Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lesz a tömeg. Már több hete játsszák a Hobbit második részét, szerintem más sem számított arra, hogy ennyien eljönnek még most is. Még jó, hogy korábban jöttem. Igaz, hogy meg akartam venni előtte egy könyvet, de utána is lesz időm még. Hm, meg hát nem is sietek sehova sem. - Jó estét, miben segíthetek? - végre eljutottam a jegypénztárhoz. - Jó estét. Egy jegyet kérek a következő Hobbit 2-re. - míg a pénztáros a jegyemmel foglalkozik, addig előveszem a pénztárcámat a táskámból. Amilyen kicsi, olyan sok minden fér is bele. Miközben fizetek, megnézem alaposabban a férfit, aki kiszolgál. Nagyjából velem egykorú lehet. Rövid barna haj, talán két-három napos borosta, barna szem. Egész helyes, de azt hiszem nem mozdulnék rá. Nem azért, mert nem az esetem, csak úgy... nem szokásom bárkinél is kezdeményezni. Nekem így is jó, hogy nincs pasim. Nem kell odafigyelnem, mikor kinek mit mondok, senkihez sem kell igazodnom. Szeretek a magam feje után menni. A spontán dolgok jobbak, mint az előre lefixáltak. - Tessék, jó szórakozást. - kedvesen mosolyog és le sem veszi rólam a szemeit. - Köszönöm. - viszonozom a mosolyt. Kedvesnek tűnik. Azt hiszem. Elveszem a jegyet és elindulok a terem felé. Útközben megveszem a kukoricámat és az üdítőmet is. A moziterem még félig üres. Remek, nem szeretem a helyemet megkeresni, mikor már zsúfolásig vannak a sorok. Szerencsére a felső sorok egyikében kaptam helyet, nagyjából középtájon. 3D-s filmeket szeretem innen nézni. Igazából a többi filmet is. Lent csak a szemem fájdul meg a közelségtől. Itt jobb. Leteszem az üdítőmet a pohártartóba, majd helyet foglalok. A táskámat leteszem a lábamhoz, hogy figyelni tudjak rá. Mondjuk még nem volt rá példa, hogy loptak volna itt, de jobb az elővigyázatosság, nem? Sajtos kuki, mert azt szeretem. Belecsipegetek, hisz úgy is megmaradna, ha most nem ennék belőle. Sosem tudom megenni az összeset, mindig marad, a film hosszúságától függetlenül. Kíváncsi vagyok, hogy ül-e mellettem valaki, vagy szabadok lesznek a székek. Nem szeretek egyedül mozizni, de nincs senki akit elhozhatnék magammal. Talán barátkoznom kellene. Talán.
Moziba támadt kedvem menni. Egy jó szórakozáshoz végül is sosincs késő! Buszra szállok és egy jó negyedórányi utazás után meg is érkezek. A busz pont a pláza előtt tesz le. Még nem voltam itt. Mesélték, hogy nagyon jó és a boltokban jó göncöket lehet venni, de engem nem izgatott túlzottan. Mikor belépek elámulok. Minden csillog villog. Azt hiszem már is jól érzem magam. Az egyik kávézó üvegezett pultjáról csinos kis csokis muffinok ˇkacsintgatnak” a látogatókra, egyből összefut a nyál a számban és odasietek, talán ez még nem árt meg. - Estét hölgyem mit tetszik? –hangzik a kérdés a pult mögül. Egy töpörödött nénike kukucskál ki a kávégép mögül, előszörre észre sem vettem. - Jó estét, egy csokis muffint szeretnék, elvitelre. Lekapja a polcról zacskóba csomagolja és a kezembe nyomja, fizetek és magára hagyom a kávégéppel. Felfelé menet a mozgólépcsőn gyorsan harapok egy hatalmasat a csokibombából, ami eszméletlen finom. A mozi felé menet végül nem tudok ellenállni a csábításnak és az egészet felfalom. Tele is leszek vele mint a duda és csak fintorral nézek a hatalmas kukoricásvödrökkel sétáló emberekre. Kis időbe telik még felfogom mekkora tömeg van a mozinál, és meg is döbbenek rendesen. Valami katasztrófa! Kis csellel előre furakszom a pénztárig és míg az éppen ott járó úr kotorászik én bepattanok elé. Szerencsém van. A pénztárnál egy kedves ismerősöm ücsörög. -Szia David! Tudom nem szabadna, de adnál gyorsan egy jegyet… mondjuk aaaa… Hobbit 2re? Mielőtt meglincselnek? - Emma, hát ide fújt a szél? Persze! Előkapom pénztárcámat és fizetek is gyorsan. Várok… a jegy sehol… - Khm… Föld hívja Davidet! Milyen lányról álmodozol már megint? - Jaj ne haragudj! Futás! Kezembe nyomja a jegyet és el is illanok onnan. Hátra sem nézek. Azért mégis csak oda eszik a fene a büféhez és veszek egy üdítőt mert úgy érzem a muffin úszni akar, aztán a bejárathoz megyek. Remélem nem lesznek sokan a teremben mert azt rühellem. A fiú ad egy szemcsit. a jegyem egy kedvesnek tűnő, kb velem egykorú lány mellé szól. Lehuppanok mellé.
Miért nem tudok én egyszer úgy moziba jönni, hogy ne kellene egyedül végigülnöm az unalmas reklámokat. Biztos sokkal izgalmasabb élményt nyújtana, ha lenne kivel megbeszélni, hogy mit várunk az épp aktuálisan nézendő filmtől és miért, vagy kibeszélni a benne szereplő pasikat ... Áh, nekem minden alkalommal ha filmről vagy moziról van szó, rögtön be kell zárkóznom, csak mert ezt általában Drew-val csináltam régen. Drew nincs itt és remélhetőleg nem is lesz. Bár hiányzik ez tény, de jobb nekem úgy, hogy az apám nem tudja merre vagyok. A terem fokozatosan telik meg emberekkel és egyre kínosabban kezdem magam érezni, amiért nincs partnerem. Na jó, ne nyavalyogjak már. Ez is csak az én hibám, szóval most csendben végigülöm a filmet. Lassan iszogatni kezdem az üdítőmet, mert tudom magamról jól, hogy mindig marad a végére egy kevés, de melegen már nem olyan finom. A kukorica nem zavar ha marad, legalább lesz otthonra is egy kis rágcsa a filmjeimhez, amik még a gépemen vannak. Lehet estére is ki kellene találnom valamit. Talán ... nem is tudom. Majd lesz valami. Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy leült mellém egy lány. Nem leszek tapintatlan és udvariatlan, nem fogom megbámulni. De azért kíváncsi vagyok rá és a kíváncsiságom nyer. Kicsit oldalra fordítom a fejem. Muszáj vagyok elmosolyodni azon, hogy vörös. Nem túl sok vörös hajú lánnyal találkoztam mostanában és ezt kicsit viccesnek találom. Azt hiszem hangosan is kuncogtam. Akaratlanul persze. Kezeimet gyorsan a szám elé helyeztem, miután biztonságosan letettem az ölembe a kukoricámat. - Ne haragudj én nem ... nem rajtad nevettem. Csupán csak ... öhm ... - most mit mondjak neki? De most komolyan. - Csak szórakoztatónak találom, hogy te is vörös fürtökkel rendelkezel. Ennyi. - vissza fordítottam gyorsan a fejem a vászon felé és hátradőltem. - Valamint észrevettem, hogy az egész teremben, csak mi ketten vagyunk vörösek és egymás mellé szól a jegyünk is. - újra mosolyogni kezdek. - Az én nevem Zoe. Örülök, hogy találkoztunk. - kicsit oldalra hajtom a fejem, miközben a lányt nézem. Minden bizonnyal jó kis napnak nézünk elébe. Let's move.
Fél szemmel lesem a lányt… fura szerzetnek tűnik így első ránézésre, ezt főleg öltözéke miatt gondolom. Arca kedvességet sugároz, akár a film végére csevegni is fogunk. Szöszmötölni kezdek a táskámmal meg az üdítömmel, hogy minden a maga helyére kerüljön, pl az üditő ne a gatyámra hanem a pohártartóba kerüljön… jaj csak kellett volna kukoricát venni. Én hülye, mindig a teremben kívánom meg a kukoricát, na mindegy. Hallom mond valamit, odafordulok hozzá és kedvesen rámosolygok. - Nem hallottam, hogy nevettél, de nyugi, nem eszlek meg. Nem haragszom. Elgondolkozok és szélesen elvigyorodom. - Ennyire ijesztő vagyok? Körülnézek, és tényleg, mi ketten szinte lángolunk a teremben vörös hajunkkal a sok szőke, fekete és barna hajú ember között. - A kasszás fiú biztos megjegyezte hova kaptad a jegyet és melléd ültetett… úgy is úgy el volt merengve… biztos a helyedet véste eszébe. Kacsintok egyet. Véletlenül sem akarok tévhiteket gerjeszteni, csupán jól jött ki David merengése és a lány gondolatmenete. Jó hangulatom lesz egyből. - Emma. Én is örülök! Örülök, hogy van még egy ilyen lángocska ebben a városban rajtam kívül. Így majd kettönket nézik közlekedési lámpának. Belekortyolok üdítömbe aztán gyorsan vissza is rakom a tartóba mert a lámpák kialszanak a vászonra pedig kiírják hogy vegyük fel a szemüveget, és mint mindig elkezdődik a negyedórás reklám. A második film reklámja szó szerint bevágódik közénk, vicsorgó szörnyeivel és hangeffektjeivel. Ijedten ugrok meg és felsikkantok. A reklámot utána csukott szemmel nézem végig és csak akkor nyitom ki mikor lassú, kellemes zene szólal meg. - Ez durva volt! Mondom félig Zoénak félig magamnak. Elnevetem magam saját szerencsétlenkedésemen.Na ez az a film, amit soha de soha nem fogok megnézni, ha törik, ha szakad! Még nem kezdődik a film, így oda fordulok Zoéhoz. - Milyen filmeket szeretsz? Pl az ilyeneket mint az elöbbi? És… gondolom szereted az ilyen filmeket, mint a Hobbit. Naná! Jaj ilyen hülye kérdést… Most én jövök a zavarba jövéssel, a kapkodással, meg a magyarázkodással.
