Végre kiléptünk azon a borzasztó kapunk és egy új napszak vette kezdetét. Az este. Ilyenkor még nyitva vannak a kajáldák és gondoltam nagyon fáradt és éhes lehet. Ha a vadász szerepemben vagyok és egy lányt mentek meg,mindig félre teszem a szoknya pecér arcomat. Úgy érzem,hogy akkor más a feladatom. A munkám már megint más, mert ott különböző arcokat kell bevetni csak,hogy adjanak riportot. Az éneklés az pedig végkép kikapcsol,ott nem foglalkozom semmivel. Beültetem a kocsimba ami nem messze áll a kijárattól. Én is beülök és bekapcsolom az övem. Berakok valami nyugodt rádió csatornát és beindítom a kocsit. Pár perc elteltével oda érünk a pizzériába.
- Nos, megérkeztünk. Remélem tetszik. Kérj pizzát,én pedig hozok inni. Utána foglalj helyet.
Talán kicsit parancsolóan hangzott de remélem nem vette rossz néven. Kicsit sokan vagyunk,de nem nagyon zavar. Szeretem a társaságot . Ahogy a sorban várok összefutottam egy ismerőssel. Ő az az ember akit még pénzért se szeretnék meg. Egy időben rám volt kattanva. De nagyon durván,nem szállt le rólam. Most a szemeink is összefutottak és amikor meglátott rám mosolygott majd felém sétált. Egyszer azt mondta,hogy csak akkor hagy békén ha megbizonyosodik arról,hogy nem szeretem. Hirtelen nem tudtam,hogy mit is tehetnék. Hirtelen csak az jutott eszembe,hogy meg kell valakit csókolnom. Amikor már nagyon közel volt oda léptem Caroline-hoz és megcsókoltam. Szerintem azt sem tudta, hogy mi van. Ezután vissza sétáltam a pénztárhoz és kikértem a rendelést. Láttam a lányon akit Veronicának hívtak,hogy meglepődött és elkeseredett. Úgy csináltam, mint ha nem vettem volna észre a reakcióját . Szerencsére sarkon fordult és távozott. A pénztáros eközben kérdezte,hogy mit adhat. Elmondtam neki a menünket és üdítőt is kértem. Gőzöm sem volt,hogy hogy mehetnék vissza Caroline-hez azok után amit tettem. Spontán ember vagyok. Összeszedtem magam és oda sétáltam az asztalhoz. Lassan leültem és el kezdtem :
-Figyelj, csak láttam egy volt rossz ismerőst és nekem tennem kellett valamit. Bocs. Még egyszer nem fordul elő és nekem nem számított semmit,remélem neked sem.
Közben kihozták a rendelést és az evéshez láttunk.
-Jó étvágyat .

Nos,amikor bele kezdett a kis meséjébe nem tudtam,hogy melyik bolygón vagyok. Hisz ,hogy élhette túl ha látta ahogyan átváltozik az a srác?
Nem értem de mielőtt neki állok,hogy ezt eddig miért is titkolta akkor veszek egy nagy levegőt és teszem fel neki a kérdéseimet:
-Ezt eddig miért nem mondtad? Nagyon fontos,hogy tudjam. De nem baj.Mesélj még róla ha tudsz!
Közben kedvesen falatozom és mélyen gondolkodom. Gondolom és feltételezem,hogy szerette az a srácot.De nagyon kíváncsi lennék erre a sztorira...A beszélgetésünket megzavarja egy telefon csengés ami tőlem ered.
-Bocsáss meg de ezt fel kell vennem:
-Igen?
-Szia kedvesem.
Szól bele egy női hang.Majd így folytatja:
-Figyel arra gondoltam,hogy holnap együtt vacsorázhatnánk..Na mit szólsz?
Kicsit elsápadok,hogy ki lehet ez a nő mert nekem nincs ilyen ismerősöm...
-Elnézést,kis asszony,de szerintem a szám téves...Én Dean Benson vagyok...Szóval..
Magamban elmosolyodom..
-Elnézést! Leo,nem te vagy?Basszus,bocs..
A telefont leteszem majd visszatérünk a témához.-Hmm..téves volt.Mesélj még kérlek,mesélj el mindent!