Egyre jobban szeretem ezt a helyet. Rengeteget süt a nap és én sárkányként élvezem ezt. Nincs is annál jobb, amikor a szikrázó nap melege kellemesen simogatja az arcodat.
Mára semmit nem terveztem, csak azt, hogy megszabaduljak a tömegtől és a zajtól, hogy ki tudjak rekeszteni mindent és mindenkit a fejemből. Főleg egy valakit szeretnék kizárni a fejemből, a tudatomból, de úgyis tudom, hogy akárhogy is próbálnám, nem menne. Mindig itt lesz velem és ez kiábrándító. Ettől csak még rosszabbul érzem magam, hogy örökké harcolnom kell önmagammal. Egy másik énemmel. Elég kemény és megerőltető az, hogy én uralkodjak a testem felett és ne törjön ki abból a sötét világból, ahova ez idő alatt zárva van. Ahogy engem is be szokott zárni, ha ő van előtérben. Lelkileg már tényleg kikészültem a hadakozásban és habár néha megnyerem a csatát, akár csak most, de a háború vége még messze van. Sokat olvasok utána, hogy mit tudnék tenni ellene, hogy eltűnjön, vagy hogy tudnám legalább azt elérni, hogy ne viselkedjen úgy, ahogy. Teljesen megaláz mások előtt és kellemetlen helyzetekbe hoz. Valahol azt hallottam, hogy csak el kell érjem, hogy szerelmes legyen valakibe. De vajon mi lenne akkor, ha ő tényleg beleszeret valakibe, aki hasonló mint ő, de nekem nem jön be. Talán még taszítónak is találnám? Vagy itt van a fordított eset is. Előfordulhat az, hogy én leszek szerelmes. Tönkre tenné, csak hogy szenvedjek. valaki olyat kellene találnunk, akibe mind a ketten azonnal beleszeretünk. Vagy ha nem is azonnal, de idővel, néhány találkozás után, mindenképp. De ki maradna meg egy skizofrén sárkány mellett, aki sosem lesz egész, csak két fél.
Egy sziklán ülök és süttetem magam, miközben egy könyvet olvasok a skizofréniáról. Elég hülyén jöhet ki, hogy egy skizofrén pont erről olvas. De tudnom kell miért. Miért vagyok az és miért alakult ki? Rengeteg válaszra éhező kérdés van a fejemben, csakhogy évek óta nem tudok rájuk megoldást. Pedig nem egy-két évről van szó, hanem legalább százról. Ráadásul hozzám hasonlóval, sárkánnyal sem találkoztam mostanában, ami még inkább előtérbe helyezi azt, hogy magányos vagyok és egyedül érzem magam itt. Hiába van a város tele emberekkel és másokkal, ez akkor sem az igazi, mert senki nem értheti meg azt, ami velem történik. Legtöbbször kedvem támadna vissza alakulni azzá, aki valójában vagyok, de annyira félek attól, hogy kitagadnának ... Ők is.
Lapozok egyet a könyvben, mikor különös érzés fog el. Mintha lenne itt más is a közelben. Körbenézek a fák felé és az égre is feltekintek, nem tudom mit várok egyáltalán.

Nem tudom mit vártam. Talán nem ezt.
A fák felé pillantok hirtelen, mikor édes illat csapja meg orromat. Sokszor éreztem már ezt az illatot a ruháimon, egy-egy kiesett éjszaka után, de sosem akartam tudni, hogy mi ez. Jobb az ismeretlenben maradni, ha nem szeretnék szívrohamot kapni, vagy hasonlók. Bár nem tudom ez mennyire valószínűsíthető egy sárkánynál. Még sosem hallottam olyanról, aki ilyenbe halt volna bele.
Újra mély levegőt veszek és továbbra sem veszem le a szemem a fákról, az erdőről, ahonnan az a csábítóan édes illat áramlik. Nem kell sokat várnom arra, hogy megtudjam ki, vagy mi áll a dolgok hátterében. Régen láttam hozzám hasonlót és ez kicsit megnyugtat, hogy mégsem vagyok olyan egyedül, mint azt gondoltam. Bár valahogy cseppet sem nyugtató a férfi jelenléte. Külsejével nincsenek is gondjaim. Helyes férfi, meg kell hagyni, még nekem is feltűnik, bár sosem szoktam a másik nemre úgy nézni. Nem méregetem őket. Mind alávaló és csak egy valamit akarnak a nőktől. Megkapni őket. Megszerezni, majd kidobni használat után. Gyűlölöm őket, ahogy Ayát is. Ő pont ugyan ezt teszi. Mondjuk ha innen nézzük ... akkor ő csak visszaadja nekik ezt a fajta kedveskedést. De akkor is gyűlölöm, hogy ehhez a testemet használja ki.
Továbbra sem veszem le a szemem a férfiról, aki közeledik felénk. Bizalmatlan vagyok irányába és tekintetének sötétsége sem oldja ez fel.
- Hol máshol tudna távol lenni az emberektől? - kérdezek vissza és én sem tisztelem meg azzal, hogy üdvözlöm. Általában véve nem vagyok udvariatlan alkat, de most ez is előfordult. Egyszer-kétszer mindenkivel megesik.
- Hamarosan mennem kell, így nem tudom sokáig élvezni egy másik sárkány társaságát. Még ha az a sárkány az első hozzám hasonló, akivel találkoztam. - eddig még csak meg sem fordult a fejemben az, hogy lelépjek innen, hiszen csodásan süt a nap és a természet hangjait hallani is élvezetes. De elég bizalmatlan vagyok a kialakult helyzettől és attól, ami még megtörténhet. Én inkább gyógyító képességekkel vagyok megáldva, menekülésben nem tudom mit használhatnék. De miért kellene félnem egy sárkánytól?