Általános jellemzőik
A vadászoknak többféle csoportja van. Mivel Rione városában rengeteg természetellenes faj előfordul, akik lassan túl hatalmas erővel rendelkeznek ahhoz, hogy egy átlagos halandó képességek segítségével felvértezhesse magát ellenük, a vadászoknak több specializált csoportja jelent meg. Ez legfőképpen céljaikban, hozzáállásukban, de nem ritkán jellemükben és képességeikben is különbséget jelent.

Felismerésük
A vadászokból árad az a fajta mágia, melyet más természetfeletti lények egy kis összpontosítással képesek lehetnek felismerni, ha azelőtt találkoztak már vadásszal, vagy tudják, "mit keressenek". Ám külsőre a vadászok teljesen emberiek, így a halandóknak nem, de nagyobb tömegben semmilyen más lénynek sem tűnik fel, kivel állnak szemben, felismerésükhöz tehát előismeretekre van szükség. A vadászok pedig általában okosak, megfontoltak annyiból, hogy nem használják nagyzolásból a képességeiket.

Specializálódott csoportjaik
Vámpírvadászok
Vérvadászok
Mágusvadászok
Szörnyvadászok

Általában véve róluk, történetükről
A vámpírvadászok természetesen nem létezhettek előbb, mint ahogy a vámpírok száma a világban nagy sebességgel nőni kezdett. Eleinte családok, dinasztiák, klánok alakultak, hogy olyan gyermekeket neveljenek fel, akik képesek testi- és lelki erejük segítségével szembeszállni ezekkel a vérszívó szörnyetegekkel. Technikájuk akkor még igen kevés volt a vámpírok ellen.
A későbbi generációk során, de még mindig több száz, sőt ezernél is több évvel ezelőtt fejlődött ki az a titokzatos vámpírvadász harci technika, melynek tökéletesítésével és gyakorlásával a vadászoknak végre esélyük lehetett a vérivókkal szemben.
A mai napig rejtélyesek ezek a bizonyos harci elemek, melyek mentális és fizikai megvalósulásuk során egyaránt alkalmasak támadásra és védekezésre. A vámpírölők, akik átestek a beavatáson, minden harc során egyre fejlődnek, és fegyvereik mellett számíthatnak ezekre a képességekre is.
Természetesen nem minden vámpírvadász akart az lenni, ami, de ha már azzá lett, nincs igazán visszaút. A vámpírvadász haláláig nem lehet már rendes halandó többé, így jobban jár, ha megtanulja használni a rejtélyes eredetű képességeket. Voltak ugyan vámpírvadászok, akik próbáltak nem törődni az őket ért változással, de életük nem volt olyan, mint egy halandóé. A képességeik, melyeket sosem használtak, a hosszú évek során megbomlasztották elméjüket, és őrületbe sodorták őket.

Vadásszá válás
A vadásszá válásra nem is igazán alkalmas a fent említett beavatódás szó. Sokkal inkább egyfajta sokk éri az embert, aminek oka egy vámpírral való találkozás, pontosabban egy olyan megrázó találkozás, melynek során a leendő vadász megismeri egy vérszívó halálos mivoltát - akár harapás áldozata lesz, akár például egy közeli hozzátartozójával történik ilyesmi, és ő ennek szemtanújaként egyértelműen nem tud segíteni.
A sokk hatása folyamatos vagy robbanásszerű fájdalomérzet lehet, pulzáló félelem, mély depresszió vagy émelyítő kétségbeesés, mely főleg a trauma végett alakul ki. Ez csupán napok-hetek alatt múlik el az áldozat lelki alkatától függő gyorsasággal. Ekkor kezdenek körvonalazódni vadászként kapott képességei, melyeket lassan tanul meg kezelni, de annál hatásosabb lesz a számára a későbbiekben.
Azt a fajta sokkot és törést, mely a vadásszá válásakor éri az embert, sosem felejti el, de tanulhat belőle és felhasználhatja. A változás azonban még azokban is negatív emlékként tárolódik el, akik egyébként vártak rá, esetleg örültek neki, mert a lélekre ható energiák negatív hulláma ilyenkor elsöprő erejű, hogy aztán a vadász megkönnyebbülten koncentrálhasson az ártatlanoknak a vámpíroktól való védelmére, ami minden vámpírvadásznak eredendően feladata.

Viszonyuk más fajokkal
A vámpírvadászok alapvetően általában szívből gyűlölik a vámpírokat, akik miatt átszellemülésükkor pokoli fájdalmakat éltek át. Ám mégis vannak közöttük, akiknek az idők során szemléletük megváltozik. Nem minden vadász gyűlöli tehát a vérszívókat ugyanolyan vehemenciával, ráadásul ugyanilyen megosztó egyéniségek számukra a más fajhoz tartozók is.
Viszont gyakran adódhat vita a vámpírellenes, illetve a kevésbé önérzetes vadászok között, de azért általában kiállnak egymásért, hiszen közös céljuk az ártatlanok védelme, s ez általánosságban véve minden egyébnél fontosabb a számukra.

Bármi egyéb információ róluk
A vámpírvadászok különleges képességekkel bíró emberek, de ez nem jelenti azt, hogy szívósabbak lennének, vagy gyorsabban regenerálódnának a természetfeletti hatalmak használata nélkül is, ugyanúgy elkaphatnak betegségeket és belehalhatnak, de normál élettartamuk egyébként sem hosszabb az átlagos halandókénál. Mivel azonban veszélyes életet élnek, és a vámpírok képességeik miatt gyakorta kiemelkedő fontosságú áldozatnak tekintik őket (és persze céljaik miatt is), ezért nagyon kell vigyázniuk magukra, és alaposan be kell gyakorolniuk képességeik használatát.
Viszont a tény, hogy különösen jól ismerik a vámpírokat, lehetővé teszi nekik a következő alapképesség használatát:


A vámpírvadászok vére olyan fegyver, ami rendkívüli módon csábítja a vámpírokat. Ám abban az esetben, ha ez a vér nem a gyomron át jut el a vérszívó szervezetéig, hanem egy okozott seben át, lassítja a lények regenerációját, mivel egyfajta szétbontandó falat képez a seb összezárulását akadályozandó. Így ha a vadász a saját véréből készített úgyszólván méregbe mártott pengét, lövedéket vagy bármi mást alkalmaz, de ha csak saját sebét hozzáérinti is a vámpíréhoz, azzal meg tudja akadályozni annak azonnali begyógyulását.

by: Kyraih

Általában véve róluk, történetükről
A vér fontos. A szervezetben kell keringjen, nem pedig valaki máséban, aki meginni szeretné - ezt vallják, és ők fejlődtek a legtovább, és lettek e legbrutálisabb démon-gyilkosok annak érdekében, hogy életfilozófiájukhoz alkalmazkodni tudjanak. Mindenki ellen vannak, aki vért iszik, és a legkíméletlenebbek minden vadász körül. Aki vért iszik, annak pusztulnia kell, mondják, miközben egyébként azzá váltak, amit gyűlölnek, s a vérivók vére erősíti őket magukat is, de erre aligha büszkék - később kitérek rá.
Ritkán őrülnek meg azért, mert ne használnák a képességeiket, viszont sokan közülük lelketlen vadásszá fejlődnek, és a legdurvább esetekben maguk is kiszívják áldozatuk vérének egy részét, hogy még erősebbek legyenek, és visszaszerezzék a csatában elvesztett erejüket.

Vadásszá válás
A vadásszá válás során egyfajta sokk éri az embert, aminek oka egy vérivóval való találkozás, pontosabban egy olyan megrázó találkozás, melynek során a leendő vadász megismeri egy vérszívó halálos mivoltát - akár harapás áldozata lesz, akár például egy közeli hozzátartozójával történik ilyesmi, és ő ennek szemtanújaként egyértelműen nem tud segíteni.
A sokk hatása folyamatos vagy robbanásszerű fájdalomérzet lehet, pulzáló félelem, mély depresszió vagy émelyítő kétségbeesés, mely főleg a trauma végett alakul ki. Ez csupán napok-hetek alatt múlik el az áldozat lelki alkatától függő gyorsasággal. Ekkor kezdenek körvonalazódni vadászként kapott képességei, melyeket lassan tanul meg kezelni, de annál hatásosabb lesz a számára a későbbiekben.
Azt a fajta sokkot és törést, mely a vadásszá válásakor éri az embert, sosem felejti el, de tanulhat belőle és felhasználhatja. A változás azonban még azokban is negatív emlékként tárolódik el, akik egyébként vártak rá, esetleg örültek neki, mert a lélekre ható energiák negatív hulláma ilyenkor elsöprő erejű, és gyakran meg is marad. Az ilyen alakokat nem érdekli az ártatlanok védelme, csak a vérivók elpusztítására koncentrálnak, és nem ritkán maguk is ráébrednek a folyamat során, hogy őket pedig az áldozataik vére teszi különösen erőssé, ami elvakíthatja lényüket, és emberi mivoltukat egészen elnyelheti.

Viszonyuk más fajokkal
A vámpírvadászok alapvetően általában szívből gyűlölik azokat, akik miatt átszellemülésükkor pokoli fájdalmakat éltek át. Mással ritkán foglalkoznak, mint az ő elpusztításukkal, és a többi faj általában teljes mértékben hidegen hagyja őket.

Bármi egyéb információ róluk
Különleges képességük alapvetően az, hogy bármilyen vérivó lény DNS-ét a maguk oldalára fordíthatják, és vérével, nyálával, bármilyen "darabkájának" a szervezetükbe juttatásával felerősíthetik, meggyógyíthatják magukat. Ennek ára azonban, hogy az ilyen lények harapása jóformán megbénítja őket, a fogak jelenléte a testükben abszolút legyengíti őket.
Viszont a tény, hogy különösen jól ismerik a vérfogyasztókat, lehetővé teszi nekik a következő alapképesség használatát:


A vámpírvért erőszakkal elvevő és megivó vadász - csak azonnali fogyasztás esetén - képes rá, hogy a véren keresztül érzékelje a nedű tulajdonosának gondolatait, szándékait. Ha az ellenfél még elég fiatal és tapasztalatlan, akkor semmit nem tud ellene tenni, hogy a vadász az akaratában kutakodjon, ám ha elég idős, képes rá, hogy a következő harapással visszavegye ezt a bónuszképességet a vadásztól. Magától a képesség a vérmennyiségtől függő ideig tart ki, pár csepp vér esetén pár percig, de ha többet sikerül magához vennie a vadásznak, a kiürülés órák kérdése is lehet.

by: Kyraih

Általában véve róluk, történetükről
A mágusvadászok alapvetően azért is fejlődtek olyan irányba, ahogy, mert a mágia volt az, ami hatott rájuk. Ehhez természetesen kellett az (erről később szó lesz), hogy még halandóként egy mágus erőterének vonzásába kerüljenek, vagy annak valamely képessége hasson rájuk. Minden esetre ezek a vadászok maguk is ráhangolódtak leendő áldozataik varázserejére, és bár emiatt azok különösen erős hatással vannak rájuk, ez nem csak negatív, de pozitív eredményt is hozhat.
Voltak ugyan vámpírvadászok, akik próbáltak nem törődni az őket ért változással, de életük nem volt olyan, mint egy halandóé. A képességeik, melyeket sosem használtak, a hosszú évek során megbomlasztották elméjüket, és őrületbe sodorták őket.

Vadásszá válás
A vadásszá válásra nem is igazán alkalmas a fent említett beavatódás szó. Sokkal inkább egyfajta sokk éri az embert, aminek oka egy mágussal való találkozás, pontosabban egy olyan megrázó találkozás, melynek során a leendő vadász egy rá rendkívüli és veszélyes hatással lévő mágikus képesség erőterébe kerül, azaz egy mágus támadásának áldozatul esik.
A sokk hatása folyamatos vagy robbanásszerű fájdalomérzet lehet, pulzáló félelem, mély depresszió vagy émelyítő kétségbeesés, mely főleg a trauma végett alakul ki. Ez csupán napok-hetek alatt múlik el az áldozat lelki alkatától függő gyorsasággal. Ekkor kezdenek körvonalazódni vadászként kapott képességei, melyeket lassan tanul meg kezelni, de annál hatásosabb lesz a számára a későbbiekben.
Azt a fajta sokkot és törést, mely a vadásszá válásakor éri az embert, sosem felejti el, de tanulhat belőle és felhasználhatja. A változás azonban még azokban is negatív emlékként tárolódik el, akik egyébként vártak rá, esetleg örültek neki, mert a lélekre ható energiák negatív hulláma ilyenkor elsöprő erejű, hogy aztán a vadász eredményesen tudja maga oldalára fordítani a már ismert mágiák hatását, még akkor is, ha egyébként védekezni még kevésbé tud ellenük, ezek a saját képességeinek használatában is megerősítik őt.

Viszonyuk más fajokkal
A mágusvadászok alapvetően általában szívből gyűlölik a mágikus erejű lényeket, akik miatt átszellemülésükkor pokoli fájdalmakat éltek át. Nincs bajuk a többi fajjal, csak a mágusokéval, és ez jellemzi erejüket is. Az állatmágusok, vérmágusok és warlockok kivégzésre specializálódtak képességeik.

Bármi egyéb információ róluk
Ezek a lények egy mágus közelében még nagyobb hatással, és valószínűleg nagyobb sikerrel tudják alkalmazni képességeiket, viszont egy mágusnak jellemzően van a vérében, démonában, egész lényében valami olyan bűn, melyet ha a vadász testközelből él át, akkor maradandóan fertőződhet. Ha egy bizonyos bűn démonával sokszor találkozik és a hatása alá kerül, előfordulhat jellembeli torzulás is.
Viszont a tény, hogy különösen jól ismerik a vérfogyasztókat, lehetővé teszi nekik a következő alapképesség használatát:


Vajon léteznek? Ha eddig nem is hittek bennük azok az átokfajzatok, itt az ideje elkezdeniük. Ezzel a képességgel megáldva a vadász képes rá, hogy szavaival, valamiféle hangosan kimondott igével függetlenítse a mágus lelkének maradványait a benne élő démontól. A humanoid testben eluralkodik a démon, és mindössze egyetlen képességét képes használni: azt, hogy bűnös. Így tulajdonképpen a vadász támadhatja magát a démont, miközben a mágus képtelen arra, hogy bármilyen más (alapvető warlocki) képességét használja ellene a vérén, a bűnnel való megfertőzésen kívül. A képességhez a vadász koncentrációja szükséges, általában valamiféle szemmel verésnek kell megmaradnia a képesség fenntartásához.

by: Kyraih

Általában véve róluk, történetükről
Akadnak olyanok, akik nem szeretek az állatokat. Akadnak, akik fenevadnak és szörnynek nevezik őket. Nos, ha ezek a típusú emberek vadásszá válnak valamilyen "szörnyes kaland" révén, akkor belőlük lesznek a szörnyvadászok. Ellenségnek látnak mindenkit, aki emberi alakját képes levetkőzni valami más és több kedvéért, és minden vágyuk, hogy megvédjék tőlük az ártatlan halandókat.
Voltak ugyan vámpírvadászok, akik próbáltak nem törődni az őket ért változással, de életük nem volt olyan, mint egy halandóé. A képességeik, melyeket sosem használtak, a hosszú évek során megbomlasztották elméjüket, és őrületbe sodorták őket.

Vadásszá válás
Akiket egyszer megtámad egy szörny, azok mindvégig, amíg élnek, hisznek a mumusokban, a gonosz vadállatokban, a nagymacskák támadásaitól szörnyűvé tett gyermekmesékben. Sokszor lesznek paranoid jellemekké az őket ért sokktól, és talán még egy kiskutyára is nemet mondanak, de mindenképp ellenségüknek tekintik azokat, akik képesek valamilyen állat alakjába bújni.
A sokk hatása folyamatos vagy robbanásszerű fájdalomérzet lehet, pulzáló félelem, mély depresszió vagy émelyítő kétségbeesés, mely főleg a trauma végett alakul ki. Ez csupán napok-hetek alatt múlik el az áldozat lelki alkatától függő gyorsasággal. Ekkor kezdenek körvonalazódni vadászként kapott képességei, melyeket lassan tanul meg kezelni, de annál hatásosabb lesz a számára a későbbiekben.
Azt a fajta sokkot és törést, mely a vadásszá válásakor éri az embert, sosem felejti el, de tanulhat belőle és felhasználhatja. A változás azonban még azokban is negatív emlékként tárolódik el, akik egyébként vártak rá, esetleg örültek neki, mert a lélekre ható energiák negatív hulláma ilyenkor elsöprő erejű, hogy aztán a vadász megkönnyebbülten koncentrálhasson az ártatlanoknak a szörnyektől való védelmére, ami minden szörnyvadásznak eredendően vágya és feladata.

Viszonyuk más fajokkal
A szörnyvadászok általában azok, akik a legkönnyebben meggyőzhetőek arról, hogy minden egyes természetfeletti lény veszélyes, de leginkább mégis arra koncentrálnak, hogy kiiktassák a közülük állati alakkal is rendelkezőket. Ennek ellenére bárkivel harcba szállhatnak, aki rájuk támad, vagy valaki másra, akit ők, ha halandó, természetesen automatikusan megvédendő ártatlannak tekintenek.

Bármi egyéb információ róluk
A szörnyvadászok különleges képességekkel bíró emberek, de ez nem jelenti azt, hogy szívósabbak lennének, vagy gyorsabban regenerálódnának a természetfeletti hatalmak használata nélkül is, ugyanúgy elkaphatnak betegségeket és belehalhatnak, de normál élettartamuk egyébként sem hosszabb az átlagos halandókénál. Mivel azonban veszélyes életet élnek, ezért nagyon kell vigyázniuk magukra, és alaposan be kell gyakorolniuk képességeik használatát.
Viszont a tény, hogy különösen jól ismerik a szörnyeket, lehetővé teszi nekik a következő alapképesség használatát:


Elég egy jól irányzott pillantás a másik szemébe, és ha a vad véletlenül elkapja azt, miközben állati alakját mutatja ellenfele felé, akkor tudata ideiglenesen kettéhasad: a vadász akarata elég hozzá, hogy elássa az embert mélyen a szörnyben, és a farkas vagy sárkány a következő pillanattól kezdve csupán egy állat, és percekbe-órákba telhet, mire visszanyeri emberi tudatát. Addig ész és minden taktikai érzék nélkül támad vagy menekül a vadász hatalmával szemben.

by: Kyraih