Nem érdekelnek az emberek. Se más. A nemtörődömség azt jelenti, hogy nem hajkurászom nőket, és nem szaladok a vér után sem. Ami van, azt elfogadom, de gyűlölöm elismerni, hogy valami nincs és harcolnom kell érte. Kegyelemre ne számítson tőlem senki. Nem csupán gyilkos vagyok, hanem kínzó. Nem csak vámpír, hanem szörnyeteg. Ez a dolgom, ez a létem és ez az élvezetem, és vigyázat, nagyon durva függőséget okozok.

Sötétszőke haj, kékeszöld szem. Nem a legfehérebb bőr, hideg, eltéveszthetetlen mosoly. Határozott tekintet, perzselően jeges pillantás. Nem szép dolog ezt kerek perec kimondani, de tökéletes testem van, ami mindenkinek kellene, de nagyon megválogatom, kinek adjam oda. Van ízlésem. Még akkor is, ha bárkinek a nyakát eltépem szívesen.

Nyugaton születtem és nőttem fel egy igen gazdag és hírhedt családban egyetlen kölyökként. Martaléka lettem a hírnévnek és az örökös diplomácia iránti rajongásnak. Úgy lettem nevelve, hogy a legjobb feleséget szerezhessem meg magamnak a legnagyobb hozománnyal, de szépen szólva is félrement valami a képletben. Nem kellett a legjobb feleség. Egyáltalán nem is kellett feleség. Miért ne lehetett volna akárhány akármilyen nő az enyém? Bár mégsem igazán nőztem. Ugyanis egyedül is tökéletes vagyok, minek rontsam el?
Felénk az a konzervatív szokás dívott, hogy az ember gyereke házasodjon meg, mielőtt még az első szőrszál kinőne az állán. Nekem ez azt jelentette, hogy tizenhét évesen már nős voltam, aztán alig voltam húsz, amikor a nőm bemondta az unalmast az első, utolsó és azóta sem lévő gyerekem születése közben. A mai napig nem értem, miért várták tőlem, hogy a lányt, aki tizennégy sem volt a házasságunkkor, bármilyen fontos okkal kímélni fogom. Azért adták, hogy megtanuljam rajta, milyen a magamévá tenni valakit, vagy nem? Mondjuk apám nem enyhén megszedte a fejemet, mikor meghalt a nő. Szerinte nem arra volt való, amire használtam. Azt hiszem, azóta neki és nekem semmiben sem sikerült egyetértenünk. Odalett tehát a família nagy álma, ennyit úgymond rólam. A szó szoros értelmében mentem a vérbe.
Elhagytam Brüsszelt, Németországban kerestem boldogulást. Vagy inkább újabb elrontható próbálkozási lehetőségeket. Pénzem éppenséggel volt, de újra becsúszott a hiba a számításomba, meg persze másokéba is. Azzal a bizonyos pénzzel én ugyanis nagyon nem bántam se jól, se körültekintően. Hamar elszórtam, aztán bunyózni voltam kénytelen az életemért. Márpedig a ragyogó, verőfényes életemet, amit sokszor töltöttem nők szállodai szobáiban, de még többször a legelegánsabb bárokban kószálva, nem cseréltem volna fel semmivel. Legfeljebb egy ugyanilyen élettel, ami esetleg örökké tart. Ám hamarosan az utcán fetrengtem a koszban, véresen. Azt sem bántam igazán, abban is volt előny. Kihasználtam a lehetőségeimet világ életemben, azt csináltam, meg mondjuk most is azt csinálom, amit én akarok. Sőt leginkább mindenkivel azt csináltatom, de nem kell megijedni, csak bizonyos ideig van szükségem mások szolgálatára, aztán mehetnek a halálba. Akár szó szerint. Ezzel a hozzáállással meg még szép, hogy guszta voltam a vámpíroknak, akikről egészen addig semmit nem tudtam, míg egy este az egyik nem kapott el, és át nem változtatott.
Nagy élmény, mondhatom. Se nő nem volt, se csinos, se ki nem tanított rendesen, megint magamra lettem utalva. Immáron simán megszereztem magamnak mindazt, amire szükségem lehetett: vért, nőt, pénzt, ingóságokat. Vakon nyomultam minden helyzetben, állandóan csak az előre irányát ismertem, nem törődtem semmivel és senkivel. Igaz is, most sem teszem.
Elmentem Németország után a jó öreg Franciahonba is. Megofgtam pár csinos és kevésbé csinos nyakat, bár igazság szerint nincs különösebben undorkérdés nálam, mert férfiakat is meg-megharapok, ha érzem rajta, hogy naponta fürdik. Nekem csak vér kell. És pénz. És minden, ami kényelem. Az életmódom igazán fennkölt: olykor mocsokban fetrengek, olykor baldachinos ágyban. A változatosság gyönyörködtet, és a legszebb öröm a káröröm. Mindezeket tudva rólam, örülhettek, hogy most Rionéba jöttem. Itt még nagyobb vérengzésre számítsatok. Nem csak kegyelem nincs. Addig kínzom magam körül a világot, amíg mindenki át nem éli, amiket én éltem át. Szórakozzatok jól! Én is azt teszem.