/Megengedek magamnak egy kis vásárlást. Hol is tehetném ezt mint a híres divatházban, ami egy nőnek a mennyországot is jelentheti. Nem vagyok egy vásárlós típus, de ha beszabadulok, egy boltba képes vagyok egy egész évre kivásárolni magam. Persze megvan az a keret, amit pénzben elkölthetek... de annyi nekem bőven elég is. Biciklivel vágok neki a nem is olyan hosszú útnak. Fejemen divatos kalap és napszemcsi. Így érkezek meg végül úti célomhoz. Lezárom a bicajt és belépdelek az áruházba. A kirakatokban a legújabb divat minden darabja látható. Szebbnél –szebb ruhák, farmerok cipők. Berongyolok az egyik boltba. Hangosan, vidáman köszönök. Nekiveselkedek a ruhák nézegetésének. Kiválasztok párat és a próbafülke felé veszem az irányt. Persze háromból két ruha nagy rám... Kisebb méret meg nincs. Miért is ne...Megveszem azt a ruhát és átsasszézok a kövi boltba. Szükségem van cipőre is. Cipőket jobban szeretem próbálgatni, mint a ruhákat. Magam köré gyűjtök egy csomó dobozt. Csak találjam meg a helyüket... ha nem az eladók nem fognak örülni nekem. Az összes cipő eddig tetszik... bár nem tudnám elképzelni a lábamon a hétköznapokban. Kezembe akad egy aranyos kis, virágos tűsarkú amit azonnal megszeretek. Ő kell nekem. Gyorsan felkapom és sétálgatni kezdek benne. Túl nagy. Odaevickélek az egyik eladónőhöz./
-Elnézést meg tudná nekem nézni, van –e ebből a cipőből eggyel kisebb méret?
/A nő ránéz a lábamra és eltűnik a raktárban. Hosszas keresgélés után előhoz egy vadonatúj dobozt./
-Parancsolj.
/Kezembe nyomja én meg mint kisgyerek karácsonykor úgy szedem elő a kis szépséget és próbálom fel. Mintha rám öntötték volna.... Megveszem... na jó azért még nézelődök egy kicsit./
