalán a vízilények hogy öregszenek? Gondolom nem úgy, mint mi. Mire gondol most? Bár lenne valami képességem, ami segít megértenem Dant. Olyan rossz, hogy miattam bűntudata van, mikor csak felakarta fedni előttem, hogy ki is ő. Tényleg megtiszteltetésnek érzem ezt, mert tudom bízik bennem. Az pedig, hogy a hülyeségeim, a skizofréniám és a sárkánylétem mellett bízik bennem, az jó érzés. Melegséggel tölt el és újra feléleszti a lángot a testemben. A tűz és a víz vonzza egymást ... de miért ennyire? Szemei mint egy labirintus, mely nem ereszti azt, aki áldozatául esik, csak hogy én nem akarok menekülni. - Na, ezt a Dant jobban szeretem. - mosolyogva mutatok szabad kezem mutatóujjával az arcára. Szép a mosolya, ettől csak még helyesebb és még kevésbé akarom elrontani az esténket. Nem titkolom, hogy szeretnék máskor is összefutni vele és beszélgetni mindenféléről. Esetleg elérni, hogy Ayát is elfogadja, bár most úgy érzem, hogy nem okozna már neki sem gondot, ha felszínre tört volna az imént. Megértette, hogy milyen nehéz nekem. Ez az este már most is jól alakul. Egy baráti vacsora. Igen, most ez jól jön. Valaki, akire számíthatok, akiben bízhatok. Egy barát, vagy talán ... Nem, kétlem, hogy többként gondolna rám. Fogalmam sincs, milyen amikor valaki szeret. Felnevetek, ahogy válaszol nekem. Látszik nem tudja mire gondolok, de egyelőre nem mondom meg neki konkrétan, majd odabent. Most nem akarom elrontani ezt. Meleg érzés fogni a kezét. Soha ... soha senki nem fogta meg a kezemet így. Vagy egyáltalán sehogy sem. Amikor először tetszett nekem valaki, akkor még túl félénk voltam ehhez és sokkal másabbak is voltak a szokások mint most. Nem voltak ennyire közvetlenek az emberek, a fajtámbeliekkel meg főleg nem. Ha rájöttek, hogy sárkány az illető, volt aki megdobálta rohadt gyümölcsökkel és hasonlókkal, amik a keze ügyébe kerültek. Talán ezért nem vagyok az a szociális beállítottságú. Többnyire megvagyok nélkülük. Örülök, hogy nem siettünk a pizzázóba vissza, így több ideig foghattam a kezét. Mosolyogva léptem be az étterem és mentem vissza az asztalunkhoz. Ilyenkor legalább nincs nagy forgalom és nem kell attól félni, hogy elfoglalja más. Jordan tényleg úriember, kihúzza a széket is nekem. Nem merek szétnézni, hogy néznek-e minket. Teljesen zavarban vagyok a kint történtek miatt. becsukom kicsit a szemem, majd mikor ismét kinyitom, Ő már előttem ül, ahogy ezelőtt. Kezeimet az asztalra teszem. Fogalmam sincs mit várok. - Azt hiszem a tengerit ezek után főleg kihagyom. Szóval kérem az eredeti gyrososat. - határozott hangom cseppet sem tükrözi a belsőmet. Fejemet kicsit oldalra döntöm és úgy várom választását. - Tudod ... az előbb arra céloztam, hogy esetleg máskor is ... bemehetnénk a víííízbe ... mint az előbb ... - most már cseppet sem érzem az iménti határozottságot, de azt igen, hogy arcom égni kezd és jól tudom, hogy zavarba jöttem, pedig nincs igazából okom.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Vas. Szept. 29, 2013 9:01 am

to: Soraya Próbálom megérteni. Minden másodperccel inkább azt érzem, hogy próbálom tudni, amit ő tud, látni, amit ő lát. Nem tudom másképp megfogalmazni, valamiféle biztonságérzetet akarok magamnak is és neki is - talán tény, hogy megtámadhatna sárkányként, én pedig használhatnék ellene vízmágiát, de miért is tegyem, miért tenné meg ezt ő? Nem volna értelme, semmi a világon, és én nagyon szeretném hinni, hogy ez így is marad. Nem így szoktam gondolkodni, ez tény. Mélázva, lassú léptekkel indulni fel a parton, vissza oda, ahonnan ez az egész lavina elindult: a pizzériába. Még tekintetében sem tudok olvasni most. Szavai sem árulnak el többet, mint azt, hogy kezd egy kicsit megnyugodni végre. Sajnálnám, ha nem lenne így, és nevetése biztatóan hat. Mire visszaérünk, az ajtónál elengedem kezét, kinyitom előtte, megvárom, míg belép. Mikor a széket is betoltam, melyen helyet foglalt, akkor ülök csak le én is, és bólintva hallgatom meg szavait. Azonban a vízről való gondolatánál meglepetten kapom fel a fejemet. - Meglep, hogy ezt mondod. Mármint, az előbb inkább úgy tűnt, ez volt a legrosszabb lépés, amit csak elkövethettem. Mondhatom, különös- mosolygom meg, bevallom, eléggé értetlenül. - Nem kell azt éreztetned velem, hogy nem hibáztam, mert nagyon jól tudom, hogy igen. De tudod, azért kedves, hogy ezt mondod. Nem, abszolút nem várom el. Közben megérkezik a pincér, és örülök is, hogy Sora gondolkodhat a válaszon és a szavaimon addig, míg mindkettőnk helyében leadom a rendelést. Majd csak utána fordítom újra őrá a tekintetem, megállapítom, hogy iménti zavara is enyhült valamelyest, és mosolya is visszatért. - Persze mivel nem haraptad le a fejem, talán valamit mégis csak jól csinálhattam- engedem meg magamnak az óvatos megjegyzést. Hogy vajon miért érzem ettől megkönnyebbülve magam? Mert nem veszett el az esély. Az esély "még magam sem tudom, mire".

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Hétf. Szept. 30, 2013 11:29 pm

to: Jordan Sok kérdés merült fel bennem, míg visszafelé sétáltunk a pizzériához, de akárhányszor arra gondolok, hogy fogja a kezem és mégsem akar tőlem semmit ... sőt, sokkal kedvesebb, mint valaha bárki is volt. Igen szórakoztató társaság és hálás vagyok amiért nem néz bolondnak. - Igazi Úriember vagy Dan. - mosolygom meg ahogy ismét kinyitja nekem az ajtót. Régen sok férfi volt udvarias a nőkkel, attól függetlenül is, hogy akartak-e közeledni hozzá, vagy sem. Ez volt a szokás. Manapság pedig szinte ritkaságszámba mennek azok, akik csak egy kicsit is figyelmesek másokkal. A pizzériában újra magunk elé vesszük az étlapot, noha nem változtattam meg a választásomat. Továbbra is a gyrosos mellett teszem le a voksomat. De addig is míg választ ő is, el tudom játszani azt, hogy leköti a figyelmemet. Nem akarom, hogy azt lássa, hogy rajta kívül más nem érdekel. Mert igen, ez a helyzet. Ötletem sincs, mi a fenéért is vagyok én ma a tengerparton és "randizok" egy idegennel, akiről még csak nem is tudtam semmit az elején. Az imént pedig képes voltam bemenni a tengerbe, a hozzá vezető ösvényen, csak miatta. Ha más kérte volna ugyan ezt, hogy menjek utána, biztosra veszem, hogy azonnal rávágom a nemleges választ. De Jordan nem valaki más. Ő egy narf és kedvelem őt. Szent sárkány! - Cseppet sem azért mondtam, mert ezt várnád el tőlem. Lehet, hogy nemrég még úgy tartottam, hogy felelőtlenség volt egy ... engem a vízbe hívni, de ha én magam nem akartam volna a közeledben lenni, akkor nem mentem volna utánad. Volt választásom. Nem kényszerítettél semmire. - rámosolygok és megérinteném kézfejét az asztalon, de végül csak leteszem a kezét az övé mellé. - Ha nem rettegnék a víztől, biztosan jobban élveztem volna és én szeretném élvezni. Ezért szeretném ha megismételnénk. - lehajtom a fejem kissé, ez úttal leteszem az étlapot is. Mély levegőt veszek és igyekszek nem arra gondolni, hogy mekkora bolondot csinálok magamból a hangulatingadozásaimmal és folyton ellentmondó tetteimmel. Halkan felnevetek, majd újra ránézek. - Igen. Valamit tényleg nagyon jól csinálsz. Van benned valami, ami miatt most sokkal könnyebb Ayát visszatartanom, mint úgy általában. Rég éreztem magam ilyen jól, mint ma este veled. Köszönöm. - csak Aya meg ne tudja.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Pént. Jan. 03, 2014 8:56 pm

to: Soraya Eltöprengek a szavain. Egy úriember megmozdulása lenne a vízbe invitálni a tűzokádó sárkányt? Olyan rövid ideje ismerjük egymást, hogy úgy kezdem érezni, ez a botlás még éppen megbocsátható. De mégsem mindegy, megbocsát-e. Még alig kaptam meg a lehetőséget, hogy megismerjem, nem szeretném egyúttal azonnal el is veszíteni. - Hízelgő. De egy úriembeg egészen más, mint én. Talán még sosem volt dolgod igazival, mert én nem vagyok az. Lehetnek-e egy úriembernek piszkos gondolatai arról, hogy érintsen egy nőt, akit alig ismer? Akit alig egy kis ideje látott először, és akinek a nevét is épp csak tudja. Tudom róla, hogy kettős személyisége több kockázatot és veszélyt rejt, mint bármilyen kapcsolat, mégis arra csábít, hogy akarjak hozzá közelebb kerülni. Hogy miért, azt nem tudom. Magam sem tudom. A szemébe nézve pedig ugyanezt a tanácstalanságot látom. Miért vagyunk itt? Mi hozott ide minket? Mi tart itt? Talán soha nem fog fény derülni rá. De miért ne lenne jogunk rá, hogy addig is mindketten jól érezzünk magunkat? Komolyan felel, én is elhatározom hát, hogy korrektül válaszolok neki. - Valóban felelőtlenség volt. De legalább rávezetett, mennyire fontos nekem már most, hogy jól érezd magad, hogy nyugodt legyél. Az igaz, hogy nem kényszerítettem. De vajon örömmel tette meg mindazt, amit? Tudom, látom, hogy jól érzi magát velem. Érzem. Netán megőrültem volna? - De rettegsz. Ez az én hibám, én is tudom, nem kell kedveskedned. Nem tudom megmagyarázni, de talán nem is akarom. Ilyen vagyok, te pedig másmilyen. A kérdés az, most mit érzel. A kérdés az, meggyűlölsz-e. Remélem, hogy nem. Tudom, hogy nem! Elmosolyodom. Szeretné élvezni? Ez nem sok mindent jelenthet nekem, csak azt, hogy velem akar lenni. Még ezen az áron is, akár. És ez sokatmondó! - Az volt a célod, hogy visszatartsd őt? Úgy értem... Most könnyebb. Miattam. De jó ez neked? Ezt szeretted volna? Engem? Hirtelen bukik ki belőlem a kérdés. Mit számít vajon, hogy engem akart-e? Talán én őt akartam, pont őt? Talán igen. De ezt egyelőre nem tudhatja meg. Jobb, ha csak kérdezek, mint az, ha válaszolok is.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Pént. Jan. 03, 2014 11:47 pm

to: Jordan Mintha a béke szigetén lennék. Képtelenségnek tűnik, hogy Aya nem vette át az uralmat a testünk felett és nem torkolta le Jordant az imént. Kivételesnek érzem magam mellette és talán épp ez ad nekem erőt visszatartani a bennem rejlő gonoszt. A sötétben nem kellemes lenni. Legalábbis én nagyon utálom, mikor odaszáműznek. De azt hiszem megtaláltam a fényem. Csak nem tudom mit tegyek. Mit mondjak? Mit lépjek? Elmondjam neki, vagy inkább tartsam meg magamnak? - Elhiheted, volt szerencsém úriemberekkel találkozni és nagyon is sok hasonlóságot látok köztetek. Ezért nem is értem, miért ellenkezel. - manapság pedig szinte kincs egy olyan férfi, aki ennyire udvarias és tiszteletteljesen viselkedik. Úgy is elérem, hogy higgyen nekem előbb vagy utóbb. Viszont nem ülhetünk itt az est további részében némán és terelhetjük a kínosabb témákat a bizonytalanságunk miatt. Felkeltette már korábban az érdeklődésemet ahogy most is. Már most fontos neki, hogy jól érezzem magam? De miért? Nem is ismer és mégis többet tud rólam, mint bárki más. - Ostoba vagy, mert nincs okom gyűlölni téged. Igen, rettegek, de ez a létemmel együtt jár. Nem te találtad ki, hogy a tüzet a víz könnyű szerrel kioltsa. Vagy igen? - nem vádolom semmiért sem. Tudom, hogy csak jót akart, hogy nem akart ártani. Ha nem lennék sárkány, akkor tudom, hogy élvezném a vizet, nagyokat úsznék a tengerben és nem attól tartanék, hogyha mélyebben megyek bele, majd elnyel és a lángom kialszik. Olyan vagyok mint egy lámpás. A testem a sérülékeny üveghez hasonlítható, mely megvédi a tüzet a széltől és minden mástól, ami elpusztíthatja. De ha ez a védő fal megsérül ... Én legalább kétszer olyan sérülékeny is vagyok, mint más, hisz sosem leszek egy egész, csak két fél, két darab. Továbbra is lehajtott fejjel bámulok magam elé az asztalra egészen addig a pillanatig, míg olyat kérdez, amire nem számítottam. Zavarom kiteljesedik. Sosem hoztak ennyire zavarba és úgy gondoltam nem is tudnak, de tévedtem. - Hogy mi? Én egyáltalán nem akartam ezt, hogy így legyen. Vagyis persze, amióta tudom, hogy Aya van, azon vagyok, hogy el tudjam őt zárni. Nem gondolhatod, hogy szándékosan csaltalak ide. Ha ... ha tudom, hogy Aya mit tervez, akkor minden bizonnyal nem jövök el. Magadra hagytalak volna minden bűntudat nélkül. Mert jobbnak láttam volna, ha azzal a tudattal élsz, hogy átvertelek. Akkor utálnál és elkerülnél. Nem tennélek ki annak a veszélynek aki bennem él. - ha már elkezdtem, akkor mindent elmondok neki. Jobb ha most őszinte vagyok vele, mint később csalódjon bennem. Nem akarom elveszíteni, de nem lehetek önző, nem kényszeríthetem rá magam. - De igen, valahogy könnyebb visszatartanom. Mintha felerősítetted volna bennem a tüzet, ami az árnyékba taszítja. Elhiheted, ez nem volt szándékos. Nálunk magasabb erők döntenek sorsunkról. - hangom elhalkul. Jól át kell gondolnom, be akarom-e fejezni ezt a monológot, mert nem tudom ő mit érez most. Mit érez irántam. Fel kell vállalnom. Inkább most hagyjon itt, mint jobban belezúgjak és pofára essek. - Nem mi döntünk arról, hogy ... kibe szeretünk bele. - lassan felemelem fejem, hogy lássam reakcióját és tekintetét, de félek attól, amit láthatok. Nem szeretném, hogy azt higgye ezzel az utóbbi mondatommal megakarom sérteni, vagy azt éreztetni, hogy ha én választhatok, akkor eszem ágában sem lett volna beleszeretni. Nincs semmiféle kifogásom az ellen, mi ő, vagy hogy néz ki. Épp ellenkezőleg. Túlságosan helyes és kedves ahhoz, hogy engem szeressen. - Nem tartom magam hozzád méltónak. - visszahúzom a kezemet is. Felvállaltam, hogy beleszerettem, de most ostobának érzem magam.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Kedd Jan. 14, 2014 1:41 pm

to: Soraya Megnyugtató a tény, hogy nincs nehéz dolgom Sorával, bármilyen csúnyán is hangzik ez. Annyiból mindenképpen, hogy nem küldte magát a nyakamba a másik énje, akivel idővel talán megbirkóznék, de egyelőre biztosan nehezemre esne, hogy itt maradjak, ha nyilvánvalóan azok a céljai, amik... Nos, voltak eddig is. Persze a másik szempont az, hogy nem is behálózni akarom a lányt, vagy elcsábítani. Félig udvariasságból hívtam el erre a kis esti sétára, és az, hogy a saját ostobaságomból következően megbotránkoztattam és talán meg is bántottam, már az én saram. De továbbra sem akarok ennek az egész témának valami érzelgős oldalról nyitni, nem vagyok az az erőszakosan ismerkedős fajta, és a világért sem neveznék egy ilyen szerencsétlenül sikerült találkát randinak. Csak szeretnék végre én is megkönnyebbülni, és csupán örülni annak, hogy megismertem őt. Mert ez kétségtelen. - Ez csak valamiféle keveredése ösztönöknek és neveltetésnek. Egyébként szinte biztos, hogy csak te akadtál rá, úgy értem, nyilván létezik még sok olyan srác, mint én, de eddig engem sem sokan vettek rá, hogy hívjam el őket ide vagy oda. Hogy ez mire is akar célzás lenni, nem tudom. Nem hiszem, hogy ugyanitt lennénk akkor is, ha Aya nem lett volna olyan, amilyen, azaz a maga módján kissé erőszakos. De biztosan van oka, hogy azóta is itt vagyok, és a légkör egyre kellemesebb. Talán csak annyi, hogy kellett már a társaság, de lehetséges, hogy ennél itt jóval többről van szó. Kissé elnevetem magam, amikor nekem tulajdonítaná tűz és víz ellentétének felfedezését. Nem, igaza van. Ez a dolog valóban nem csak az én hülyeségemen múlt, és ennek egy könnyed sóhaj révén adok hangot. Ám koncentrációm máris újra felerősödik, és Sorára összpontosul, amíg a lány belemászik ebbe a különös, kissé drámai monológba Ayáról. Nem tudom, miért támad különös érzés a gyomromban, amikor ilyen kedvesen beszél? - És jobb lett volna nem eljönnöd? Megkímélted volna magad pár dologtól, az igaz. De nem ismertelek volna meg- jegyzem meg mintegy kíváncsiságból. Aztán hallgatom, ahogy tovább beszél. Magasabb erők döntenek rólunk, mondja. Ebben ugyan nem hiszek, de abban már igen, hogy nekünk nagyon is van a dolgokba beleszólási jogunk. Ám utolsó szavai végképp ledöbbentenek. Beleszeretni? Úgy érti, belém? Fél napja ha ismerjük egymást... Az nem lehet, azt nem hiszem el. Nyelek egyet. Viszont a gyomromban az érzés egyre erősödik. Minden bizonnyal elmondhatnám neki, hogy álmodozó dolognak gondolom a szerelmet és az ilyesmi érzéseket, és nem látom értelmét ilyeneket kijelenteni valakiről alig néhány órányi ismeretség után. De helyette csak elmosolyodom, ki tudja, talán zavarba is jövök. Mert nem tudok neki mit mondani. Tényleg nem. És nem azért, mert nem akarnám, hogy belém szeressen, vagy mert képtelennek érezném rá magam, hogy ugyanezt tegyem. Egyszerűen csak... Érzem, hogy lehetséges, amiről beszél. Hogy elkezdhetsz valakihez úgy vonzódni ennyi idő alatt is, hogy másnap is látni akard, és azután is. Mert én is akarom őt. Holnap is.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Szer. Jan. 15, 2014 11:57 pm

to: Jordan Azt hiszem ma este nagyot csalódtam Ayában, persze pozitív értelemben. Például volt lehetősége előjönni, mikor törékenyebb voltam, mikor engedtem a falamból, de ő mégsem lépett semmit. Talán kezdene megváltozni? Nem tartom igazán valószínűnek ezt a lehetőséget, de minden esetben ezzel is számolni kell. Vagy is én szeretnék. Jó lenne, ha nem kellene harcolnunk egymással. Ha megférnénk ketten egy testben. Nem hiszem, hogy olyan nagy kérés lenne egy normális élet. Ha újra kezdhetném azt életemet, biztos nem csinálnék semmit sem másként és nem is bántam meg semmit, maximum Aya kalandjait. Olyan jó lenne, ha azt a valamit ami köztem és Dan között alakul, bármi is legyen az, nem rontaná el. Jó végre valakivel beszélgetni anélkül, hogy elítélne, vagy lenézne azért aki vagyok. És attól sem kell tartanom, hogy esetleg volt már köztünk valami intim dolog. Nem is azért, mert ... Hát ... Csak rá kell nézni. Nyilván sok nő odaadná a fél karját is azért, hogy most a helyemben legyenek, ha utána megkaphatják őt. Sportolóként sok rajongója lehet és ez az egyik ami miatt kellemetlenül érzem magam, hogy azt sem tudom kicsoda. Ezen viszont változtatok amint hazaértem. Most még nem akarok elmenni. Még vele akarok maradni. - Akkor nagyon jó neveltetést kaptál. - most nem igazán értem, hova akar ezzel kilyukadni, de boldog vagyok, hogy Ayának mégis sikerült rábeszélnie. Tetszik ahogy nevet és biztosra veszem, ha nem épp egy kellemetlen vallomás közepette tartanék, vele nevettem volna. Ő pont olyan, aki már azzal boldoggá teszi az embert, hogy nevet, vagy mosolyog. Pozitív irányban megdobja az ember hangulatát, bármilyen alacsonyan legyen is. - Jobb lett volna-e? Lehet. Talán. Nem tudom. Tényleg nem. Csak abban vagyok biztos, hogy nagyon jól érzem magam veled és tegyük fel, ha mindezt tudom előre, hogy így alakul majd az este, de mégsem jöttem volna el, akkor életem végéig utáltam volna magam. - bántana a dolog, hogy nem adtam lehetőséget neki. Eddig azt hittem, hogy nem hozhatom magam kellemetlenebb helyzetbe, mint amikor elmondtam neki, hogy skizofrén vagyok. De, lehetséges. Újra és újra olyat teszek, vagy mondok, amitől zavarba jövök. Tiszta ostoba vagyok, hogy előbb beszélek és csak utána esik le igazán, hogy mit is mondtam. Bevallani valakinek, hogy beleszerettem, nos nem épp az én stílusom. Ez az első alkalom életem során, hogy ezt teszem és talán rossz személynek. Félek, hogy majd most fogja azt mondani, hogy köszöni szépen, de belőlem ennyi épp elég volt, majd feláll és itt hagy. Utána pedig soha többé nem találkozunk, vagy ha mégis, akkor elfordítja a tekintetét, mint aki észre sem vett. Kezeimet az ölembe ejtem és inkább őket nézem. - Sajnálom. Ostoba dolog volt részemről ezt bevallani. Inkább vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit, csak ... ne menj el. - szeretném ha maradna, ha még jobban megismerhetném és adna nekem egy esélyt.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Szomb. Jan. 25, 2014 2:33 pm

to: Soraya Bókjai kedvesek. Eddig sem volt kétségem felőle, hogy Sora nem az a típusú lány, aki odadobja magát eléd, majd amiután cafatjaira esett a csalódástól, mindezért csakis téged tesz meg hibásnak, vagy akár a körülményeket. Ő jobban vigyáz magára, és jobban vigyáz arra is, mint mond és mit gondol komolyan. Mégis, amikor azt mondja, hogy belém szeretett, nem tűnik vicceskedőnek. Így aztán teljesen komoly maradok, bár vannak kétségeim felőle, lehet-e ilyesmit érezni valaki iránt ilyen rövid idő alatt. Csak elmosolyodom egy kicsit, ahogy a neveltetésemet dicséri. Nos, nem tudom, egyszerűen csak visszafogott vagyok, mert nincs hová elszállnom magamtól. Átlagos alaknak tartom magam, legfeljebb odafigyelek arra, hogy hogyan nézek ki és hogy viselkedem. Ha ez számára ilyen sokat jelent, akkor kezdek örülni. Ezek szerint a mai világban sem kevés a jelentősége annak, ha valaki tudatosan él egy kicsit. - Én is jól érzem magam - erősítem meg egyetértésem azzal, amit ő mond. Tény, hogy nem csak ő nem tudja, mi lett volna, ha. Ha nem jövök el, ha nem jön el, ha nem ismerjük meg egymást egy kicsit jobban. Hülyén hangzik, és sablonosan is, de valószínűleg mindketten azért vagyunk így, mert ennek így kellett történnie, és nem is fogjuk megbánni a dolgot. Én legalábbis biztosan nem bánom, és eszemben sincs, hogy itt hagyjam Sorát. Így aztán furcsa a hirtelen jött kijelentés, hogy az iménti szavait, amiket végül is bóknak vehettem nyugodtan, inkább visszaszívja, csak - ne menjek el? - Nem akartam elmenni - mondom meglepve válaszul. Sietek a tudtára adni ezt, mielőtt még komolyabban megrémülhetne. Szerintem nem is adtam rá okot, hogy azt higgye, magára akarom hagyni. Igaz, történt ma már egy s más félreérthető, szóval nem ez lenne az első alkalom, hogy valami nem pontosan úgy sül el, ahogy vártuk. De még mindig mindketten itt vagyunk, és állítjuk, hogy jól érezzük magunkat. És biztos így van, mert nem is figyeltem rá, mikor telt el annyi idő, hogy már hozzánk is a pizzát nekünk. Kissé hátrébb húzódom, hogy helyet adjak a pincérnek, aki leteszi a tányérokat, megnézi, minden rendben van-e, majd egy általam gyorsan elmormolt köszönöm hallatán távozik is. Visszaemelem a pillantásom Sorára. - Talán most együnk - javaslom. - Addig pedig gondolkodhatunk, mi legyen aztán. Úgy általában, akár - jegyzem meg, és valóban ez a tervem. Minden másodpercnyi némaságot arra akarok használni, hogy megértsem ezt a helyzetet, és eldöntsem, én mit szeretnék. De vajon mit szeretne ő, aki az előbb már olyan hirtelen a tudtomra adta az éledező érzéseit?

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Vas. Jan. 26, 2014 5:54 pm

to: Jordan Néha butának érzem magam, amiért kifejezetten őszintén beszélek Dannel és mindent kimondok amit gondolok. Jobb lenne, ha egy kicsit ... Ayás lennék. Nem olyan rossz ő, csak hát annyira nem értjük meg egymást, hogy harcolunk állandóan a "hatalomért" e test felett. Szerintem ha megbeszélnénk, akkor nyilván működhetne is a dolog de hát, nem hajlandó szóba állni velem, csak ha fel akar bosszantani. Ahogy Dant nézem többször eszembe jut, hogy vajon Aya, ha igazán megismerné és legalább olyan remek délutánt töltene vele, mint én, akkor is elvenné-e tőlem ezt a boldogságot. Mert tény, boldog vagyok Dannel és jól érzem magam. Nem foglalkozok a gondjaimmal és okom sincs keseregni semmin sem. Bátorságot merítek bizalmából és fokozatosan nyílok meg neki. Lehet nem szerencsés pár óra után olyat mondani, hogy beleszeretni meg hasonlók, de ha kell visszavonok mindent. Semmissé már nem tehetem és az emlékeiből sem törölhetem ki, de tehetek úgy, mintha. - Megkönnyebbülés számomra, hogy a kezdetleges nehézségek ellenére is jól érzed magad velem. - egy apró mosoly jelenik meg szám sarkában. Furcsa. Érzem azt a bizonyos vibrációt és vonzalmat irányába, de sehogy sem érzem a késztetést, hogy most a nyakába ugorjak, vagy rávessem magam. Talán velem van a baj? Azt leszámítva, hogy skizofrén vagyok hosszú évek óta. Manapság már ez a szokás, nem? Találkozni vele, majd szobára menni. Ha jól gondolom ezt sosem fogom megérteni. Felkapom fejem hirtelen válaszára. Meglep, pedig biztos voltam, hogy megfordult a fejében. Most már kicsit megnyugodhatok és bátrabban mosolyoghatok az előttem ülő férfira. - Féltem hogy ... hogy én ... mi - nehezen tudom szavakba önteni, hogy mire gondolok. Pontosan ez vagyok én. Egy megtestesült bizonytalanság. Talán most épp időben jött meg a pizza ahhoz, hogy ne kelljen befejeznem a mondandómat, amit valószínűleg nem is kellene, mert az arcomra van írva mit gondoltam. Ahogy megérzem a pizza isteni illatát, a hasam helyeslően konstatálja, hogy itt volt az ideje. Pirulva kapom a kezeim a hasamra. - Bocsánat. Nem emlékszem hogy reggeliztem-e. - ajkamba harapok, majd közelebb húzom a tányéromat. - Én tudom mi lesz ez után. - az órára néz, majd újra Dan-re. - De hogy te hogy döntesz, azt nem tudom. - fogom a kést és a villát, majd szépen felszeletelem a tányéromon lévő vacsorát. Nem szólok semmit, hogy Ő is had gondolkodjon. Bár ha nem vagyunk ugyanazon a véleményen, akkor nem tudom hova vezethet ez. Mindenesetre szórakozni még így is lehet. - Jó étvágyat. - felnézek rá szempilláim alól, sunyin elmosolyodok csak hogy tudja én is itt vagyok és nem kell hiányolnia. Viszont ez így még csak jobb lesz, ha hagyom a párocskát romantikázni tovább. - Hmm, ez csirke. Bután hangzik, de csak csirke húst eszem. - újabb falatot veszek a számba, hogy hamar elfogyjon az ami a tányéromon van.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Vas. Jan. 26, 2014 9:15 pm

to: Soraya Figyelem őt, és egyre természetesebbnek hat számomra az, hogy itt vagyok, hogy vele vagyok. Nem olyan meglepő már, és ahogy kezdem szokni a mosolyát és a rezdüléseit, már csak azon töprengem, vajon mi lesz ez, és hogyan működhetne hosszabb távon is. Elvégre nem egy hétköznapi lánnyal van dolgom, és ezt több értelmében is elmondhatom. Nem, hiszen sárkány, fenyegető erejű lény, még ha rám, aki vízből vagyok és fényből, alapvetően nincs is akkora veszéllyel, mint én őrá. Ezt sajnos ma már én, bolond bizonyítottam is neki, és csoda, hogy még csak képen sem törölt érte. Bizonyára kedvel, bár ezt másból is tudom. És hogy számára kérdéses, én jól érzem-e vele magam? Erre mindenképp tudok mit mondani, és őszintén szólva muszáj is, hogy reagáljak rá. - Jól érzem magam veled. Nem kell, hogy kétségeid legyenek - erősítem meg a hitét még egyszer. Hányszor kell még megtennem? Nem az számít. Ha nem ezt mondogatnám, akkor valami mást mondogatnék. Tudom, hogy lenne olyan, aki százszor is elmondaná, milyen szépek a szemei, vagy mennyire komolyan gondolja ezt a kapcsolatot. Ismerheti ezeket a típusú férfiakat is. Ezért mondok én mást. Pontosan azt, amit gondolok, és sem nem kevesebbet, sem többet annál. Tapintatosan a pizzára vonom figyelmemet, legalábbis a látszatot tekintve, amikor hebegni-habogni kezd. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát dolgok miatt, amiket kimondott, mert épp így látta jónak. Én igazán szeretném elhinni, hogy anélkül is a lehető legnagyobb bizalommal fordulunk egymás felé a helyzettől telhetően, hogy folyamatosan mondogatnánk ezt egymásnak. Nekilát a pizzának, és már emelem az első falatot a számhoz én is, amikor újra szól. Hangja nem az iménti - azonnal felismerem, akárcsak a tekintetet, mely az eddig megismert Sorához nem igazán társult. Csak ahhoz a lányhoz, akit délelőtt ismertem meg. Aki az ő másik fele. Szemeim megvillannak, ezer gondolat söpör át az agyamon. Mit kellene tennem? Mit kellene mondanom? Nincs itt az ideje annak, hogy szembe tudjunk nézni egymással, ezt már csak azért is észreveszem, mert Aya szinte azonnal eltűnik. Figyelmeztetni akar? Halvány, de elégedett mosoly jelenik meg a szám sarkában. Érdeklem őt. - Akkor jól jártál ezzel a választással - felelem kissé tompán, kissé lassan Sorának. Bevallom, gondolatban valahol máshol járok. Vajon Aya ugyanolyan kíváncsi rám, mint én rá? Ha igen, miért nem maradt tovább köreinkben? Elvégre Sora már elmondta, hogy a tudatának másik fele szereti elrejteni előle az emlékeit. A közös emlékeiket, melyeket inkább magának tartogat. Hogy ezzel bántani vagy védeni akarja azt az ártatlan teremtést, akit én megismertem, nem lehet eldönteni. Lehetséges, hogy mindkettő igaz. Körvonalazódnak a fejemben dolgok arról, mit tehetnék, mit kellene tennem. De mindegyik bonyolult, mind nehezen kivitelezhető... Jobb lenne most elengednem magam, és csak Sorára figyelnem. Aya előbb utóbb megunja majd ezt, biztos vagyok benne. És akkor megismerem.

About...
Soraya Hayes

Sárkány

Nem: :

Aktivitás-pontok: :
97

Valódi kor: :
35

Kapcsolatok: :

> Jordan Giorgio Barx <

Rionei lakhely: :
Tengerpart / Via Servita 3.

Foglalkozás: :
°°Modell

Emlékek: :

Semmire nem emlékszem, csak keresem az elveszett múltat és az emlékeimet.

Hozzászólások száma: :
62

Regisztráció: :
2013. Feb. 05.

Megjegyzések: :

Aya

"I don't know whether to worship at your feet or spank the living sh*t out of you" - Fifty Shades Darker

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Hétf. Jan. 27, 2014 6:24 pm

to: Jordan Aprólékosan felvágom a tányéromon lévő pizzát. Van aki kigúnyolt már azért, mert én szó szerint feldarabolom, majdhogynem úgy, mint a rántott húst szokták. Nincs meg az a szeletke, ami rendszerint jellemzi. Nekem így tetszik, így szeretem fogyasztani. Szinte képes vagyok elveszni benne, de most nem tehetem, hiszen társaságom van. És nem is akármilyen. Dan kedves srác és aggódik értem. Úgy ahogy én nem akarom őt megbántani, ő sem akar engem és szerintem egy baráti vacsorának ilyennek kell lennie. Még ha én túl nyíltan is beszéltem vele az imént. Viszont miért érzem magam furcsán egyik pillanatról a másikra, miközben ő is megnyugtat engem? Lehet, hogy valamiről lemaradtam volna? Talán ... talán Aya itt volt? Vele? Ha igen, vajon mit mondott, mit tett? Istenem! Nem akarom, hogy elrontsa ami ma este volt, van vagy lesz, mert én jól érzem magam. Miért nem lehet nekem olyan személyiségem, akivel jól kijövök? Persze, akkor nem lenne rá szükség, mert magam lehetnék. Olyan rég éreztem magam egyedül, hogy már azt sem tudom mi az a magány, holott nem nagyon érintkezem emberekkel. Viszont Dan még mindig itt van, még ha esetleg Aya itt is volt. Tehát nem tehetett semmi szörnyűségeset. Ha most rákérdeznék, az udvariatlanság lenne? Mert azt kérte, hogy amíg eszünk gondolkodjunk mind a ketten. Ő most mire gondolhat? Kérdésére már nem felelek, csak óvatosan bólintok és valami ühüm féle hangot adok ki. Nagyon szeretem a csirkét. A világon a legfinomabb hús. A halat egyáltalán nem szeretem, bár a mai nap után nem hiszem hogy képes is lennék rá. Még a végén minden halban Jordant látnám. Ez hülyeség, ő nem sellő. Elmosolyodom, de hirtelen váltok is vissza, mert még azt hinné rajta mosolygok. Csak ez a gondolat túl abszurd ahhoz, hogy kibírjam pókerarccal. Óvatosan felnézek szempilláim alól, hogy lássam arcát. Látni szeretném hogy változott-e valami. Mondjuk a tekintete. Ugyan úgy néz még most is rám? Nehéz megmondani úgy, hogy ő is a pizzáját nézi. Olyan, mintha zavarná valami, de nem mondja ki. Szüksége van időre. Addig eszek némán, míg el nem fogy az, ami előttem volt a tányéron. Nem emlékszem reggeliztem-e, de most már jól vagyok azt hiszem.

About...
Jordan Giorgio Barx

Vízilény

Aktivitás-pontok: :
77

Hozzászólások száma: :
48

Regisztráció: :
2012. May. 08.

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton Hétf. Jan. 27, 2014 9:44 pm

to: Soraya Figyelem. Az idő nem akar telni - én viszont legszívesebben pörgetnék most rajta. Nem azért, mert unatkoznék, hanem mert a következő lépés izgat. Nem igazán tudok most jobbat mondani erre, csak azt, hogy Aya ellenségessége valamelyest feltüzel. Elfelejtette volna, hogy bennem is vannak lángok, ugyanúgy, ahogyan őbenne? Legfeljebb bennem egyszerre van tűz és víz is, rám mindkettő igaz, hogy úgy fogalmazzak. Ha azt hiszi, hogy puhány módon hagyni fogom, hogy elszakítsa azt, ami össze akar minket fűzni Sorával, és így akarva vagy akaratlanul vele is, abban tévednie kell. Nem vagyok annyira esetlen, hiszen sportoló vagyok, vagy mi a szösz, a kitartásom a helyén. Felpillantok Sorára, riadt tekintetére biztató mosolyt igyekszem villantani. Talán ideje bevallanom, hogy Aya nem hagy nyugodni, valóban nem lehet csak úgy vállat rándítani afelett, ha valakinek két személyisége van. De miért kellene, hogy ez baj legyen? Hogy emiatt elmeneküljek? Nem fogok. - Ízlik, ugye? - kérdezem. Talán semleges. Talán untatom. Talán nem őt, de Ayát biztosan, és nem tudok elmenni emellett. Nem engedhetem, hogy kettészakadjon az akarata, ha rólam van szó. Tovább figyelem, miközben eszik, de nem akarom megijeszteni sem. Ahogy befejezzük, kifizetem a számlát - pontosabban egy nagyobb címletet, hagyok az asztalon, és szinte már állok is fel. Hová sietek ennyire? Nem tudom megmondani. Még mindig nyugodtan mosolygok Sorára, nem is sejtheti, hogyan háborog a magma mélyen bennem, miközben a tenger a szemeimben tökéletesen nyugodt, és a mosolyom is az. Bár talán vannak benne lángok, amik megérzik az én tomboló lángjaimat, de nem kell, hogy azt higgye, bármilyen negatív érzés fogott el. Nincs így. Már kint járunk az utcán, és egyetlen szó sem hangzik el közöttünk addig. Ő bizonyára fél kérdezni, és nekem ideje volna tennem valamit. Tennem azért, hogy bízzon bennem, hogy lássa, nincsen semmi gond. ÉS ugyanakkor vége is kellene legyen az estének, hiszen különben sosem lesz holnap, sosem jutunk tovább a kettőnk ügyével. Vagy a hármunkéval. - Tudom, hogy lassan ideje lenne búcsúznunk. Nem tudom, merre laksz, és nyilván nem bízol még bennem annyira, hogy első este hazakísérjelek, ami teljesen jogos. De meg kell ígérnem neked valamit. Mély levegő. Van-e bennem egy pillanatnyi kétség, hogy mit szól hozzá? Nos, nála minden kétesélyes, még inkább, mint egy átlagos lánynál. Ő jóval több annál, hogy meg tudnám becsülni, mit fog tenni, mit fog mondani. De most hajlandó vagyok kockáztatni - és jóval több vezet erre a döntésre, mint holmi kíváncsiság. Közelebb lépek hozzá, és jobbommal kissé sietősen, bár mégsem kapkodva simítok végig az arca élén. Aztán kezem a szemei elé emelem, hogy ne lássa, amikor közelebb hajolok hozzá, és szám az övére simítom. Nem agresszív, de egy elég határozott mozdulattal csókolom meg, amivel egyrészt a kérdéseire is választ akarok adni, és Aya fenyegetésére is válaszolok. Ez az, amit megígérek. És ha felpofoz, állítom, azon is csak mosolyogni fogok, mert tudom, hogy most pontosan ezt kellett tennem.

About...
Ajánlott tartalom

Tárgy: Re: Sora, Jordan: pizzéria a parton

Sora, Jordan: pizzéria a parton

1 / 2 oldal	Ugrás a következő oldalra : 1, 2

Sora, Jordan: pizzéria a parton

Sora, Jordan: pizzéria a parton

Similar topics

Similar topics