Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Calla&Tara strandol^^ Szer. Júl. 11, 2012 11:23 am
Annyira ráérősek a napjaim, hogy már szinte áthat az unalom, és az egyetlen párosítás, amit nem tudok megunni soha, a napfény és a víz. Már sokadik napom telt el úgy, hogy csak kiszaladtam este megmártózni a tengerben, mikor már bőven lemenőben volt a Nap, és most szerettem volna valahogy többet megengedni magamnak. Magamra öltöttem egy combközépig érő farmernacit, hozzá egy törtfehér inget, aminek az alsó szegélyét összefogva áthúztam az ing nyakán, ezzel láthatóvá téve halvány bőrű hasamat, ami éppen kockásnak nem volt mondható, de azért laposnak igen. Viszonylag jól tartottam magam narfként, sok mozgás, sok víz, sok fény, igazán igyekeztem, hogy egyben maradjak, ha már örökké nem élek, legalább amíg, azt tegyem a lehető legklasszabb állapotban. Igaz, hogy nem vetettem meg soha egy kis bűnözést azon a szinten, hogy bulikban lecsúszott nem kevés alkohol, de próbáltam mindig élhető szinten maradni, és végül is eléggé elszigetelődtem attól a kifejezetten rossz társaságtól, akik miatt esetleg idejekorán haltam volna bele az életbe. És itt, Rionéban különben sem nagyon ismerek senkit, szóval azt kell mondjam, összességében tiszta lappal tudok kezdeni ebben a városban. Az ing alól kivirít a sötétbordó fürdőruhám, és a lábamon piros papucsot viselek, éppenséggel menekülni nem lehet benne, de amilyen forró a beton is meg a homok is, legalább a talajon gyorsabban szedném mezítláb a lábam. Így indulok neki tengerparti sétámra, még törölközőt sem viszek ki magammal, ha legalább ötven méterre teszem le a ruhámat a parttól, mire kiérek, meg is száradok. Így is teszek, lerúgom a papucsomat, fürdőruhára vetkőzöm, elindulok a víz felé. Már nagyon hiányzik a hűsítő habok érintése, és eléggé kell az energia is ezekben a nehéz és magányos napokban, míg legalább pár embert össze nem szedek, akikkel unalmas fenn maradó időmben lóghatok. Ám amíg magányosan kell fürdőznöm, addig is legalább körbenézek, vizes testemet két karommal igyekszem takarni. Van nálam némi apró a nacim zsebében, előkotrom, és a part mentén veszteglő fagyiskocsihoz lépek, hogy vásároljak magamnak némi hűsítő finomságot. - Szép napot. Csokit szeretnék - mondom, és már nyújtom neki a pénzt, majd hirtelen fordulok is hátra kezemben a fagylalttal. Véletlenül nekiütközik vállam a mögöttem állónak, szokásos túlbuzgó, amolyan narfos hangomon kérek bocsánatot tőle. - Ne haragudj, ez a hülye rohanó világ - mosolygok a lányra, és odébb állok kicsit, hogy odaléphessen a fagylaltoshoz, de még megvárom, hátha mond valamit, bunkóság lenne ott hagyni, miközben hozzám beszél.
About... Calla B. Duncan
Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 123
Valódi kor: : 38
Rionei lakhely: : Rione
Foglalkozás: : Festő
Hozzászólások száma: : 61
Regisztráció: : 2012. May. 16.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Szer. Júl. 25, 2012 2:26 am
Igaz, történt mostanában egy s más, de tanulnom kell ebből, és nem szabad még ennél is jobban begubóznom. Persze tudom én, hogy egy hajszálon múlt az életem, vagy legalább is én így érzem, de hogy őszinte legyek, én mindig így érzem. Ez számomra már nem meglepő, hogy mindig a leglehetetlenebb helyzetekbe kerülök bele. Megtudtam a világról pár dolgot, de pont e miatt kellene most már úgy élnem, mint egy normális ember. Vagy nem? Hiszen, az élet nem végtelen, és egyszer mindennek vége szakad, itt az ideje, hogy éljek végre, hogy megbecsüljem azt, hogy én élhetek. Rájöttem arra, hogy nem lesz jobb számomra, ha csak otthon ülök és nem csinálok semmit, a képeim, amiket festek, nem fognak élményeket adni, nem fognak jó emlékeket adni, vagy végül is igen, de nem olyan értelemben, mint azt egy ember tenné. Azon a bizonyos estén, vagy nem tudom, mikor haza értem, elgondolkodtam azon, félig talán sokkos állapotban, hogy most rögtön össze pakolok, és már itt sem vagyok. De arra jutottam, hogy... egy kérdés lengett a tudatomban, ami nem volt más, mint az, hogy "Még is hova a francba mennék? Egy lakatlan szigetre?". Talán ez volt az a forduló pont, ahol megálltam és nem pakoltam tovább a bőröndömet. Semmi értelme nem lenne, ha tovább menekülnék. Erőt vettem magamon és úgy döntöttem, hogy itt maradok, még ha egy ideig nem is fogok kimozdulni, vagy ha még is, azt biztos, hogy nem sötétben. Így hát, sok idő elteltével, de végre úgy éreztem, hogy képes vagyok megtenni, hogy képes vagyok átlépni a küszöbömet, az oltalmat adó házam ajtaját, és képes vagyok lejönni a strandra. Szükségem van most már egy kis endorfinra, arra, hogy olyan emberek vegyenek körbe, akik boldogok, hogy szépet lássak. Tétovázva álltam a nyitott ajtóban. Néztem a verandát, ahogy a napsugara beborítja. Egy lenge nyári ruha volt rajtam, igazi élénk színekkel, fejemen egy szalma kalap, mintha egy filmből léptem volna ki, kezemben egy nagyobb vászont táska, amibe bele raktam egy lepedőt, és törülközőt is, bár nem éreztem úgy, hogy fürdeni is fogok. Vettem egy mély levegőt, és kiléptem a szabadba. Talán nem éppen tűntem volna épelméjűnek, de egy szelíd mosoly terült el az arcomon. -Jól van Calla, menni fog, szedd össze magad! Parancsoltam magamra, majd előre lépdeltem, és sikeresen lejutottam a lépcsőn is. A többi már pofon egyszerű volt. Papucsom csattogása egyfajta nyugalommal öntött el. Igaz, hogy minden egyes hirtelen hangtól megijedtem, de nem fújtam vissza vonulót. Egy nyugalmasnak mondható séta után végre megérkeztem a partra. Leterítettem a lepedőmet az egyik hófehér napágyra. Áldottam azt, aki kitalálta, hogy ernyő is legyen az ágyak közelében. Levettem a papucsomat, lábamat a homokba fúrtam. Jó érzés volt, végre boldog voltam, még ha ez egy apró dolog is volt, de hiszen van amikor a kis dolgok hozzák a legnagyobb örömöt az életbe. Felhúzom lábaimat mellkasom elé, karjaimmal körbe ölelem. Jó fél órányi nézelődés és semmit tevés után, észre vettem egy fagyis kocsit, és megkívántam egy kis hűsítőt. Előkerestem a pénzemet, majd tétova léptekkel oda sétáltam. Egy lobbanékony lány volt előttem, mikor hirtelen megfordult és nekem ütközött, nagy önuralomra volt szükségem, nehogy elhagyja a számat egy halk sikoly. A szívem a torkomban dobogott, nem tudom, hogy mitől, de megijedtem, persze tudom, hogy mi ennek az előzménye, de még is hirtelen ért az, hogy így reagáltam. -Nem, ne... semmi baj, tényleg, az én hibám volt, túl közel álltam hozzád. Szabadkozz még Calla, gyerünk, így sem tűnsz eléggé idiótának. Hátrébb léptem, hogy elférjen, egy gyenge kísérletet tettem arra, hogy vissza mosolyogjak, de szerintem elég gyatra lett a külvilág felé a próbálkozásom. Mikor ellép tőlem, csak fél perc múlva vagyok képes teljesen magamhoz térni. A hátam mögött, már halottam a türelmetlenkedők hangjait, nem beszélve arról, hogy a fagyit eladó bácsika elég érdekes szemekkel nézet rám, a Red Sox sapkája alól. -Bocsánat, egy citromot szeretnék. Mikor megkapom a fagylaltomat, gyorsan vissza is térek a napozóágyamhoz, jó kora borra valót hagytam ott, valamivel kompenzálni akartam azt, hogy lefagytam idő közben. Vissza ültem a szorongó, pózomba, a legkisebb feltűnést keltve, és csendesen neki láttam a fagyimnak. Elő vettem a rajzfüzetemet, meg egy 2B ceruzát, és firkálgatni kezdtem. Célpontom, egy férfi volt, aki velem szemben feküdt kint a parton a homokban, kezei a feje alatt voltak össze kulcsolva, és rövidnadrágban napozott, tőle nem messze egy szörf deszka volt a homokba állítva, ami árnyékot vetett az arcára. Tökéletes volt, és úgy tűnt, hogy nem fog mozdulni jó ideig, így neki láttam. Jobb kezemben a fagyi, a ballal meg sebesen rajzolni kezdtem.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Ahogy a fagyimmal vándorlok a homokban, először az egyik cipellőmet sikerül leejtenem, majd a másikat. Bukdácsolok, és nem tudok figyelni egyszerűen semmire, a szél erősebben kezd el fújni, mint eddig, és már csak azt veszem észre, hogy felbotlok, majd kiejtem a kezemből a fagylaltom maradványait. Valaki felüvölt a lábaim előtt. Lenézek; egy férfi az, aki eddig nyugodtan feküdhetett a homokban, és én ezért is nem vettem észre. Most viszont felpattan, és azonnal rám is förmed. - Nem bír a lába elé nézni? - dörren rám, én pedig alig bírom ki nevetés nélkül. Nagy nehezen immár kiürült kezemet a szám elé emelem, és riadalomnak tettetem a félig elnyelt röhögőgörcsöt, ami ki akar robbanni belőlem. Próbálom a szerencsétlenkedésemet heves bocsánatkérésekkel eligazítani. - Igazán nem volt szándékos, csak ez a hülye szél - megy át a magyarázkodás sopánkodásba, és már érzem, hogy nem sül ki semmi jó a dologbból. A férfiú dühödten kapja fel a szörfdeszkáját, és a tölcsért a mellkasához leszedve, majd a homokba vágva trappolva indul meg a víz felé. Szégyenemet nem tudom palástolni, de azért megpróbálkozom vele. Lopva körülnézek, miközben felveszem a tölcsért a földről. Kicsit szomorú is vagyok, amiért már megint csak bénázni vagyok képes, de nem kezdek el magamban káromkodni, annak még ennyi értelme sem volna. Helyette sóhajtok egyet, mikor észreveszem, hogy a lány, akit meglöktem az előbb, épp erre néz. Egyik kezében a fagyi, a másikban ceruza. Lehet, hogy elzavartam volna a modelljét? Hirtelen még könny is gyűlik a szemembe a megalázottság érzésétől. Most már totálisan szétesve kullogok oda hozzá, szabad kezemmel a tarkómon igazgatom a tincseket. - Oké... Bocsi... Már megint én - sóhajtok, és szemöldököm az egekben, miközben lenézek rá. Azt hiszem, most már dukálna ennél valami értelmesebb szlogen is, vagy telepítsenek a Földre valaki mást Tara Bates néven. - Totálisan sikerült elrontanom a rajzod, vagy be tudod fejezni így is? - kérdezem, de azért lenézek, hogy megerősítsem a sejtéseimet. Igen, úgy tűnik, tényleg a pasast rajzolta. Király. Nagyon örvendetes vagy, Bates. Hülye marha.
A nyugalmam nem tartott túl sokáig. Persze egy tömött strandon mit is várhat el az ember lánya, ha nem azt, hogy a modellje akit éppen rajzolt áldozata legyen egy kicsit esetlen de kedvesnek kinéző lánynak, aki kedvesen telibe rúgja az arcát homokkal. Akaratom ellenére elnevetem magam, szám elé kapom kezemet, próbálva álcázni "botlásomat", de erre a gondolatra még inkább nevethetnékem támad. A férfi reakciója csak még inkább vidít. Szörnyű, hogy milyen bájgúnárok élnek a világon, akik egy kis homoktól és fagyitól képesek kifutni a világból, a helyett, hogy esetleg ő kért volna elnézést, hogy olyan helyen feküdt, ahol sétálgatnak az emberek. Igazából magának köszönheti. Mit sem törődve a tovább jelenettel amit eléggé dramatikusan ad elő, a lányra nézek. Tényleg esetlen, mert a fagyiskocsinál én is az "áldozata" lettem. Közelebb jön, én meg próbálok nyugalmat erőltetni az arcomra, hogy ne úgy nézzek ki, mint egy bolond vadalma. -Ugyan, semmi gond. Nem szeretem a hisztis modelleket, talán ezért dolgozok inkább tárgyakkal. Lenézek a rajzomra, majd mosolyogva vissza a lányra, és ceruzámmal a félig kész szörfdeszkára bökök. -Na nézd meg ezt, sokkal jobban viselkedett, mint a srác. Nyugalmasan állt egy helyben és nem szólt be senkinek, nem beszélve arról, hogy a srác szinte minden egyes nőt megnézett. Ami azt jelenti, hogy forgatta a fejét, és folyamatosan rontott a kép szépségén. "Hümmögve" nézek le a képemre. -Talán a deszkának még van esélye, hogy tökéletes képet fabrikáljak köré. Nem szeretnél leülni? Jó ez talán nem is én voltam. Én, aki még a széltől is képes megijedni, most invitált maga mellé egy idegen. Jó, oké... nő, de ez nem jelent semmit, női sorozat gyilkosok is vannak. Persze ez nem azt jelenti, hogy ez a lány egy gyilkos, nem vagyok előítéletes, vagy valami ilyesmi, csak... hát a paranoia, sok mindenre képes. Furcsa egy kisugárzása van ennek a lánynak, valamiért nem félek tőle, talán a vörös haja, és a bukdácsolása miatt van. Végül is itt az ideje, hogy megismerjek valakit aki nem férfi, és nem más világi képességekkel bír. Hátha van még normális is a földön. Igazából azon sem csodálkoznék lassan, ha kiderülne, hogy nem történt semmi szokatlan, csak az én agyam kreálta a képzelgéseimet... Ez mondjuk talán egy kicsit ijesztő lenne... lassan nekem már mi nem ijesztő? Talán ezért sem árt, ha most belevágok ebbe, és megismerkedek ezzel a lánnyal. Végül is mi bajom származhat belőle? Fényes nappal, kint a strandon, ahol tömérdek ember van. Átfogom bal kezembe a ceruza mellé a fagyit, és a jobbomat a lány felé nyújtom. -Calla vagyok, nagyon örülök. Kedves mosolyt küldök felé, így talán nem veszi észre, hogy lehet, hogy nem vagyok normális. Bár az már eléggé rossz, ha magamról olyat feltételezek, hogy nem vagyok normális, vagy még sem? Hiszen a bolond emberek nem szokták beismerni, hogy bolondok, sőt tagadják és hisztériáznak amikor valaki azt meri róluk feltételezni, hogy kattosak. Jobban teszem, ha kisöpröm ezeket a tényleg elmeroggyant gondolatokat a fejemből.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Kedvesen válaszol nekem a lány, akinek most már, ahogy látom, másodszor sikerült keresztbe tennem a nap folyamán. Pedig abszolút nem volt szándékos! Riadtan mosolygom meg, hogy mennyire türelmes, és el is nevetem magam, amikor hisztisnek nevezi az előbbi pasast. Mit mondjak? Szerintem is az volt, és örüljön annak, hogy nem én kiabáltam le a fejét a helyéről, amiért elveszítettem miatta az életénél ezerszer értékesebb fagylaltomat. Megmutatja a rajzát, ami ráadásul nagyon szép. Lehuppanok mellé a homokba, a térdeimre támaszkodom. Úgy nézem meg a rajzot, és bólogatok hevesen, de én ma már inkább semmihez nem érek hozzá, mert valószínűleg csakis a bajt okoznám vele. - Igen, ez így van! - nevetek fel. - És te nagyon tehetségesen ki is aknáztad ennek a ténynek a számtalan előnyét! Azt hiszem, férfiakat rajzolni manapság nem nagyon érheti meg - nyújtom ki kicsit a nyelvem, de vissza is húzom gyorsan, mert nem tudom, a lány esetleg mennyire konzervatív személyiség. Elfogadom jobbját, és bár nem szorítom meg erősen, de azért viszonzom a kézfogást. Mosollyal az arcomon, és picit megnyugodott lélekkel biccentek neki. - Engem szólíts csak Cassy-nek - mondom. - Igazából utálom az első keresztnevemet, és ezért nem hirdetem, hogy Tara vagyok. Megvakarom a tarkómat, hiszen általában ezen a ponton szokott befagyni a beszélgetés, ha megismerek valaki vadidegent. Nem vagyok nagyon ismerkedős típus, bár narfként talán lehetnék kedvesebb és főleg elővigyázatosabb. - Van kedved fagyizni velem egyet? - kérdezem, miután ma már egyszer füstbe ment ez a tervem, de nem akarom feladni. És ki tudja, lehet, hogy lenne ebben a városban egy lány, akivel talán elmehetnék sétálni, vagy csak összefuthatnánk meginni valamit, ha unatkozunk. Persze, hogy nincs erre semmi biztosíték, de azért alapvetően nem lenne rossz maga az ötlet.
Mondj már valamit te hülye. Igen, magamhoz beszélek, hát ha akkor elérek valamit, hogy ne csak balgán bámuljak a lányra, aki hozzám szólt. - Khm... köszönöm. - Nagyon jó, fejben megtapsolom magam. Ez már valami, legalább több mint a semmi, nálam már ez is nagy szám. Jobb mintha csak ültem volna tovább és szinte a nyálamat folyatva nézem, mint egy tikkes. Elnevetm magam. Ez a lány tényleg vicces, vagy csak nekem tűnik annak, mindegy is, örülök neki, hogy végre megismerkedhettem valakivel, aki szemmel láthatólag ugyan annyira el van veszve mint én, továbbá ugyan olyan kis bénácska és esetlen. Ez jó, már mint, nekem jó, mert végre lehet, egy normális ember is a közelemben. Ez csak jó. - Rendben, a Cassy igazán szép név. Helyes, alakul, a végén még azt is lehetne rólam mondani, hogy teljesen normálisan is tudok kommunikálni, nem csak egy mormota vagyok, aki néha kidugja az orrát, hogy körbe nézzen, van e még élet a földön. - A Tara is jó, az is igazán egyedi, és szép csengése van. Lassan még túlzásba is viszem, ebben az egész hónapban nem beszéltem olyan sokat, mint most ebben a pár percben. Fagyi, ismét, beállni újra az emberek közé, és megint kérni az idegen fószertől, aki már tuti biztos, hogy lekönyvelt bolondnak. - Vagy esetleg elmehetnénk valami jeges italért. - Igen, ez jobb ötletnek tűnik, hogy ha azt nézem, hogy milyen meleg van, bár egy olyan helyen, ahol hideg üdítőt lehet kapni, csak úgy hemzsegnek az emberek, mint a hangyák. Nem jó ötlet Calla, de már mindegy, nem lehet vissza vonni. Ajkaimat beharapva várom a választ. Remélem rábólint, mert tényleg rám férne egy kis frissítő.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Figyelem, ahogy töpreng, bizonyára nem a válaszon gondolkodik ennyi ideig, de nem akarok beletaposni a magászférájába, szóval nem kérdezősködöm. Biztos vannak neki is különleges élményei, mint körülbelül ebben a városban mindenkinek, hiszen tele vagyunk farkasokkal, vámpírokkal, mindenfélékkel. Már elgondolkodtam rajta előbb is, ő vajon pusztán csak egy halandó lány? És még mindig úgy vélem, hogy igen, nem érzek körülötte különleges aurát. - Nem tesz semmit. Lassabbra próbálom fogni a tempómat, úgy érzem, emellett a lány mellett én valami túlpörgött drogos vagyok, pedig ilyennek még sosem láttam magam. Egyszerűen csak felturbózott mindaz, ami mostanában történt, itt Rionéban eseménydús az élet újonnan. Ami nem baj, de eddig azért nem ezt szoktam meg. - Köszi. A Tara nem annyira tetszik, van, akinek nem is mondom el - pirulok bele, általában a nevemmel kapcsolatban tényleg nem szoktam őszinte lenni, de ezt a lányt talán sikerül megnyernem magamnak, mármint nem lenne baj, ha szert tennék itt egy barátnőre végre már. Felajánlása, hogy keressünk valami jó kis üdítős standot, igazán egy jó ötlet, szóval tarthatjuk is magunkat hozzá, azt hiszem. Úgy határozok, hogy csak egy bólintással elintézem, és ahogy abbahagyja a beszédet, már szedem is össze magam az induláshoz. - Jó, rendben - teszem szóvá a beleegyezést, hogy biztos lehessen benne, hogy tetszik az ötlete. - Van kedved mesélni, hogy kerültél ide? Vagy itt is születtél? Őszintén picit fakó a bőröd ahhoz, hogy azt mondjam, itteni születésű vagy - kuncogok, de lehet, hogy tévedek, mindegy, belőlem most csak a kíváncsiság beszél.
Figyelem őt, és önbizalmat ad, pedig nem is igazán ismerem, de a kisugárzása segít. Jó érzés vele beszélgetni, még akkor is, ha még csak ilyen össze vissza, szinte lényegtelen témánk van. -Én sem szoktam közhírré tenni a másik nevemet, mert olyan semmilyen, nincs benne semmi érdekes, - észhez kapok, most olyan, mintha szeretném a feltűnősködést, pedig pont hogy nem, teljesen az ellentettjét szeretném.- Úgy értem, csak... mindegy tehát a Becca név nem illik rá, vagy legalább is én ezt érzem. Ha eddig nem is voltam számára normális, most már totál biztos lehet benne. Hadarok és marhaságokat beszélek, de egy külső szemlélőnek remélhetőleg annyira nem tűnik szembe, hogy lassan elvesztem az irányítást, és csak hebegni habogni fogok. Szerencsére meg ment az, hogy el kezd pakolászni. A cuccaimat szedegetve pakolom be egymást után a kis válltáskámba. Még egy utolsó pillantást vetek a rajzomra, majd becsukom a füzetet és azt is berakom a rajzcuccaim közé. Mikor végre a talpamon vagyok, tétovázva lépdelek egyik lábamról a másikra. Egy ideges nevetést hallatva végre megszólalok. -Nem szokásom magamról beszélni, de talán ezt is el kell kezdeni, de biztos vagyok benne, hogy untatni foglak. - Oh, igen a szokásos semmi önbizalmam nincs helyzet. Ahogy megindulunk a homokban, bele kezdek egy rövid és gyors történetbe. -Nem itteni vagyok, a szüleim meghaltak, így a húgommal egyedül maradtunk, akkor kerültünk Hanna nénikémhez, ő nevelt tovább minket, és három éve költöztem ide. A festés az életem, így ebből keresem a kennyére valót is, nagyon magamnak való vagyok, de mostanában folyamatosan megtalálnak a ... hm... szóval az érdekes emberek. - Majdnem kimondtam, hogy a vámpírok és egyéb lények. Az kellett volna, akkor tuti elvágtam volna magam, azzal az erővel akaszthattam volna a nyakamba egy táblát, "Sárgaház szökevény" felirattal. -Nem igazán vannak barátaim, így egy kicsit tehetetlen vagyok a beszélgetés terén. - Mondtam ki az őszintét. - Gondolom ezt már észre vetted. Idegesen babrálgatok a táskám szíjával és közben próbálom nem kerülni a tekintetét, néha ránézek, mintha ez nekem is természetes lenne.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Pént. Feb. 22, 2013 8:53 am
from Cassy to Calla
Olyan az érzésem, mintha malmoznánk, vagy valami más csiki-csuki játékot játszanánk. Kicsit hasonlóak lehetünk abban is, hogy nem vágunk egymás szavába, és még egymás pillantásába sem. Mintha tökéletesen hermetikusak lennénk mindketten, és egy rádióadón át beszélgetnénk, ahol vagy csak a vétel, vagy csak az adás gombja lehet lenyomva. Ez elég gáz, gondolom. - Na, akkor te érted csak igazán, miről beszélek! - mondom megörülve. - Pedig a Becca szép. Talán játékból cserélhetnénk nevet - mondom, de gyorsan belegondolok, hogy ez mennyire lehetetlenül óvodás ötlet, én meg azért igencsak benne járok már a húszban, és mégis ennyi az összes eszem. Azt mondja, biztos megunom, ha magáról beszél. Ebben tutira téved. Mivel utálom a saját életemet, bárki másét sokkal szívesebben hallgatom, és ez egyúttal azt is jelenti, hogy amikor valaki másról hallok, belegondolok, vajon jobb lenne-e, ha az ő életét élhetném, vagy maradjon mégis a sajátom, ami pocsék, de legalább megszoktam már. - Ó, nagyon sajnálom - mondom a szüleire. Hát igen, a halálesetek szomorúak, és azokon még egy narf sem tud segíteni. Szerintem senki sem képes rá, hogy felélessze a holtakat, de talán azért, mert ami úgy történik, annak úgy kellett történnie, még ha az elmélet nem is túlzottan szimpatikus. - Én is hadilábon állok a barátkozás terén, de legalább a sors, úgy tűnik, a megfelelő emberrel vezérelt össze - mosolygok. Azon törö a fejem, vajon miről beszél, amikor érdekes embereket említ. Vajon mennyit tudhat egy halandó a természetfelettiről? Na ez az a kérdés, amit nem teszek fel. - Akarod, hogy én is meséljek? - kérdezem inkább óvatosan, és várakozó pillantással lesek rá.
About... Calla B. Duncan
Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 123
Valódi kor: : 38
Rionei lakhely: : Rione
Foglalkozás: : Festő
Hozzászólások száma: : 61
Regisztráció: : 2012. May. 16.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Vas. Feb. 24, 2013 2:17 am
-Semmi gond, már régen történt, szóra sem érdemes. - Mondom, bár belül még mindig mardos a fájdalom, akárhányszor gondolok is a szüleimre. Ez nehéz, és a halállal megbirkózni még nehezebb. Kétlem, hogy bárki képes lenne rá, soha nem megy ki belőlünk a fájdalom érzése, mindössze gy kicsit elhalványul, de egész életünkben ott marad, és mindig jelen lesz, ha egy olyan sötét pillanat ölel minket körbe, aminek hatására előjön az érzés. Persze nem most, és nem itt, hiszen kint vagyok a napon, fényes nappal, és emberek között vagyok, továbbá egy olyan lány van most mellettem, akiből csak úgy árad a pozitivitás, és a jó kedv, tehát a rossz gondolatoknak most nincs helye. -Nagyon örülök annak, hogy találkoztunk, igazából már rám fér, hogy egy kicsit kimozduljak az agyam rejtett zugaiból, és beszélgessek egy igazi hús-vér emberrel, és ne csak a rajzaimba illetve a festményeimbe temetkezzek amiket készítek. - Válaszolok neki, ezzel is jelezve, hogy figyelek rá, továbbá magamnak is jelzek, hogy tényleg figyeljek rá, mert nem lenne jó, ha csak sétálgatnék mellette, miközben ő beszél, én meg egy idő után azt sem fogom tudni, hogy miről is volt szó. -Igen, ha gondolod, - egészen lelkesnek hangozhat a hangom, ezért még hozzá teszem, - de csak akkor, ha te is akarsz, nem szeretném, hogy ha kényszeresnek éreznéd. Nézek rá komolyan, de még is egy kis mosolyt erőltetek az arcomra, ennek köszönhetően, hogy nem előre nézek, megbotlok egy törülközőben, amit sikeresen magammal is rántok, így a rajta fekvő lány aranybarna és izzadt testét homokkal terítem be. -Jajj istenkém, ne haragudj, bocsánat véletlen volt, nem figyeltem. - Időt sem hagyok rá, hogy a lány megszólaljon, csak int egyet, hogy semmi gond, én meg innentől kezdve jobban figyelve nézek magam elé, hogy tapossak rá senki más holmijára. -Ne haragudj - közlöm Cassyvel is- hol is tartottál?
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Szer. Feb. 27, 2013 10:25 am
from Cassy to Calla
Hallgatom, hogy milyen szomorú a története, és ez egy kicsit észhez térít saját életemet illetően, ami annyira talán nem is rossz. Jó, persze én is kényszerből lettem szabad, szinte ki vagyok átkozva a családból, ha úgy vesszük. Persze narfok ilyet sosem mondanának, de érezni, hogy csalódtak bennem, és nem tartani elég jónak magukhoz képest, nos ez éppen elég. Miközben továbbindulunk, megint mosoly varázsolódik az arcomra, halkan felkuncogok, mikor Summer bemutatja, hogy ő is hasonlóan szerencsés alkat, mint amilyen én vagyok. Kezem nyújtom neki. - Talán kapaszkodhatnánk egymásba, hogy ne essünk el, igaz, hogy kockázatos, mert akkor valamelyikünk esetleg magával is ránthatja a másikat. De őszintén, nem lenne vicces? - nevetek. Jó egy felhőtlen napot eltölteni valakivel, aki nem akar megölni, bántani, aki elméletileg semmit sem akar tőlem, legfeljebb ugyanazt, és a szimpátia szerintem kölcsönös. - Sehol sem tartottam, még el se kezdtem - mosolygok rá, legyintek egyet a tőle távolabb eső kezemmel. - Hát, nekem él a családom, de eléggé úgy tűnik, hogy nem vagyunk jóban, legalábbis mióta eljöttem otthonról, egyetlen egy alkalommal sem beszéltem velük. Nem tudom, annyira nem próbáltam sokszor, de nem írtak vissza az SMS-eimre, és nem vették fel a telefont. Talán az, hogy szabad akartam lenni, valami megbocsáthatatlan bűn volt, de istenem, senki sem lehet tökéletes. Sóhajtok egyet. Azért ez keserűbb tény, mint amilyennek így mosolyogva el tudom mondani, de nem is fontos, hogy ezt mindenki megértse. Akinek nincs családja, az általában ezt úgy érzékeli, mint valami árulást, hogy nem törődsz azokkal, akik törődnek velem, de az én helyzetemben, mivel narf vagyok és ők is azok, ez egy picit más jellegű téma is egyben. És ezt bizony nem tudom akárkinek megmondani.
Esetlen vagyok, és ezt sikeresen be is mutattam. Nagyon jó, ennél jobban nem is adhattam volna elő magamat, s bár már készültem arra, hogy lealázzam saját magamat agyban, vagy hogy fogadjam Cassytől a nem éppen bókokat, de ekkor mást mond. Meglep, mert az alap emberi reakció mostanában az, hogy minél jobban meg kell alázni azt, aki hibát vét, pedig köztudott, hogy minden ember hibázik. Ettől változunk, ettől alakulnak ki egyes viselkedésein, érzéseink, s nem utolsó sorban olykor még egy-egy ballépés átfordítja a témát, a cselekményeket, a történetet, lehet az jó és rossz irány is. Jelen esetben hála az égnek jó irányba. Elnevetem magam, ahogy a karba ölelgetős szöveget mondja. Poén lenne, ez való igaz, de most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolta vagy sem. Különös tekintettel nézek rá, amolyan kérdő szemekkel. Szerencsére a téma változik, mi meg szépen lassan kiérünk a homokos és ingoványos terepről, a betonra, oh járda de jó is, hogy feltaláltak. - Sajnálom, az emberek néha nem tudják, hogy nincs annyi idejük, hogy ilyen felesleges távolságot tartsanak, főleg ne tegyék ezt a családjukkal. - Mondom ezt pont én, aki három éve távolt van a saját húgától. Remek tanácsadó vagyok, egy igazi példakép, persze ezt szarkasztikusan értem. Talán itt lenne az ideje, hogy ne csak úgy fecsegjek, hanem én magam is megtartsak pár tanácsot, és saját magam tapasztaljam meg, hogy jól sül e el, vagy sem. -Én is bánom, hogy a húgomat keveset látom. Jobb lenne, ha többször tudnék vele találkozni. - Csúszik ki a számon, de most még sem bánom. Ki tudja, még az is lehet, hogy esetleg barátság is kialakulhat köztem és Cassy között.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Még egy darabig mosolygok azon, hogy Calla ugyanolyan ügyetlen, mint amilyen én vagyok. Szeretem benne már most azt, hogy hasonlítunk egy csomó dologban. Némi zárkózottság, kis ügyetlenség. Azért ez nem jelenti, hogy tökéletlen flótások vagyunk, szóval szerintem könnyen lehetnénk jóban hosszabb távon is. - Sajnálatos, de az ember hozzászokik a körülötte lévő világ szemétségeihez - bólintok. Nem nevezem narfnak magam. A világért sem szeretném megijeszteni őt, olyan aranyos és kedves lány, nem érdemelné, hogy megtudja, milyen fura szerzet vagyok. Még meg sem ismertem, nem lenne jó máris elveszteni. - Igen, ezt megértem. Én sem látom egyetlen családtagomat sem, de ami a legjobban hiányzik, az mégis inkább egy egész más család lenne, egy másik élet. A mostanival sehogy nem boldogulok - vallom be. Igen, lehetséges, hogy igaz a mondás, ha valaki senkivel sincs jóban, vele lesz a baj. De én csak a családom szemében vagyok elviselhetetlen, igaz, számukra nagyon. Vajon ez azt jelenti, hogy szemétrevaló lélek vagyok? Rossz narf, tehát rossz ember. Kicsit elkomorodom, és csak remélem, hogy a helyzeten változtat, hogy közben odaérünk az italos bódéhoz Callával. Még a nevünk kezdőbetűje is stimmel. - Na, most jön a nehéz rész, hogy fogunk tudni ennyi mindenből választani? - kérdezem, és titkon kicsit a témát is próbálom elterelni így.
-Igen ilyen ez, mindent meg lehet szokni. - Mondom, s közben egy halvány mosoly játszik ajkaimon. Rossz dolog az, hogy ilyenekhez hozzá kell szokni, persze a jó dolgokhoz sokkal könnyebben hozzá lehet szokni, ezért is van az, hogy amikor valamit elvesztünk, az nagy fájdalommal jár számunkra. Ezt sajnos én is megtapasztaltam. De most nem hagyom, hogy negatív gondolatok árasszák el a tudatomat. Váltani kellene valami más témára, de hirtelen egy sem jut eszembe. Szerencsére jön a megmentőm, az, hogy megérkezünk a kiszemelt célig. Halkan felnevetek, és végig nézek a lehetséges választásokon. -Az lenne a legjobb, ha mindenből lehetne egy kis kóstolót kapni, akkor biztos egyszerűbb lenne. Viszont ha arra gondolok, hogy úgy már vagy száz féle íz lesz a nyelvünkön, lehet, hogy amit választunk a többi nélkül nem is lesz jó. - Talán egy kicsit bonyolultnak tűnik a gondolat menetem, és nem is értem, hogy miért hadoválok össze ennyi marhaságot, ahogy azt sem tudom, hogyhogy ilyen sokat beszélek. Cassy mellett teljesen feloldódok, régen éreztem már magam ilyen lazának, és vidámnak. Talán csak akkor, amikor Jennával vagyok, a húgom nagyon bohókás, és szívesen bemutatnám Cassynek is. Teljesen úgy gondolkodok, mintha már rég óta ismerném Cassyt, pedig mindössze fél órája? Megnyerő személyisége van, és örülök neki, hogy megismertem. Nem tudom, hogy miért, de megbízom benne, pedig általában tartok másoktól, ő viszont normálisnak néz ki. -Amondó vagyok, hogy az alkohol kevés legyen, nem szoktam inni, és kint nagyon meleg van a napon, de szívesen kipróbálnám a sex on the beach-et. - Pár másodperc csupán míg eljut a tudatomig, hogy mit mondta. Arcom felforrósodik. - Úgy értem a koktélt próbálnám ki, nem azt, hogy milyen lehet... áh... mindegy, szóval érted. - Zavartan lépdelek egyik lábamról a másikra, és közben kutatni kezdek a táskámban a pénztárcámért.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Örülök, hogy mosolyog. Nem tudom, valahogy jól esik a lelkemnek, hogy képes vagyok bárkit is, de kiváltképp egy kissé zárkózott, vadidegen lányt rávenni, hogy mosolyogjon nekem, vagy legalábbis akkor, amikor épp velem beszélget. Nehéz megérteni, de egy narfnak alapból ezek kellene hogy legyenek a leghőbb vágyai, ám én nem mint narf szeretnék magam köré legalább egy kicsit boldog embereket. Én szeretném, ha lenne saját életem, ami rólam is szól, nem csak arról, hogy segítek egy kicsit, majd eltűnök a szélben. - És gondolj bele, ha majdnem mindegyiket megkóstoljuk, azokat is, amikben pia van, akkor erőteljesen be is fogunk csípni - kuncogok, aztán meglep, mert úgy érzem, valahogy nagyon hasonlóan is gondolkodunk. Bólintok szavaira. - Igen, én is kipróbálnám - mondom, és hagyom, hogy elpiruljon, és csak egy hajszálnyit nevetek. Nem vallom be, hogy én simán a névadó cselekvésben is benne vagyok, már persze ha találok egy olyan kaliberű pasit. Odafordulok a pultoshoz. - Két Sex on the beach lesz, ott leülünk. Köszi - intézem a dolgokat határozottan, és lehet, hogy közben egy cseppet sem nőiesen, de ez most nem érdekel. Kezénél fogva húzom magammal Callát a kilesett félig árnyékos, félig napos helyen lévő asztalhoz. Én a napra húzom a székemet, ő is választhat. - Ne izgasd magad, majd utólag kifizetjük. Ki tudja, hányat leszünk képesek meginni naaaagy unalmunkban - mondom. Persze nem akarok becsípni. De attól még az is előfordulhat, hogy megtörténik... Csak úgy.
Zavarom némileg csökken, mert Cassy megint bebizonyítja, hogy nem a tipikus emberek közé tartozik. Tetszik, hogy mindent olyan könnyedén reagál le, bárcsak én is olyan lehetnék mint ő. Annyival egyszerűbb lenne, ha nem reagálna mindenre úgy testem, mintha rosszat tennék. Halványan elmosolyodok. Meglepve pillantok Cassyre, majd a pultosra. Oda vissza kapkodom a fejem, aztán inkább lesütöm szemeimet, és elrejtem piros arcomat. Remek, nem lehetnék ennél megalázottabb kinézetű, pedig nem tettem semmit. Tisztára bolond vagyok. Maga után húz, és nem ellenkezek. Amint az asztalhoz érünk, ő a napra ül, én inkább az árnyékot választom. Kényelmesen elhelyezkedek, a táskámat a földre ejtem. - Túl sokat nem akarok inni, bár rám férne már egy "ereszd el a hajamat" nap. - Nevetek fel, és valóban tényleg jó lenne már szórakozni egy kicsit. Úgy döntök, hogy tudatosan engedem egy kicsit lazábbra a nyakamon levő láthatatlan pórázt. Felkönyökölök az asztalra tenyereimbe ejtem államat. -Nincs kedved esetleg elmenni ma este valahova? Itt lakok már három éve vagy lassan négy, és szégyen szemre még nem mentem el sehova bulizni. Tényleg ilyen merész lettem? Ha máshol eddig sikerült, mint például a vámpír előtt, miért pont ezzel a lánnyal legyek félénk? Nincs a logikámnak értelme, ezért is döntök úgy, hogy most feloldom magam, mint egy tablettát a vízben.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Látom, ahogy kezd nyitni felém. Nagyon örülök ennek, már mindjárt több értelme lesz ebben a városban lennem, ha valaki végre hajlandó lenne megkedvelni egy kicsit. Most kezdem úgy érezni, hogy a "nincs egyetlen barátnőm sem" című önsajnálós állapotot ideje felfüggeszteni, és örülni annak, hogy megismertem Callát, aki igazán bűbájosan viselkedik. - Én sem innék túl sokat a világért sem - vetek rá mosolyt, ami félig angyali, félig meg ördögi, szóval hagyom, hogy az igazi jelentését ő döntse el. - De ki is mondhatja meg, mi a túl sok? Csak akkor tudjuk, mennyi a sok, ha már túlléptük. És ahhoz, hogy megtudjuk, ahhoz egyszer mégis csak muszáj lenne kitapasztalni a határokat, hát nem? Morfondírozásom halk, de őszinte kacajba fullad. Igen, valljuk be, nem hagyományos narf vagyok. Fajtámbelinek kifejezetten vadóc. De semmi probléma addig, amíg egyrészt erről Calla nem tud, másrészt pedig én élvezem a helyzetet, az életemet legalább egy kicsit. - Este? Hová gondolod? - kérdezem kíváncsian. Közben meghozza a pincér az italainkat, elém teszi a koktélomat, én pedig magam felé fordítom a szívószálat, és a poharat koccintásra emelem. - Igyunk erre a remeknek induló délutánra, és arra is, hogy ma még legalább három vagy négy napozóra rálépünk vagy ráöntünk valamit! - kacagok. Persze ez csak vicc, és a körülöttünk ülők is elég morbidnak néznek miatta, látom a szemükön. Ám én csak nevetek, és várom Calla válaszát.
Nevethetnékem van, végre jól érzem magam, de azért még visszafogom magam némileg és csak jó kedélyűen mosolygok, olykor olykor egy kis kacagás is elhagyja a szám. -Azért én nem szeretném megtudni, hogy mi az a túl sok. Inkább csak alig tudjuk meg, hogy mi az. - Nem, nem szeretnék detoxikálóba kerülni, se mindenki szeme láttára hányni, sőt, még Cassy előtt sem szeretnék hányni. Az annyira megalázó lenne. -Nem tudom, a városban van pár hely, de biztosan találunk itt a tengerparton is valamit. Eddig csak messziről láttam, egyedül nem akartam bemenni. - Még is ki megy bulizni egymagában? Szerintem senki, ha meg még is van olyan, hát én nem tartozom közéjük. Még így is, hogy abba kell belegondolnom, hogy Cassyvel megyek, egy kicsit félek. Elnevetem magam, én is felemelem a poharamat és az övének koccintom. -Salute.- Megszívom a kis szívószálat és kortyolok az italomból. - Hmm... - Nyögöm, nyelek még pár kortyot, majd megszólalok. - Ez annyira édes, mintha cukrot szopogatnék, nagyon finom, és ez a kis napernyő, nagyon aranyos. - Csippentem ujjaim közé a kis kék színű napernyőt. Ki-be csukogatom, majd félig nevetve szólalok meg. -Azt hiszem, ez velem jöhet szuvenírként. - Mondom, majd nyitott állapotban, betűzöm a hajamba jobb oldalt egy kis hullámcsat segítségével. -Csak el ne hagyjam. - Nevetek tovább, szám közé veszem a szívószálat és újabbakat kortyolok, miközben Cassyt nézem.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Szer. Ápr. 03, 2013 9:08 am
from Cassy to Calla
Jó, hogy találtam valakit, aki hasonló hozzám, ezért könnyebb vele együtt nevetni és mókázni, mintha egy fogalmam sincs, milyen menő csaj lenne egy hatalmas társasággal. Jobban szeretek magamba zárkózni, és őszintén szólva csábít a tény, hogy Callával az ember kettesben is lehet picit egyedül. De most a társasága is kellemesen érint, nem mindig annyira jó azért az a fene nagy magány, és én most kifejezetten örülök neki, hogy itt vagyunk. - Cheers- koccintok vele nagy mosollyal, és én is belekóstolok az italba. Igen, ez bizony itatja magát, csak nehogy addig járjanak a poharak az asztalunkhoz, míg el nem törnek, ahogy azt valami fura és épp általam kiötölt közmondás tartja. - Az csak jó, ha ismersz valami helyet, de hát előtte mégis csak szerezni kellene magunkra valami csinos ruhát, nem? Vagy errefelé fürdőruhában is buliznak?- vetem fel a szerintem abszolút releváns kérdést, de hát tudja a fene, hogy van ez, én aztán nem vagyok egy nagy bulizós alkat. Vagyis eddig biztos nem voltam az. - Milyen csinos!- kacagok Calla új hajdíszét látva, nekem is megjön a kedvem, követem a példáját, nekem ugyan zöld napernyő jutott, de legalább megy a hajam színéhez. - Szerintem simán megéri, hogy elhagyd, és vegyél egy új koktélt, és legfeljebb ha már így adódott, iszunk még- mondom. Ez már az alkoholizmus előjele? Nem hinném, de azt sem gondolom, hogy feltétlen baj végre kicsit jól érezni magam valakivel, aki hosszú távon a barátnőm lehet. - Akkor este tényleg menjünk el valahová, ebben a városban még úgysem táncoltam- mondom, csak hogy ez is minél hamarabb biztos legyen.
Folyamatosan csak kortyolgatom az italomat. Nagyon finom, nem gondoltam volna, hogy amiben alkohol van, az ilyen jó lehet. -Igazad van, akkor elmehetünk venni ruhát is. - Mondom, miközben bólogatok. Úgy is régen voltam már vásárolni, nem árt meg, ha veszek pár új ruhát. Ráadásul, komolyan ebben akartam volna elmenni bulizni? Innen is látszik, hogy nem sűrűn járok el semmi olyan helyre, ahova az átlag ruhák nem felelnének meg. Elpirulva nézem végig, ahogy Ő is a hajába tűzi a kis napernyőt. Annyira jó, hogy végre nem vagyok egyedül az ilyen hóbortos ötleteimmel, vagy hogy végre vannak ilyen hóbortos ötleteim. Igen ez helyesebb megállapítás. -Vagy lehet, hogy mindet megtartom, és úgy veszek újabb koktélokat. - Nevetem el magam. - Persze jobb, ha nem tűzöm mindet a hajamba, a végén még én magam leszek egy napernyő.- Belegondolok, hogy vajon tényleg, mennyire nevetségesen festenék. Felnézek ismét Cassy arcába. Olyan inspiráló az, ahogy kinéz a gyönyörű vörös haja és most benne az a kis zöld napernyő. Megjegyzem ezt a pillanatot, mert le kell majd festenem. Nem kifejezetten szokásom arcképeket rajzolni illetve festeni, jobban szeretek pillanatokat megörökíteni, cselekményeket, vagy valami abszurd dolgot, de ez most annyira jó, hogy muszáj lefesteni. -Elmegyünk, három éve élek itt, de egyszer nem voltam szórakozni, lehet, hogy itt lenne az ideje, hogy elkezdjem. - Mondom, s kiiszom az utolsó pár kortyot is a poharamból. Hátra nézek, hogy merre lehet a pincér, és szerencsére felénk jön. Az asztalunknál megállva elmosolyodik a férfi elveszi a poharamat, én meg már nyitom is a számat. -Legyen szíves hozna nekünk egy-egy ugyan ilyet, amit most ittunk? - Kérdezem, s kedves mosollyal jutalmazom szikrázó mosolyát, ahogy élénk fűzöld tekintetével néz minket. Olyan nem emberi szemei vannak, gyönyörűek, ilyet nem lehet minden ember tekintetében látni.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Nem vagyok én rossz kislány, csak szeretnék végre én lenni, valaki, aki számít, ha másnak nem, akkor legalább nekem. És úgy vagyok igazából vele, hadd igyunk ma kicsit, hadd rúgjunk ki a hámból, berúgni meg csak nem fogunk. Megpróbálom azzal hitegetni magam, hogy ketten csak jobban tudunk majd vigyázni magunkra is, egymásra is, mint ahogy egyedül sikeredne a dolog. - Igen, napernyőfej is lehetnél, és akkor én próbálnék meg festeni rólad egy képet, elég mókás lenne, azt hiszem- engedek meg magamnak egy sunyi mosolykát. Ez felvillanyoz. - Festettek már rólad képet? Vagy csak te festesz másokról? Volt már, hogy valaki nem örült neki, hogy múzsának használod? Feljelentettek, megtámadtak... Valami izgi?- érdeklődöm hevesen, igen, komolyan ilyen vagyok, rátapadok valami témára, és olyan vagyok, mint a pióca. Bleah, nem, inkább mégsem vagyok olyan. Jön a pincér, és Calla megelőzve az én tippemet, rendel még italt. Ez egy nagyon jó ötlet, hatalmas, széles mosollyal díjazom. - És napernyőt bele- teszem hozzá, csak hogy magától értetődő legyen a pincérfiú számára, aki szerintem narf, mint én, ahogy így nézem. Elég csinos darab, de nyugodtan Calláé lehet. Most jut eszembe, hogy még nem is nyugtáztam kellően nagy mosollyal és bólogatással, hogy igen, este szórakozni megyünk. Most kis ovisnak érzem magam ezzel a fokú lelkesedéssel, de azért estére csak jobb lesz. - Megiszunk még pár koktélt, aztán megnézünk pár ruhát, felpróbáljuk mindet, választunk egymásnak valami szépet, és irány a buli- kacsintok. Ez nem éppen ellentmondást nem tűrő hang, de szerintem nem rossz az ötlet, szóval meg sem kell próbálni ellent mondania, remélem.
About... Calla B. Duncan
Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 123
Valódi kor: : 38
Rionei lakhely: : Rione
Foglalkozás: : Festő
Hozzászólások száma: : 61
Regisztráció: : 2012. May. 16.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Szer. Május 15, 2013 2:56 am
Cassyvel annyira egyszerűnek tűnik minden. Nem is értem, hogy eddig miért nem találkoztam még vele. Most egy kicsit nem tartom fairnek a sorsot, hogy nem sodorta előbb elém a sors, hogy legalább egy lélegzetvételnyi boldog kis időm legyen az életben, amikor vele nevethetek és csacsoghatok olyan önfeledt témákról, mint amit most hozott fel. -Nem, még nem igazán akartak engem megfesteni. Talán ez olyan magától értetődő, hogy a festőt nem festik le, vagy magam sem tudom. - Elnevetem magam a kérdésén. - Olyan zűrősnek nézek ki?- Kérdezem, bár jól tudom, hogy nem. Inkább túlzottan is visszahúzódó vagyok szerintem, meg persze szinte mindenki szerint, főleg a húgom szerint. -Sajnos még nem esett meg velem, hogy bilincset nyomtak volna a csuklónra azért, mert lemertem festeni valakit. - Nevetem el magam. - Általában felkérnek, ha meg még sem, arról nem kell tudnia másoknak. Most komolyan miért vagyok ennyire bátor? Több mint valószínű, hogy a kokték hatása. Lehet, hogy nem kellenne olyan nagy slunggal innom a továbbiakban, mert akkor nem tudok majd a volán mögé ülni. Bár, ha jobban belegondolok, most amúgy sem akarok. Hova mehetnék, és minek? Cassy szinte már az egész estét megtervezte, én meg csak sűrűn bólogatok, és egyet értek, szinte minden egyes szaváva. A pincér srác visszatér, leteszi elénk a poharainkat, és nevetnem kell, mert a srác két-két kis napernyőcskét tűzött az italainkban. Felnézek rá, szikrázó mosollyal. - Gondoltam, ez tetszene a Hölgyeknek. - A srác benyúl a kötényének kis csebébe és két kis ernyőt vesz elő, amelyeknek más színük van. Kinyitja az egyiket, és megmutatja, hogy ezek másabbak, mint amit eddig hozott. -Ezek egyedi készítésűek. Én magam csináltam, és csak hármat, gondoltam, majd azoknak adom oda, akik érdemesek lesznek rá, egy pedig nálam marad. - Ránk villantja szikrázó mosolyát, s Cassyn egy pillanatnál tovább tartja pillantását, amit már is cinkos molyollyal reagálok le. Úgy tűnik, a lány eléggé érdekli a pincér srác figyelmét. Elveszem kezéből az ernyőt, amin érdekesen van megmintázva, és nagyon aprólékosan, a tenger, ahogy hullámok csapnak fel, s mintha egy ember irányítaná az egészet, kitárt karokkal néz a víz felé. Mi tagadás, ez egy igazi remekmű, hogy valaki ilyen kis valamire ilyen szépet tudjon alkotni, ahhoz nem kevés precizitás és koncentráció kell. -Nagyon szépek, hihetetlen egy tehetség rejtőzik benned. - Mondom ámulattal nézve a srácra, majd ismét a kis ernyőre. - Hihetetlen. Cassyre nézek, mert kíváncsi vagyok, hogy csak nekem ennyire érdekes a dolog, vagy nem vagyok ezzel egyedül?!
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Hétf. Május 20, 2013 10:32 am
from Cassy to Calla
Ilyenkor bezzeg céltudatos vagyok. Eddig nem sok hasznosat kezdtem az életemmel, de most már megy, hogy mosolyogjak Callára teljes erővel, és mosolyogjak a pincér srácra is, ahogy még több koktélt és még több kis színes ernyőt hoz nekünk. Persze, hogy nem mindegy, mennyi van belőlük, és meg kell becsülni az ilyyen szép és kedves gesztusokat, még akkor is, ha az ember szíve speciel foglalt. - Köszönjük szépen- kacsintok rá, és ahogy távozik, akkor fordulok vissza Calla felé, és arcába pillantva gyorsan visszapörgetem magamban az általa mondottakat. - De ne legyen magától értetődő! Csodaszép vagy, igaz, ki lehetne hangsúlyozni némi sminkkel, meg egy fodrásszal, de Mona Lisát simán lekörözöd felkelés után is- vigyorgok egyet, ez már azoknak a sex on the beacheknek a hatása, amiket eddig legurítottam, de miért bánjam? Egy nő is ihat olykor, még be is csiccsenthet, nem égbekiáltó bűn szerintem. - Persze, érdekes lett volna, habár akár személyiségi jogok megsértését is rád varrhatnák, de szerintem egy szép mosollyal simán megúszod a dolgot, vagy elajándékozod a képet, vagy tudja a fene. Vannak igazán hülye emberek, akik nem akarnak a képeiden tündökölni? Hát ha van ilyen, akkor sajnálom az illetőt. Bár be kell vallani, én sem biztos, hogy akarnék egy képet magamról, de hát minden megtörténhet, ha az ember egy festő lánnyal barátkozik össze, és szerintem mi kellően összebarátkoztunk. Pillantgatunk egymásra, nevetünk, iszunk, ez abszolút jó alap, és Calla nagyon kedves lány. - Na mennyit igyunk még, mielőtt vásárolgatni indulunk?- kérdezem, és kacsintok rá. Még az azért fontos lenne, hogy tudjunk járni, azt hiszem.
About... Calla B. Duncan
Halandó
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 123
Valódi kor: : 38
Rionei lakhely: : Rione
Foglalkozás: : Festő
Hozzászólások száma: : 61
Regisztráció: : 2012. May. 16.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Kedd Május 21, 2013 4:30 am
Szemeimmel még mindig a kis ernyő rejtelmeit kutatom, úgy válaszolok Cassynek. -Vannak olyanok, akiknek nem felem meg az, amit nyújtani tudok. Van egy olyan rétege az emberknek, akik dicsőségesebbenek, szebbnek akarnak tűnni, és nem értik meg, hogy én festő vagyok, nem varázsló. Nem látják, hogy az a gyönyörű, és tökéletes, ami a valóság, nem a kitalált kreálmány. - Utolsó szavaimnál felnézek, elmosolyodok, szinte már ábrándozva tekintek Cassyre. Tökéletes alany lenne. - Szerintem, ha megittuk ezt, akkor mehetünk. - Beteszem válltáskám egyik kis zsebébe az ernyőt ügyelve arra, hogy biztos ne essen bántódása, majd az italom felé nyúlok, hogy a szívószálat az ajkaim közé vehessem. -Így bőven lesz időnk válogatni a ruhák között, és legalább nem érünk le túl korán. A húgom amikor bulizni megy, mindig később indul el, mint az átlag, azt mondja, hogy az igazi party akkor kezdődik, amikor Ő leér. - Elnevetem magam Jenna gondolkodás módján, persze szeretet is csendül hangomban. Jenna tudja, hogyan kell egy igazi tininek élnie. Hála az égnek. Ilyenkor örülök, hogy Őt nem változtatta meg a tragédia olyanra, mint én.
About... Tara Bates
Vízilény
Nem: :
Aktivitás-pontok: : 100
Valódi kor: : 35
Foglalkozás: : elméletileg zongoraművész, gyakorlatilag lustaság
Hozzászólások száma: : 48
Regisztráció: : 2012. Jun. 01.
Tárgy: Re: Calla&Tara strandol^^ Csüt. Május 23, 2013 1:03 pm
from Cassy to Calla
Bár szememmel mindenhová figyelek, valójában az elmém eléggé üres. Igazából most valami kis boldogság önt el belül, a hangulatom jobb a jónál, szinte fenomenális, ahogy a kis szellő elkapja a tincseimet, meg belekap a kezemben tartott kis napernyőbe is. - Akkor ők nem értékelik a művészetedet. De nem is lehet mindenkinek egyforma az ízlése, ha mindenki jó lenne, akkor sokkal nehezebb lenne közülük megtalálni a tökéletest, hát tudod- mondom pirulva. - A valóság szép, de nem mindenkinek, van, aki képzelődik ahelyett, hogy élne, én is tudom, hogy milyen az, meg azt is, hogy miért csinálják egyesek- mondom hajszálnyit halkítva a hangomon, el sem hiszem, hogy magamról kezdek beszélni Callának, mindjárt megun, és itt hagy szépen. Próbálom terelni is a témát, vagy még inkább befogom a szám, iszom a koktélt, hogy tényleg mihamarabb mehessünk válogatni a szép ruhák közt, és táncoljunk egyet valamelyik szórakozóhelyen a parton az este. - A húgod tud élni- nevetek, majd megkomolyodom picit. - Bájos lány lehet, főleg, ha egyébként hasonlítotok. Bár gondolom, talán akkor ő kevésbé visszahúzódó, mint te vagy én. Bátor ez a mai generáció, és nem is baj, amíg azért megvan hozzá a biztonság kedvéért a veszélyérzetük- hümmögök mellé, iszom még egy kicsit, és figyelem Calla arcát, vajon akar-e ő is mélyebbre menni a beszélgetésben, vagy hagyjuk inkább a dolgot?
