Talán a csillagok kedvezőtlen együttállása volt? A szél hevesen kezdett fújni egyik percről a másikra, és aki odakint tartózkodott épp, azonnal megérezte, milyen gyorsan vált fülledtté, majd hűlt is le rögvest az idő. Igaz ami igaz, szokatlan volt Rione környékén az ehhez hasonló hirtelen időjárásváltozás, hiszen a város olyan területen feküdt, ahol még a telek is igen enyhék voltak, korcsolyázni, hócsatázni szinte nem lehetett soha.
De most - most lassan feketés színű ködpára ereszkedett le az utcákra, eleinte egészen sűrű volt, majd lassan oszlani kezdett. Ám nem tűnt el teljesen. Egy szélvihar felkapta a sötétséget, végigrepítette az utcákon, a nyitott ablakokon át be a házakba is, át a tenger felett, végig az erdő fái közt. Mindenhol ott volt, mindenhol megült, aki belélegezte, érezhette sötét erejét.
Valami különleges történt. Sötét energiák lepték el Rionét, és ezt mindenki érezhette, aki levegőt vett vagy körülpillantott - aztán a köd eltűnt, nem látszott tovább, mintha ugyanolyan gyorsan távozott volna, ahogyan érkezett. Pedig ekkor már akadtak, akik tudták: ezek a sötét energiák olyan hatalmat adnak a rioneiek kezébe, melyről máshol mindenki csak álmodik. Vajon jönnek-e majd, akik használni akarják? S vajon az itteniek felfedezik-e erejét?
Senki sem marad biztonságban a Sötétség elől, annyi bizonyos.